Bár a kormányzat sokáig lebegtette az üzemanyagárstop eltörlését, sejteni lehetett, hogy ha rendben lezárul a Mol százhalombattai finomítójának karbantartása, akkor marad a 480-as ár a kutakon. A finomítóban a legnagyobb munkákat hétvégén befejezték, és ezzel egy időben Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter be is jelentette, hogy a kormány december végéig fenntartja a hatósági árat.
Bár lesznek még kisebb karbantartások Százhalombattán, és ezek okozhatnak ellátási zavart, a legnehezebb időszakot túlélte az árstop, így politikai szempontból nem lett volna racionális kivezetni. Az ellátásbiztonság és az üzleti szempontok pedig láthatóan kisebb súllyal esnek latba a kormánynál, különösen, ha más pénzéről van szó.
Ezeket a prioritásokat nagyjából Gulyás Gergely is elismerte a szombati bejelentésnél. Gulyás úgy fogalmazott, hogy az árstop a következő hónapokban ugyan nem feltétlenül zökkenőmentesen, de fenntartható lesz. A miniszter szerint az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatták, hogy jobb megoldás, ha időnként áruhiány van, mint az, ha drágább lenne az üzemanyag. Azt is megjegyezte, hogy a Mol működésének, nagyságának is köszönhető, hogy egyáltalán képesek ilyen ársapkát fenntartani.
Ahogy arról korábban részletesebben is írtunk, a Mol a kedvező ágazati környezetnek, és az olcsó orosz olajnak köszönhetően nemhogy nem lett veszteséges az árstop miatt, de rekordnyereséggel zárta az idei második negyedévet. Az ágazatban általában is megnőtt a haszon a finomításon, tehát azon a tevékenységen, amikor a nyersolajból feldolgozott termékeket, például gázolajat, vagy benzint állítanak elő. A Mol azonban még ehhez képest is hatalmasat nyert azzal, hogy nem nyugati, hanem orosz olajjal működnek a finomítói*A százhalombattai és a pozsonyi létesítmény is elsősorban ilyen olajat használ..
A második negyedévben pedig ez a finomító profit – tehát ebből az üzletágból származó nyereség – nem csak fedezte, hanem messze túlkompenzálta az ártop veszteségét, és ebben nagyon nagy változás a piaci trendek alapján azóta sem volt. A finomítói tevékenység haszna (a nyers olaj és a feldolgozott termékek közötti árkülönbség) még mindig nagyon magas az egész iparágban, a Molhoz pedig továbbra is olcsón jön az orosz olaj. Ahogy az alábbi ábrán látszik, habár a nyugati Brent és az orosz Ural közti árkülönbség szűkült a tavaszi rekordszinthez képest, amikor a 37 dollárt is elérte hordónként, még szeptember közepén is 23 dollár körül alakult.
Ezek alapján nagyon úgy tűnik, hogy a Mol továbbra is ki tudja gazdálkodni a hatósági ár okozta kiesést, ami persze nem jelenti azt, hogy nem esnek el jelentős nyereségtől. Különösen, hogy az orosz olajon elért hasznuk jelentős részét az állam az energetikai szektorra kivetett extraprofitadó formájában elvonja tőlük. Az adó mértéke ráadásul nőtt is a rekordnyereséget hozó második negyedév óta: a korábbi 25 százalék helyett most már az árkülönbségből adódó profit 40 százalékát kell befizetniük az államkasszába.
Ennek fényében nem csoda, hogy a kiemelkedően jó eredmények ellenére a vállalat vezetése többször is kritizálta az ársapkát. Ratatics Péter, a Mol ügyvezetője júliusban azt mondta, az üzemanyagárstop
tovább szűkíti az importlehetőségeket, egész egyszerűen nem éri meg behozni külföldről a terméket,
és hogy szerinte felül kell vizsgálni az intézkedést. Hernádi Zsolt vezérigazgató a nyár folyamán egy interjúban arról beszélt, hogy bár valóban magas a vállalat bevétele, de máskor tetemes veszteségeik vannak, ezért felvetette azt a kérdést, hogy vajon az államtól kapnak-e majd támogatást, ha éppen rosszul megy a cégnek. Júliusban pedig egy sajtótájékoztatón megjegyezte, hogy ha az ársapka továbbra is változatlan formában fennmarad, akkor nem fog beérkezni az országba import üzemanyag, ami azért fontos, mert a Mol százhalombattai finomítója normál körülmények között sem tudja kielégíteni a belföldi dízelfogyasztást.
