Amikor Peter Carlsson, a Northvolt nemrég lemondott vezérigazgatója 2016-ban bejelentette, hogy akkumulátorgyárat akar építeni Svédországban, sokan szkeptikusak voltak a terveivel kapcsolatban. Senki nem volt képes ugyanis eddig Ázsián kívül megbízhatóan és profitábilisan lítiumion-akkumulátorokat gyártani. A svéd vállalkozó, aki korábban vezető termékmenedzsereként (CPO) közvetlenül Elon Musk mellett dolgozott a Teslánál, azzal kalapozott a befektetőknél a projektre, hogy a Tesla és Musk vizionárius hozzáállását szeretné összeházasítani az európai vállalati kultúrával, ahogy arról az európai startupokkal foglalkozó Sifted.eu újságírójának is beszélt akkoriban. A célja az volt, hogy létrehozza az akkoriban gigagyárakat építő volt munkahelye versenytársát.

A kétkedés ellenére Carlssonnak, a cég vezérigazgatójának sikerült befektetőket szereznie, és 2018-ra a cég fő üzemének számító skellefteå-i gyárának és västerås-i innovációs központjának építése is beindult. Akkor érezhette először, hogy a kritikusainak nem lesz igaza, amikor a következő évben a cégben nagyjából 20-20 százalékos tulajdonrészt szerezve a Goldman Sachs és a Volkswagen egymilliárd dollárt fektetett a Northvoltba, és azt is bejelentették, hogy a német autógyártóval közös akkugyárat terveznek építeni Németországban. Szintén abban az évben jelentették be, hogy a várható hatalmas kereslet miatt nem az eredetileg tervezett 16, hanem 40 gigawattóra lesz a cég skellefteå-i üzemének kapacitása (összehasonlításképpen, a debreceni CATL-gyár első körben tervezett kapacitása 49 gigawattóra lesz, ami hosszabb távon 100 gigawattórára nő).

2020-ban Carsson arról beszélt, hogy cége „felzárkózóban van” a piacot domináló ázsiai gyártókhoz, és hogy 2030-ra 25 százalékos európai piaci részesedés elérése a célja, a termelést pedig legalább 50 százalékban újrahasznosított anyagokból és 100 százalékig megújuló energiából akarja megoldani. A cég befektetője lett a BMW, a Blackrock és még számos más pénzügyi cég is, például dán és kanadai nyugdíjalapok, illetve sok forrást és hitelt biztosítottak a cégnek (német, kanadai és svéd) állami, illetve uniós intézmények is, például az unió fejlesztési bankja, az Európai Beruházási Bank és a skandináv országoké, a Nordic Investment Bank. (Bár ezeknek csak a töredékét használták fel, mert ezek csak bizonyos termelési mennyiségek elérésnél váltak volna lehívhatóvá.)

2022-ben, amikor az első akkumulátorokat leszállította, és ezzel együtt már új üzemek építését jelentette be, a Northvolt stratégiája az volt, hogy a teljes iparági vertikumot lefedje. A nyersanyaggyártástól kezdve az akkumulátorok újrahasznosításáig mindennel akart foglalkozni, ami az akkugyártáshoz kapcsolódik, beleértve a kutatás-fejlesztést is. Sokáig úgy tűnt, hogy ez menni is fog.

Ezt a célt viszont idén szeptemberben fel kellett adni, amikor a stratégiaváltás mellett – és feladva azt az alapelvet is, hogy nem dolgoznak ázsiai beszállítókkal – azt is bejelentették, hogy leépítik az összes alkalmazottjuk ötödét. Az új cél ekkor még hivatalosan az volt, hogy egy globális elitbe tartozó akkumulátorcella-gyártóvá váljanak, de az októberi hírek alapján már az is erősen kétségessé vált, hogy erre mennyi esély van. Egy ideig ugyan úgy nézett ki, hogy Carlssonéknak sikerül összeszedniük a befektetőktől annyi pénzt, hogy elkerüljék a csődöt, de végül még távolabb kerültek az eredetileg kitűzött céloktól, és november végén az Egyesült Államokban csődvédelmet kértek.

A cég ugyan hozzájutott az európai működésének stabilizálásához szükséges pénzhez ezzel a lépéssel, de Carlsson a bejelentés után nem sokkal lemondott.

Világverő tervekből harc az életben maradásért

Ahhoz képest, hogy a Northvolt 2023-ban még a tőzsdei bevezetését tervezgette, és csaknem 2 milliárd dollárnyi hitelhez jutott az európai és észak-amerikai terjeszkedésének finaszírozásához, a cég viszonylag váratlanul húzta be a kéziféket 2024 második felében. Miután a BMW – arra hivatkozva, hogy a cég nem képes időben szállítani – júniusban elállt egy 2 milliárd eurós megrendelésétől, Carlsson elismerte, hogy túl gyorsan próbáltak terjeszkedni, és a stratégiájuk teljes újragondolására van szükség. 

