Közel hatvan év után először lesz Kuba vezetője olyasvalaki, akit nem Castrónak hívnak. A kubai forradalmat vezető Fidel Castro öccse, Raúl 2008 óta van hatalmon, de a már csak három hétig. A tervek szerint április 19-én a jelenlegi alelnök, Miguel Díaz-Canel váltja az elnöki pozícióban.

Kubában március közepén tartottak látszatválasztást – amelyen 605 parlamenti helyért 605 jelölt indult -, és a parlament áprilisi alakuló ülésén választják meg minden jel szerint Díaz-Canelt az új elnöknek. Raúl Castro a kommunista állampárt és a hadsereg vezetője marad, így továbbra is nála központosul a hatalom, de Díaz-Canel beiktatása több szempontból is látszólag jelentős változás lesz a nagyon fokozatosan puhuló kubai rezsimben^*A fokozatosságra jó példa az internet liberalizációja. Kubában az internetezés kifejezetten drága, és a különböző közösségi platformok használatát korlátozza az állam, például a Facebook egyetemeken és kormányhivatalokban munkaidőben nem elérhető.
Ebből az következett, hogy a kubaiak inkább üzenetküldő és chatelő appokat használnak, nyilvános helyen és általában rövid időre interneteznek (filmekhez pedig továbbra is csak DVD-ken jutnak hozzá). Ez pedig amiatt fontos, mert nem ad teret olyan gyűlöletpropagandának vagy polarizációnak, amely például Mianmarban történt, ahol lényegében átmenet nélkül vált széles körben elérhetővé az internet, amely hozzájárult a rohingyák elleni népirtáshoz..

Bicikliző menedzser

Az 57 éves Díaz-Canel lesz az első olyan vezetője a kommunista országnak, aki még nem is élt az 1959-ben véget ért forradalom idején, így a kubaiak döntős többségéhez hasonlóan nem is ismerhette a Castrókon kívüli világot. Jóval fiatalabb a kommunista rendszert felépítő és azóta uraló generációjánál, és ő lenne a rezsim első civil elnöke.

Díaz-Canel villamosmérnökként végzett, majd a kilencvenes években kezdett el aktívan politizálni, éppen akkor, amikor a Szovjetunió felbomlása miatt Kuba mély gazdasági válságba került. A szovjet támogatások megszűnése egybeesett Kuba piacai nyolcvan százalékának elvesztésével, és egyik fő exportcikke, a cukor világpiaci árának zuhanásával. A kubai GDP pár év alatt legalább 35 százalékkal esett.

Ebben az időben indult be Díaz-Canel pártkarrierje, aki a kommunista párt tartományi vezetőjeként dolgozott a Kuba középső részén fekvő Villa Clarában. A Foreign Affairs cikke alapján egy pragmatikus, hatékony menedzser képét alakította ki magáról, akit gyakran lehetett biciklizgetve látni a városban. “Mindenki szenvedett, de aztán látták, hogy az első titkár is biciklin ül. Nem a népszerűség miatt csinálta, hanem mert ő ilyen. Nagyon egyenes” – mondta egy helyi újságíró a Business Insidernek.

Raúl Castro és Miguel Díaz-Canel. Fotó: AFP

Díaz-Canel 43 éves volt, amikor 2003-ban bekerült a kommunista párt legfontosabb szervébe, a politbüróba, amelynek nála fiatalabban korábban senki nem lett a tagja. 2009-ben oktatási miniszter lett, négy évvel később pedig alelnök, ez volt a legmagasabb pozíció, amelyet a forradalom után született kubai politikus valaha elért. Fokozatosan és alapvetően érdemei alapján lépegetett előre, amely egyáltalán nem magától értetődő a kommunista országban.

A Foreign Affiars szerint a pályaíve arra utal, hogy a kubai pártelit konszenzusos döntést hozhatott a kijelölésével. Ebből és a fokozatos hatalomátadásból is arra lehet következtetni, hogy fiatalabb kora és a pártelittől eltérő szocializációja ellenére sem várható látványos irányváltás Kubában. Ezt támasztja alá egy kiszivárgott felvétel, amelyen az általában mérsékeltként körülírt Díaz-Canel hidegháborús hangulatban beszél egy nem nyilvános találkozón. A felvétel szerint azzal vádolta a disszidáló kubaiakat, a független médiát és több európai ország nagykövetségét is, hogy beleavatkoznak Kuba belügyeibe.

Rég nem látott nehézségek

Ezzel együtt alig lehet arról tudni valamit, hogy hogyan képzeli el Kuba jövőjét, és mit kezd a gazdasági nehézségekkel. Több gazdasági lap is arról ír, hogy a Szovjetunió felbomlása óta nem volt olyan nehéz helyzetben a gazdaság, mint most. Fontos szövetségese, Venezuela gazdasága lényegében összeomlott, az ország politikailag is instabillá vált. A tavalyi Irma hurrikán jelentős károkat okozott a gazdaság szempontjából kulcsfontosságú cukornád-ültetvényekben és cukorgyárakban.

Szintén visszaesést jelent, hogy míg a Barack Obama elnöksége alatt sokat közeledett egymáshoz az USA és Kuba, a 2017-ben kinevezett Donald Trump visszalépett a kubai nyitástól, és szigorította a több mint ötven éve hatályban lévő gazdasági embargót. Az Obama-kormányzat által elért utazási enyhítés után most újra csak szervezetten, szigorú feltételek mellett utazhatnak amerikaiak a szigetre.

Ennek a turizmus miatt komoly gazdasági hatásai vannak Kubára. Tavaly egy millió amerikai utazott Kukába, de az időközben életbe léptetett szigorítások miatt számuk jelentősen visszaesett. Az amerikaiak tavaly 650 millió dollárt költöttek el a szigeten, és jelentős mértékben az éledező magánszférát gazdagították.

Díaz-Canel szavaz. Fotó: AFP

A Raúl Castro által bevezetett reformok hatására a magángazdaságban dolgozók aránya nyolcszorosára, 600 ezer főre nőtt a 11 milliós országban. A munkalehetőségek nagy része a turizmusban jött létre, mivel az általában pocsék minőségű állami éttermek és szállások helyett alternatívákat keresnek a nyugati turisták. “Brutálisan visszaestek az amerikai turisták. Pedig ők magánéttermekben ettek, magánszállásokat béreltek ki és magáncégekkel utaztak. De az ellátási lánc most megtört, nagyon erős hatása van a szankcióknak” – mondta a Financial Times-nak egy havannai szakács.

Trump lépéseit nyíltan bírálta Díaz Canel. “Az USA visszatért a hidegháborús retorikájához, szankciói több millió kubait és észak-amerikait sértenek” – mondta, miközben leadta szavazatát a márciusi választáson. Az amerikai külpolitika izolálódásával és a kubai nyitással párhuzamosan a világ jelentős hatalmai egyre aktívabban keresik a lehetőségeket kubai kapcsolataik erősödésére.

Az Európai Unió inkább a strukturális reformok megteremtéséhez kínál támogatást, és Kuba adósságát csökkentené, Oroszország és Kína viszont még aktívabb. Az oroszok 32 milliárd dollárt adósságot engedtek el néhány éve, és kubai exportjuk 81 százalékkal nőtt egy év alatt. A kilencvenes évek óta először exportálnak kőolajat Kubába, pótolva a kieső Venezuelát. Kína csak hatmillárd dollár adósságot engedett el, és befektetései mellett már Kuba legnagyobb kereskedelmi partnere volt 2017-ben.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ Kuba Miguel Díaz-Canel Raúl Castro Olvasson tovább a kategóriában