Az ország egyik leggazdagabb embere, Jellinek Dániel baráti beszélgetéseken még néhány évvel ezelőtt is azt mondta: soha nem fog kormányközeli körökkel üzletelni. 2018 környékén azonban valami megváltozott. Az elmúlt öt évben az ingatlanokban utazó üzletember egyre többször tűnt fel NER-es oligarchák körüli bizniszekben, miközben egyre gyakrabban találták meg az állami milliárdok is. Különösen sokat üzletelt az eleinte szintén elsősorban az ingatlanpiacon terjeszkedő Tiborcz Istvánnal. A két milliárdos kapcsolata ráadásul a nyilvánosságra hozott hatalmas ügyleteken is túlmutatott. Ahogy a G7 nyáron megírta: Jellinek cégbirodalmából 2019 és 2022 között több mint 27 milliárd forint folyt ki, és indult el a miniszterelnök családjának irányába, hogy végül Tiborcz legfontosabb cégéhez fusson be szinte hajszálpontosan ugyanez az összeg.

Az egyre gyakoribb bizniszek, és a nehezen magyarázható hatalmas pénztranszfer egyaránt azt a narratívát erősítették, hogy Jellinek valójában a miniszterelnök családjának frontol, sőt előfordult, hogy egyenesen strómannak bélyegezték az ingatlanmilliárdost. Mivel kíváncsiak voltunk, hogyan kerül ilyen pozícióba valaki, aki ismerősei szerint még néhány évvel ezelőtt is elzárkózott a kormányközeli körökkel való üzleteléstől, megpróbáltuk feltárni a két milliárdos kapcsolatának alakulását.

Több mint féltucat olyan emberrel beszéltünk, akik ismerik az érintetteket, illetve motivációikat és részben ráláttak a közös ügyleteikre is. A beszélgetésekből elég jól kirajzolódott, hogy mikor billent át az ellenállás együttműködésbe, és az is, hogy mi lehetett ennek a hátterében.

A Tiborcz-Jellinek kapcsolat alakulásánál sokkal fontosabb üzenete volt azonban ezeknek a beszélgetéseknek: a történet egyáltalán nem egyedi. Szinte kivétel nélkül mindenki arról beszélt, hogy

a magyar vállalkozói szféra jelentős része mostanra elfogadta, hogy együtt kell élnie a 2010 óta kialakult gazdasági renddel, és vagy próbál radar alatt maradni, vagy betagozódik ebbe.

Utóbbi az esetek jelentős részében azt jelenti, hogy az érintetteknek – vagy önszántukból, vagy némi ráhatásra – együtt kell működniük olyan szereplőkkel, akik köztudottan, vagy sejthetően erős politikai támogatást élveznek.

Az elmesélések szerint Jellinek Dániel története elég szemléletesen mutatja ezt a folyamatot. Ebben a cikkben a milliárdos példáján, és hazai üzletemberek elmesélései alapján mutatjuk be, hogyan látja és éli meg a hazai gazdasági szféra ezt a folyamatot.

A self-made milliárdos

Jellinek Dániel neve ugyan szélesebb körben csak akkor vált ismertté, amikor 2018-19-ben felkerült a hazai gazdaglistákra, az ingatlanszektorban ekkor már legalább másfél évtizede fontos szereplő volt. Még akkor is, ha az ágazat kevésbé látványos részén tevékenykedett: ipari ingatlanokba, raktárakba, alsóbb kategóriás irodaházakba fektetett be.