Augusztus és október között:

• bezárták a 2021-ben vásárolt, innovatív akkumulátorokat fejlesztő amerikai leányvállalatukat;
• elhalasztották a németországi és kanadai gyáruk átadását;
• feladták, hogy csak európai beszállítókkal dolgoznak;
• leépítették a cég állományának ötödét;
• kiderült, hogy svéd üzemük csak a célzott mennyiség töredékét (1 gigawattórányi teljesítmény körül) képes előállítani (bár valójában már 2023-ban jelent meg arról cikk a svéd sajtóban, hogy a tervezett kapacitás fél százalékán termel a gyár);
• elkezdtek tárgyalni az ipari energiatároló rendszereket gyártó lengyel üzemük eladásáról;
• csődöt jelentett az a svéd leányvállalatuk, amelyet a skellefteå-i üzem bővítésére hoztak létre;
• a Volvo bejelentette, hogy megveszi a részüket a Novo nevű vegyesvállalatukban, amellyel Göteborgban terveztek akkumulátorgyárat építeni; 
• szeptemberben arról jelent meg cikk a svéd sajtóban, hogy a munkásaik Google Translate-tel próbálták megérteni, hogyan működnek az elavult kínai gépek a gyárban;
• októberben pedig a Financial Times a cég munkavállalóira hivatkozva arról írt, hogy a menedzsment szórta a pénzt, és gyakran előfordult, hogy tapasztalatlan emberek kerültek fontos pozíciókba, mert nem találtak megfelelő munkaerőt.

És ezek csak a cég üzleti kilátásait érintő rossz hírek voltak: júliusban hozták ugyanis nyilvánosságra annak a vizsgálatnak a részleteit, amely szerint 2019 óta a Northvolt-gyárakban legalább 26 súlyos baleset és két haláleset történt, amelyek munkavédelmi hiányosságok és géphibák miatt következtek be. Västeråsban pedig hatósági vizsgálat indult azzal a gyanúval, hogy a cég a biztonsági eljárásokat figyelmen kívül hagyva tárolt vegyi anyagokat a helyi kutatás-fejlesztési központjában, és hogy a központból jövő szennyvíz fémtartalma meghaladta a megengedett maximális értéket.

Az eladni tervezett üzletrészeket és az elhalasztott projekteket is figyelembe véve mostanra lényegében a cég svédországi üzeme és innovációs központja maradt meg.

A Northvolt szenvedése több szempontból is önmagán túlmutató történet. Egyrészt megmutatja, hogy mennyire nehéz megmaradni az ultrakompetítiv akkumulátoriparban egy olyan időszakban, amikor az egész iparágnak rosszul megy. Másrészt azt is, hogy az EU-nak mennyire nehéz dolga van, amikor egyszerre próbál geopolitikai, klímapolitikai és versenyképességi szempontokat érvényesíteni az Egyesült Államok és Kína kettős szorításában. Ebben a cikkben részletesebben a cégről és az iparágról lesz szó, egy hamarosan megjelenő második cikkben pedig az uniós és iparpolitikai tanulságokat fogjuk körüljárni.

Nagyon nehéz iparágban álmodtak nagyot

Idén nem csak az európai startupnak volt nehéz éve: a koreai tulajdonú magyar akkumulátorgyárak (SK On, Samsung) is szenvedtek attól, hogy a magasabb kamatok miatt szűkült a pénzügyi mozgásterük, miközben a várakozásokhoz képest kisebb mértékben nőttek a villanyautók eladásai, tehát csökkent a kereslet az akkumulátoraikra. De az iparági dinamikák is fontosak voltak a Northvolt története szempontjából. A piacvezető ázsiai szereplők egyre hatékonyabban és olcsóbban gyártanak, és már a legújabb technológiák piacra dobásán dolgoznak.

A BYD és a CATL LFP (lítium-vasfoszfát) kémiájú akkumulátorcelláit egyes szakértők szerint kifejezetten az európai akkumulátorgyártási ökoszisztéma kivégzésére fejlesztették ki, miközben egyesek szintén forradalmi potenciált látnak a Samsung saját fejlesztésű szilárdtest-akkumulátoraiban, amelyek 9 percnyi töltéssel csaknem 1000 kilométerre elengendő energiát tudnak tárolni.

A globális akkumulátoriparban brutális verseny van, és az elmúlt időszakban nemcsak a kereslet visszaesése miatt volt túlkínalat iparági szinten, hanem azért is, mert a gyártók már eleve bőven a várható keresletet meghaladó kapacitások kiépítésébe kezdtek. Egy ilyen piacon pedig nem is igazán meglepő, ha a feltörekvő szereplők előbb-utóbb válságba kerülnek.

Az alapokkal sem volt minden rendben

Azért vagyunk, hogy az olaj már csak a történelemkönyvekből lehessen ismerős

– ez a mottó olvasható a Northvolt weboldalán a potenciális munkavállalóinak szóló résznél. Most azonban úgy tűnik, hogy jelentős részt a mottóból sugárzó ambíció szintje lehet az oka, hogy a weboldalon ezt a részt nem igazán aktuális olvasgatni.

A cég problémáival foglalkozó cikkek és elemzések között gyakorlatilag nincs olyan, amelyik ne emelné ki, hogy a cég valószínűleg nem került volna ilyen helyzetbe, ha nem próbált volna meg egyszerre az egész iparági értékláncban sikeres lenni. Tehát már az eredeti stratégia is hibás lehetett.