Ezek voltak azok a jelzések, amelyek miatt a kormányzat a nyáron tovább szűkítette a hatósági árra jogosultak körét. Nagyon leegyszerűsítve az történt, hogy amikor tavasszal az üzemanyag ára átlépte a 480 forintot, akkor az addig Magyarországra is szállító importőrök lényegében kiléptek a piacról, és nem hoztak több dízelt, illetve benzint az országba. Emiatt azok a kutak, amelyek korábban külföldről szállító nagykereskedőktől vásároltak, hirtelen beszállító nélkül maradtak. Akkor a kieső importőrök helyére a Mol lépett be, és ez többé-kevésbé egészen addig működött is, amíg a magyar cégnek volt elég üzemanyaga.
A nyáron azonban karbantartás miatt le kellett állítani a Mol százhalombattai finomítóját, így hirtelen kevés lett az a benzin és főleg gázolajmennyiség, amennyit a társaság elő tudott állítani. Erre reagált a kormányzat a stratégiai dízeltartalék megnyitásával, illetve azzal, hogy a céges autók számára eltörölték az ársapkát. Ez utóbbi célja lett volna, hogy valahogyan visszacsábítsa az importőröket, hiszen így már nagyszámban voltak olyan vevők, akiknek piaci áron értékesíthettek.
Az elejétől tudni lehetett azonban, hogy ez legfeljebb trükközésekkel fog működni, és még azokkal sem lehet nagy mennyiségű importot behúzni. Ez nagyjából így is lett: ágazati forrásaink szerint csak azokra a kutakra tértek vissza külföldi beszállítók, amelyek kizárólag kamionokat szolgálnak ki nagynyomású pisztolyokkal, piaci áron. Ám ilyen töltőállomásból nem sok van.
Ennek különösen a százhalombattai nagyleállás alatt volt igazán jelentősége, a mostani újraindulás után biztosan kisebb lesz a feszültség a rendszerben. Abban ugyan igaza van Hernádi Zsoltnak, hogy ez a finomító sem tudja kielégíteni teljes egészében a belföldi dízel-fogyasztást, ám teljes kapacitáson az év hátralévő részében valószínűleg nem is lenne nagyon messze ettől. Ha csak a szakértők által kritikusnak tartott gázolajat nézzük, akkor ebből papíron napi 10 ezer tonnát, tehát havi nagyjából 350 millió litert tudnak előállítani a dunamenti létesítményben, miközben a teljes hazai igény az őszi hónapokban 430-440, télen pedig havi 300-350 millió liter lehet.
Ha figyelembe vesszük, hogy ha nem is sok, de valamennyi import azért maradt*az OMV például saját kútjait továbbra is ellátja., ráadásul a Molnak Pozsonyban is van egy finomítója, ahonnan havi 290-300 millió liter gázolaj jön ki, akkor azért nem tűnik teljesen megoldhatatlannak a helyzet. Az elmúlt hónapoknál legalábbis biztosan jobban állunk:
ha sikerült kibekkelni a százhalombattai finomító nagyleállása mellett a legnagyobb forgalmú nyári hónapokat, akkor az év hátralévő részét is sikerülni fog.
Főleg, ha Gulyás Gergelynek igaza van abban, hogy a fogyasztók jobban viselik az időszakos hiányt a magas áraknál.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lesz hiány, inkább csak azt, hogy már hozzászoktak a magyar fogyasztók. Az import kiesése miatt tavasz óta elég általános lett, hogy egyes kutakon elfogyott az üzemanyag, és az autósoknak benzinkútról benzinkútra kellett járniuk, hogy tankolni tudjanak. A százhalombattai karbantartás csak fokozta ezt, és bár a finomító újraindítása most javíthat a helyzeten, megoldani nem fogja, időről időre továbbra is elfogyhat a benzin vagy a dízel a kutakon.
Egyrészt, a karbantartásnak lesz még egy – igaz a korábbinál kisebb – szakasza. A Molnál lapunk kérdésére azt mondták, hogy a hétvégén zárult leállás volt a finomító történetének legnagyobb ilyen munkája, amely 11 üzemet, és a teljes létesítmény berendezéseinek 40 százalékát érintette, a munkálatokban pedig több, mint 1200 szakember vett részt. A második fázis október 9-én indul, ennek során további üzemek tervezett nagyjavítását fogják elvégezni, és a zárás november első harmadára várható. Azaz, ha az eddiginél jobban is pörög majd Százhalombatta, azért egy ideig még nem megy 100 százalékon a finomító.
Másrészt – valószínűleg nem függetlenül a karbantartásoktól – a Mol tovább csökkentette a kisebb kutaknak szállított üzemanyag mennyiségét. Egri Gábor, a Független Benzinkutak Szövetségének elnöke lapunknak azt mondta, hogy
a Mol múlt hét végén körlevélben tájékoztatott 258 benzinkút-üzemeltetőt, hogy a jövőben az általuk eredetileg kért mennyiségnek csak a negyedét szállítják le.