A vele készült interjúk, és a róla írt portrék is egy self-made milliárdos képét festik le, azaz olyan emberét, aki saját erőből gazdagodott meg. Ez pedig ismerősei elmesélése szerint nagyrészt meg is állja a helyét^*Jellinek már gimnazistaként a Balatonnál üzletelt papucsokkal és kazettákkal, és ismerősei elmesélése szerint itt született az első fontos üzleti kapcsolata is, amely elindította az ingatlanbiznisz felé. Bár az első jelentős vállalkozása egy tanácsadó cég volt, amikor két alapítótársával úgy döntöttek, hogy különválnak, ebből jött létre a mostanra 300-400 társaságot számláló cégcsoportjának központi vállalata, az Indotek.
A pályája akkor kezdett igazán felívelni, amikor a 2008-as gazdasági összeomlás előtt nagyon jó ütemérzékkel vált meg ingatlanoktól, majd a válságban jó áron tudott vásárolni. Ekkor már amerikai társtulajdonosokkal: az Indotekbe ugyanis – a vakszerencsének köszönhető megismerkedésüket követően – beszállt a dollármilliárdos Stryker család, amellyel ezt követően is hosszú évekig üzletelt. A jól időzített eladásoknak és vásárlásoknak köszönhetően ismerősei szerint 2008-ban már biztosan volt annyi vagyona, hogy simán felfért volna a hazai gazdaglistákra..

A sikerek ellenére Jellinek sokáig kerülte a nyilvánosságot. Utólagos visszaemlékezése szerint már a 2000-es évek közepén felkerülhetett volna a gazdaglistákra, ám egyáltalán nem szorgalmazta ezt és nem jelent meg a médiában sem. A politikával sem kereste a kapcsolatot, sőt ismerősei egybehangzó állítása szerint kifejezetten büszke volt arra, hogy egyedül, politikamentesen csinálta meg a szerencséjét.

„Úgy pozicionálta magát, hogy ő az a fiatal, feltörekvő, angolszász típusú üzletember, akinek nem kellett politikai támogatás egy milliárdos birodalom felépítéséhez”.

– fogalmazott egy forrásunk.

Nagyon sokáig ráadásul egy inkább városias, liberális közegben mozgott, így nem csoda, hogy a 2010 utáni politikai változások egy idő után kifejezetten zavarták. Többen is azt mesélték róla, hogy ahogy teltek az évek egyre negatívabban nyilatkozott a hazai gazdasági és társadalmi folyamatokról, és ha felmerült a NER-rel való üzletelés, teljesen elzárkózott ettől.

„Még 2014 környékén szóba került közöttünk egy lehetséges ügylet egy kormányközeli üzletemberrel, tisztán emlékszem a kézmozdulatra, amivel jelezte, hogy beszélni sem érdemes róla”

– mesélte egy ismerőse.

Jellinek első kapcsolata a fideszes üzleti vagy inkább politikai körökkel is kifejezetten ellenségesre sikerült. Németh Szilárd, Csepel polgármestere 2011 júniusában egy olyan ügyben tett sikkasztás és hűtlen kezelés miatt feljelentést, amelyben Jellinek cégbirodalma, az Indotek csoport is érintett volt. A későbbi rezsibiztos egy sajtótájékoztatón – ahol külön meg is nevezte Jellinek Dánielt – Indotek-polipról, felderíthetetlen offshore hátterű cégekről és titkos kölcsönszerződésről beszélt^*Németh Szilárd a Csepel SC alapítványhoz köthető ingatlanok, és az azokra felvett hitelek miatt vonta kérdőre az Indoteket, illetve annak vezetőit, és emiatt fordult Polt Péter legfőbb ügyészhez. Az érintettek szerinte „az alapítvány körül garázdálkodtak, mint kurátorok”, ami miatt a politikus „hol a lé” felkiáltással kért számon rajtuk egy 8 millió eurós „titkos kölcsönszerződést”. Jellinek – akinek a neve ekkor tűnt fel először érdemben a hazai sajtóban – a Magyar Nemzetnek reagált is a vádakra. Azt mondta: semmi közük offshore cégekhez, és szívesen tárgyalna a polgármesterrel, de eddigi megkereséseikre éppen ő nem válaszolt. A vita végül eléggé elhúzódott, és közel tíz évvel később azzal zárult, hogy az Indotek kiszállt az egyesületből és az akörüli projektből. .

A fordulat

Ilyen előzmények után ismerőseit is meglepetésként érte, hogy 2018 környékén egyszer csak valami megváltozott. Az üzletember sorra adta az interjúkat, profi ügynökséggel kezdett el dolgozni a médiamegjelenésein és felkerült azokra a gazdaglistákra is, amelyeket korábban került.