A lassú, de stabil növekedés helyett gyors terjeszkedésre fókuszáló stratégia a kockázati tőkéből építkező cégekre jellemző, csakhogy ez a tempó nem alkalmas egy akkumulátorgyártó cég létrehozására – nyilatkozta a Latitude Mediának Sam Jaffe iparági elemző, az Addionics nevű akkumulátoripari cég üzletfejlesztési igazgatója. Szerinte a cég befektetői nagyon türelmetlenek voltak, és a megadott határidőre elérheteten volt a kitűzött kapacitás.

Szintén a fókusz hiányát emelte ki a Redefining Energy podcast Northvoltról szóló adásának két – northvoltos kapcsolatokkal is rendelkező – befektetési bankár vendége, megemlítve, hogy a kínai akkuipari ökoszisztémában a cégek jellemzően egy dologhoz értenek kiemelkedően, a többiben pedig más cégekre támaszkodnak. A Northvolt ehhez képest egyszerre akart mindenhez érteni, és végül semmiben sem lett kiemelkedően jó. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy akkumulátorcella-gyártás már önmagában sem könnyű tevékenység, amit jól példáz, hogy még a hazai termelési tapasztalattal bíró dél-koreai SK On magyarországi üzeme is azzal küzdött az elmúlt években, hogy kevesebb selejtet termeljen.

A Northvolt problémáinak volumenét valószínűleg eltúlozza a versenytárs kommentje, de azért bőven lehetett alapja annak, amikor Ceng Jü-csün (vagy a nemzetközi üzleti életben használt nevén Robin Zeng), a CATL vezérigazgatója így kommentálta a cég termelési problémáit: „rosszul van megtervezve, rosszul van megszervezve, és rossz gépeket használnak hozzá”. A podcastban arról is részletesebben beszélnek, hogy a Northvolt stratégiája alábecsülte a kínai versenytársakat. Arra számítottak, hogy mostanra hiány lesz akkumulátorból, de a kínai cégek sokkal gyorsabban skálázták fel a termelésüket a svéd cég várakozásaihoz képest, így nemhogy hiány lett, de a már említett túlkínálat alakult ki.

Ahogy erre a Chemistry World cikke emlékeztet, ennek a technológiai vetülete is fontos. A kínaiak előnyét ugyanis az is növelte, hogy miközben a Northvolt nikkel-mangán-kobalt (MNC) akkumulátorok gyártására specializálódott, a kínai versenytársai (elsősorban a CATL és a BYD) nagyot javítottak az európai lítium-vas-foszfát (LFP) akkumulátoraik minőségén, miközben jelentősen csökkentették az árukat. Az elmúlt időszakban ezért a lítium árának csökkenése is a kínai gyártók előnyét növelte.

Az európai álmok vége?

Az iparági elemzők szerint a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy a Northvolt maradékát el fogják adni valamelyik versenytársnak. Igaz, a megfelelő vevő megtalálása szempontjából problémát jelent, hogy a koreai gyártók nem akarnak majd kínai gépekkel dolgozni, a kínai gyártók közül pedig a CATL már jelezte, hogy nem akarja megvenni a céget. Szóba jön még a Northvoltban tulajdonrésszel rendelkező, saját gyártással is foglalkozó Volkswagen, aminek azonban mostanában elég problémája van egy szenvedő akkumulátorgyártó megvásárlása nélkül is.

Peter Carlsson lemondását követően azt mondta, kicsit meg van ijedve attól, hogy Európa feladja azt az álmot, hogy képes legyen versenyre kelni Kínával, és hogy szerinte Európa 20 év múlva megbánná, ha most meghátrálna. Mindenesetre most már inkább úgy néz ki, hogy nem Carlssonnak, hanem azoknak lesz igaza, akik szkeptikusak voltak, amikor a terveit először bejelentette.

Az viszont még mindig nyitott kérdés, hogy mi lesz az európai álmokkal. A Northvolton kívül ugyanis számos más cég is pályázik az európai akkugyártás zászlóshajójának pozíciójára, és az EU-s döntéshozókat sem tántorította el céljaiktól a cég földbeállása.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkCsak a baj van mostanában a hazai akkugyárakkal, meddig tart még a szenvedés?Az iparág akkor is meg tudja rángatni az ország gazdaságát, amikor nincs is válságban. Autóvásárlóként viszont jól járhatunk az egyre olcsóbb cellákkal.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNem várt pofont adhat a magyar akkupolitikának a piaci versenyA kormány támogatásával hazánkban beruházó cégek egymás piaci részesedésére pályáznak, és nem biztos, hogy mindegyikük talpon marad.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA szuverenitáshoz az akkumulátorgyártáson át vezet az útA döntéshozók szerint kulcsfontosságú, hogy európai cégek szállítsák az akkumulátorokat az európai autóiparnak, az ázsiai konkurencia azonban évekkel előttük jár.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat Világ akkumulátorgyártás akkumulátoripar csőd Kína northvolt samsung sdi sk on Olvasson tovább a kategóriában