Egri Gábor szerint ezek azok a cégek, amelyek korábban importőröktől vásároltak, és azok piaci kilépése után, tavasszal kerültek át a Molhoz. Akkor az új nagykereskedő azt kérte, hogy heti bontásban adják meg az üzemanyagigényüket, amit a vállalatok meg is tettek. Az elnök szerint azonban a Mol már korábban sem ezt a mennyiséget szállította: először a kétharmadát, majd a felét kapták a kért üzemanyagnak, most ez az arány csökkent 25 százalékra. A lépés 300-400 kutat érinthet, a vállalatok egy része ugyanis nem csak egy töltőállomást üzemeltet.
Egri Gábor azt mondta, hogy a Mol döntését egyértelműen piaci kiszorításnak értékelik, hiszen ha nem ez lenne a cél, akkor a csoport egységesen csökkentette volna a saját kútjainak, a régebbi és az új vevőinek is a szállított mennyiséget, de nem ez történt, és csak az utóbbi csoport kap kevesebb benzint és gázolajat.
Az biztos, hogy a Mol jól járhat azzal, ha ezek a kutak kevesebbet értékesítenek. Vagy saját hálózatába terelhet át vevőket Magyarországon, vagy ha emiatt visszaesik a hazai kereslet, értékesítheti a megmaradt mennyiséget Magyarországon kívül is, ahol nincs árstop, így sokkal többet lehet nyerni az eladásokon.
Röviden összefoglalva tehát, a kormány azért döntött az árstop fenntartása mellett, mert felismerte, hogy az ellátási nehézségek zömén túl vagyunk, illetve amúgy is megszoktuk már őket, a Mol pedig – részben az orosz olajnak hála – elbírja a hatósági ár okozta veszteségeket. A következmény az lesz, hogy
Teljesen egyértelműen politikai döntés született, amelynek alapja, hogy a kormány szerint a választók inkább elviselik, hogy nem mindig kapnak az első helyen üzemanyagot, mintha radikálisan többet kellene fizetniük. Az árstop költségét pedig továbbra is a piaci szereplőkre tolják, még akkor is, ha közülük a legnagyobb, részben állami tulajdonban lévő Molnak sok oka így sem lesz panaszra. A Molt megkérdeztük, hogy egyeztettek-e a döntés előtt a kormányzattal a hatósági ár meghosszabbításáról, ám erre a kérdésünkre nem kaptunk választ.
A hiány szempontjából egyébként elvileg javulnia kellene a helyzetnek, de hogy tényleg így lesz-e, az nagyban függ a Mol lépéseitől. A vállalatnak az üzleti logika alapján arra kellene törekednie, hogy minél kevesebb üzemanyagot értékesítsen a jelentősebb ársapkával szabályozott magyar piacon, és minél többet próbáljon meg eladni olyan helyeken, ahol nincs, vagy nem ilyen alacsony a hatósági ár. Mivel a magyar fogyasztók már hozzászoktak, hogy nem mindig tudnak üzemanyagot vásárolni, vélhetően nem nagy kockázat az sem, ha az eddigi ellátási színvonalat tartják fenn.
Hosszabb távon az ellátási problémákra az ársapka eltörlésén kívül az olaj világpiaci árának csökkenése jelenthetne megoldást. Jelenleg több világpiaci trend is ebbe az irányba mutat. Ilyen a fejlett piacokon az infláció miatt visszaeső fogyasztói kereslet és az ebből – valamint a kamatemelésekből – eredő gazdasági lassulás, de önmagában is jelentős hatása lehet az olaj iránti keresletre a kínai gazdaság lassulásának. A Nemzetközi Energiaügynökség (International Energy Agency – IEA) múlt héten megjelent előrejelzése csaknem három százalékos csökkenést vetít előre a teljes idei kínai keresletben, ami éves alapon az első visszaesés lenne 1990 óta.
Kérdésünkre Pletser Tamás az Erste olaj- és gázipari elemzője
44-50 dollárra becsülte az olaj világpiaci árának azt a szintjét, amely mellett a benzin és a gázolaj literenkénti ára piaci alapon is 480 forint alá csökkenhetne Magyarországon.
A cikk írásakor a Brent hordónkénti világpiaci ára 90 dollár körül alakult. Ez ugyan a megjelölt szinttől még messze van, de a júniusi 117 dolláros csúcsnál jóval kevesebb, ráadásul a trend hónapok óta csökkenő irányt mutat.
Vállalat
Fontos