Ismerősei a váltást ahhoz az MKB-ügylethez kötötték, amelyről korábban bemutattuk, hogy a nyereségéből származott a Tiborcz István felé áramló milliárdok jelentős része is. Jellineknek ez volt talán az első igazán nagy állami biznisze, és állítólag szerette volna elkerülni, hogy azt higgyék róla, ebből származik a vagyona. Ezért kezdett aktívan dolgozni a médiamegjelenésein, amelyekben visszatérően azt, a már korábban is képviselt arculatot próbálta építeni, hogy ő nem tagja a NER-nek, és egyedül, politikamentesen tudott sikeressé válni.

Ezt az imázst azonban egyre nehezebb volt fenntartani, ahogy teltek az évek. Az MKB-ügylet után Jellineket ugyanis sorra találták meg az állami milliárdok, miközben az üzletember

egyre aktívabban kezdett el bizniszelni egyértelműen NER-közeli körökkel, sőt egyenesen Orbán Viktor családjával.

Ez a folyamat csúcsosodott ki a 27 milliárd forint kifizetésében.

A változás okait firtató kérdésünkre Jellinek Dániel, illetve az Indotek-csoport azt írta: „A médiában történő megjelenésünk gyakoriságát és jellegét a kezdetektől a mai napig a vállalati reputáció, a konkrét tranzakció információ megosztási igénye,  üzleti stratégiánk, valamint a konkrét témákat érintő újságírói megkeresések határozzák meg. Öncélúan a múltban sem, és szándékaink szerint a jövőben sem kívánunk megjelenni a médiában . Az Ön által említett „gazdaglistákon” való szereplés lehetőségét Jellinek Dániel sosem kereste, mindig az adott lista készítőitől függ, hogy szerepeltetik-e vagy sem.”

Mindenesetre forrásaink szerint a váltás tényleg nagyon éles volt: a hasonló üzletektől korábban elzárkozó Jellinek egyszerűen belevetette magát a kormányközeli bizniszekbe. Ő maga a Tiborcz-cal való üzletelését egy magánbeszélgetésen azzal magyarázta, hogy így nagyobb hatást tud kifejteni a rendszerre, mintha a partvonalon kívül maradna, és legalább a legőrültebb terveiről le tudja beszélni. Ismerősei szerint azonban ez csak egyfajta önigazolás lehetett, sokkal inkább arról volt szó, hogy az ingatlanmilliárdos felismerte: egy ponton túl már nem tud politikai kapcsolatok, és üzlettársak nélkül növekedni. Márpedig ő szerette volna tovább gyarapítani birodalmát és vagyonát.

Valószínűleg nem hirtelen elhatározásról volt szó, hanem egy szép fokozatos helyzetfelismerésről. Volt, aki azt mesélte róla, előre át is gondolta a stratégiát, hogy hogyan szeretne majd a kormányközeli körökkel bizniszelni, még ha ebből sok nem is valósult meg. A cél azonban az volt, hogy birodalma ne rekedjen meg a középszerűségben. „Dollármilliárdossá akart válni” – mondta egy forrásunk, és ettől most már nincs is messze az üzletember, akinek vagyona – az előző öt évben, amióta elkezdett látványosan üzletelni a NER-rel – a gazdaglisták szerint öt-, hatszorosára nőtt, és ma már meghaladja a 270 milliárd forintot.

Jellinek Dánielt és Tiborcz Istvánt a nyáron, és most is kérdeztük kapcsolatuk eredetéről és jellegéről. Jellinek a nyáron fogadott minket, ám miután egyértelmű lett számára, hogy miről kérdezzük, írásban kérte a kérdéseket, amire már az ügyvédje válaszolt. Most megkeresésünkre az Indotek azt válaszolta, hogy a csoportnál „minden esetben alapos üzleti elemzés és értékelés alapján, nem politikai alapon kerül sor az egyes tranzakciókat érintő döntések meghozatalára. Ennek megfelelően a gazdasági élet valamennyi szereplőjével szigorúan a befektetőink és a vállalatunk érdeke, valamint a hosszútávú piaci stratégiánk alapján kerülhet sor üzleti megállapodásokra. Az üzleti kapcsolatokban senki sincs és nem is lehet privilegizált helyzetben, minden megállapodásunk célja a valamennyi fél számára előnyös üzlet biztosítása”. 

Hasonló választ kaptunk Tiborcz István BDPST csoportjától is. Ők azt írták, hogy „a BDPST Group transzparensen működő vállalatként az üzleti tevékenységével összefüggő beszámolási kötelezettségének a jogszabályi előírásoknak megfelelően tesz eleget, ezekből a beszámolókból minden nyilvános adat kiolvasható a pénzügyi és üzleti tevékenységével kapcsolatban. A BDPST Group tulajdonosa szintén a jogszabályi előírásoknak megfelelően tüntet fel minden adatot és információt az üzleti érdekeltségeivel, tevékenységével és üzleti partnereivel kapcsolatban”.

Tudják, kihez kell menni

Bár az ország egyik leggazdagabb emberének betagozódása a NER-be, illetve az, hogy több tízmilliárd forint áramlik tőle az Orbán család felé, önmagában is jelentős, ám ennél is fontosabb, hogy az eset rávilágít a magyar gazdaság egyik legmeghatározóbb és egyre gyorsuló trendjére. Az elmúlt hónapokban több mint kéttucat vállalkozóval, cégvezetővel és tanácsadóval beszéltünk, akiknek egybehangzó tapasztalata szerint nemcsak Jellineknél figyelhető meg ez a folyamat. Mostanra a magyar vállalkozói szféra jelentős része elfogadta a NER, illetve oligarchái létezését, és vagy próbál minél kevésbé látványosan működni – ahogy tette ezt Jellinek Dániel is 2018 előtt – vagy betagozódik. A folyamatokról nyilvánosan senki nem beszél szívesen, forrásaink közül mindenki névtelenséget kért.

Tapasztalataink alapján különböző szintjei vannak magának a betagozódásnak és annak is, hogy ezt miként élik meg az érintettek. A legtöbben csak alkalmazkodnak a megváltozott üzleti gyakorlatokhoz.

„Egy idő után mindenki tudja, hogy melyik tanácsadócéggel kell együtt dolgozni, hogy egy pályázat biztosan sikeres legyen. A tanácsadó kijárja a kapcsolatai révén, hogy pozitív legyen az elbírálás, majd megkapja érte a sikerdíjat”

– mondta egy forrásunk arra a kérdésre, hogy saját maga esetében hol érzi ezt a betagozódást. Egy másik vállalkozó azt mesélte, hogy amikor egy állami pénzt is igénylő projekttel először megkeresett egy potenciális partnert, akkor azt a választ kapta, hogy az ötlet jó, de vele biztos nem fogja megkapni hozzá a támogatást, és megmondták neki, kihez forduljon. A második helyen ugyan kevésbé voltak lelkesek az ötlettől, de egyértelművé tették, hogy velük biztosan megkapja a támogatást, amiért viszont a projekt értékének negyedére igényt tartanának.

Utóbbi már elég egyértelműen korrupció, de a tanácsadós gyakorlatot még meg lehet magyarázni: maga a vállalkozó senkit nem korrumpál, csak kifizeti a tanácsadói díjat, arról pedig már nem akar tudni, hogy abból hogyan lesz pályázati pénz. Az esetet azonban nem véletlenül említették úgy, mint a rendszerhez való alkalmazkodást. A cégek ugyanis, ha meg is tudják magyarázni a dolgot, érzik a visszásságokat.

Ez pedig saját elmondásuk szerint is kognitív disszonanciát okoz. Ilyesmiről Jellinek Dánielnél is meséltek ismerősei. A milliárdos azt követően, hogy korábbi ellenállása után elkezdett üzletelni kormányközeli körökkel, baráti beszélgetéseken egy darabig védte a mundér becsületét, egy idő után viszont inkább kerülte a témát.

Uniós pénzek helyett magyar bizniszek

Sokaknál viszont nincsenek is feltétlenül gátak: a növekedés, a nagyobb pénzek reményében maguk keresik a kapcsolatot, vagy legalábbis nem hajolnak el a lehetőség elől, ha az megtalálja őket. Egy építőipari vállalkozót néhány ínségesebb év után azzal kerestek meg, hogy mindig dobogós szeretne-e lenni az állami tendereken, vagy inkább nyerne gyakrabban, de mással közösen. Ez ugyan évekkel ezelőtt történt, de

a kormányközeli oligarchák növekedésével és az állami/uniós források elapadásával forrásaink történetei alapján egyre gyakoribbak a hasonló kapcsolatfelvételek.

Sőt, a megkeresések nem is mindig ennyire barátságosak, és nem is mindig csak együttműködésről, egyre gyakrabban tulajdonszerzésről szólnak.

Egyre több olyan iparág van, ahol a vállalkozók azt érzik, hogy egy pont után nem tudnak tovább nőni, ellehetetlenül a fejlődésük, ha nem keresnek olyan partnert, amely kapcsolatai lévén ezen változtatni tud. Persze vannak olyan védett – különösen exportra koncentráló, és az állami szférától távolabb álló – szektorok, amelyekre sokkal nehezebben terjeszti ki a csápjait a NER, de az elmesélések alapján így is egyre erősebb trendről van szó.

A vállalkozók jelentős részének pedig a cége kicsit olyan, mint a gyermeke, gyakran évtizedek óta építgeti, így nagyon nehezen engedi el. Emiatt az üzletemberek sok esetben inkább meghozzák azt a döntést, hogy alkalmazkodnak a kialakult helyzethez: közösen indulnak pályázatokon bizonyos cégekkel, együtt mozognak egyes üzleti körökkel, esetleg beengednek a vállalatukba tulajdonosként valaki mást.

Pszichológiai fordulat

A legérdekesebb azonban, hogy viszonylag sokan mindezt egy öngerjesztő folyamatként írták le. Rengeteg sztori kering arról, mi történt olyan emberekkel, akik ellenálltak a rendszer szorító ölelésének, vagy nemet mondtak egy oligarcha emberének. Ezek vagy igazak, vagy nem, de pszichológiai hatásuk biztosan van.

„A magyar gazdaság szereplői elkezdték elhinni, hogy ez a dolgok normál működése, így lehet érvényesülni. Egyfajta túlélési reflexé vált a betagozódás”

– fogalmazott egy forrásunk, aki szerint, ha ez széles körben megtörténik, az egy nagyon fontos fordulópont a gazdaság szempontjából, és most épp itt tartunk. Példaként egy feldolgozóiparban ténykedő családi cég eladását említette. A vállalatra ketten is ajánlatot tettek, egy piaci szereplő és egy olyan vállalat, amelyről egy ponton egyértelművé vált, hogy egy kormányközeli oligarcha érdekeit képviseli. Bár utóbbi több százmillióval kevesebbet ajánlott, az eladó mégis neki értékesítette a vállalatát, mert azt érezte, nincs választási lehetősége.

A kialakult helyzetet többen is a szocializmushoz hasonlították: legutóbb azt az időszakot jellemezte ilyen önigazodás. A hasonlatnál forrásaink jellemzően azt is hangsúlyozták, hogy ez a folyamat, amint akkor, most sem kizárólag a gazdaságra, hanem a társadalom szélesebb rétegére terjed ki.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTízmilliárdok folytak az egyik leggazdagabb magyartól Orbán Viktor családja feléTiborcz István teljes vagyonához mérten is hatalmas összeg az a 27 milliárd forint, amely 2019 és 2022 egy rejtélyes forrásból érkezett cégbirodalmába. A pénz eredetéről egy céges dokumentumban megbúvó táblázat árulkodik.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKözpénzmilliárdok is vannak a Tiborcz István felé áramló vagyon mögöttAz állami tízmilliárdokból megmentett MKB Bank bedőlt hitelin is keresett a cég, amely felől hatalmas összeg áramlott Orbán Viktor családja felé.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkPofonegyszerű módszerrel rejtik el tízmilliárdok útját a NER oligarcháiKinyomtatnak egy papírt, pár százezerért eladják, átírnak a hátoldalán egy nevet, és máris követhetetlenné vált több milliárd vagy tízmilliárd forint útja.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz Vállalat betagozódás Jellinek Dániel ner tiborcz istván Olvasson tovább a kategóriában