Hatalmasat nyert a Mol az európai szintű üzemanyaghiányon, de még nagyobbat azon, hogy finomítói jelentős részben orosz olajat használnak. A társaság ma közzétett beszámolója szerint úgy sikerült az első félévben mintegy 580 milliárd forintos adózás előtti nyereséget összehozni, hogy közben csak a magyar árszabályozáson és rendkívüli adókon közel 200 milliárd forintot bukott a csoport. Ezt a veszteséget azonban messze túlkompenzálta a finomítók nyeresége.
Hatalmas rekord
„A második negyedév kiemelkedően jó teljesítményét az extrém mértékű motorbenzin és dízeltermék-árfolyam-emelkedések, valamint az Oroszországgal szembeni szankciókat követő kiszélesedő Ural spread miatt kedvező finomítói makrokörnyezetnek köszönhette.”
Minden bizonnyal ez az egyik legfontosabb mondat a Mol pénteken közzétett első féléves gyorsjelentésében. A beszámoló készítői ugyanis ezzel az egy mondattal tömören összefoglalták, hogyan hozhatott össze rekordnyereséget a második negyedévben a csoport, annak ellenére is, hogy legfontosabb piacain nem adhatta annyiért az üzemanyagot a kutakon, amennyiért akarta.
A bevezetőben említett 580 milliárd forintos nyereség nagy része ugyanis a második negyedévben jött össze. Így nem meglepő módon ez a három hónap volt a Mol történetének eddigi legerősebb negyedéve.
Ugyanezt mutatják az adatok, ha az ágazati szereplők által jobban figyelt úgynevezett tisztított EBITDA-t (kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredményét) nézzük. Ezen a soron 484 milliárdos nyereséget mutatott ki a csoport, amely közel duplája az egy évvel és négyszerese a két évvel korábbinak.
Ez a hatalmas rekord pedig jelentős részben a finomítói tevékenységnek köszönhető. Ez utóbbi úgy is rengeteg nyereséget termelt volna, ha a Mol nem elsősorban orosz olajat használ. Az európai szintű túlkereslet ugyanis hihetetlen ütemben drágította a benzint és különösen a dízelt. Emiatt pedig még a nyugati típusú nyersolaj és a kész, finomított üzemanyagok ára közötti különbség is mindenhol sokszorosára emelkedett. A Molnál pedig még erre jött rá az a haszon, hogy a csoport nagyrészt nem nyugati, hanem a háború kitörése óta annál sokkal olcsóbb orosz olajat használ.
Négy-ötszörös árrés
A Mol korábban havi bontásban közölte, hogy mekkora árréssel működik a finomítói tevékenysége, azaz nagyon leegyszerűsítve mennyi hasznot ér el azon, hogy egy hordónyi olajból feldolgozott termékeket (benzint, dízelt, vegyipari alapanyagokat) állít elő. Az elmúlt években ez nagyjából 1 és 9 dollár között mozgott. A háború kitörését követően márciusban azonban hirtelen közel 35 dollárra, tehát a korábbi csúcs nagyjából négyszeresére ugrott.
A Mol ezt követően felfüggesztette a havi adatközlést, arra hivatkozva, hogy „a jelenlegi piaci környezetben a finomítói árrés kevésbé reprezentálja a tényleges eredményeket”. Ez az adat így már a mostani gyorsjelentésükbe sem került bele. A korábbi mutató helyett egy olyan árrést közöltek, amely a nyugati típusú Brent olajhoz viszonyítja a finomított termékeik árát, tehát kiszűri annak hatását, hogy a Mol jellemzően olcsó orosz olajat használ.
Egyrészt azonban az árrés így is hatalmasat emelkedett, másrészt ebből az adatból nagyjából meg lehet becsülni, hogy mennyit keresett ténylegesen egy hordónyi olaj finomításán a csoport.
Ahogy a fenti ábrán is látható, a nyugati, Brent típusú olaj alapján számolt árrés is a megszokott szint nyolc-tízszeresére ugrott a második negyedévben. Ez azokkal az általános ágazati folyamatokkal magyarázható, amelyeket már említettünk: a benzin és a dízel iránti túlkereslet megnövelte a nyersolaj és a kész üzemanyagok ára közötti különbséget.
A Mol tehát akkor is sokkal többet nyert volna a megszokottnál a finomítói tevékenységén, ha drágább nyugati, és nem orosz olajat használ. Erre az amúgy is nagyobb haszonra jött rá az orosz olaj árelőnye, amely a háború kirobbanása óta tényleg hatalmas lett.
A Mol jelentésében ezt az árelőnyt is közli, és amint a grafikonon látható, a korábban a Brent árával együtt mozgó orosz típusú Ural olaj a második negyedévben durván 35 dollárral volt olcsóbb, mint a nyugati típusú energiahordozó. Az előző negyedévekben ennek az árkülönbözetnek és a Brent alapján számolt árrésnek az összege nagyjából kiadta a Mol tényleges finomítói árrését. Ez azt jelenti, hogy
a Mol finomítói haszna a megszokott hordónkénti 1-9 dollár helyett akár az 50 dollárt is meghaladhatta.
Valószínűleg azonban ez némileg túlzó becslés, hiszen – ahogy erre Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője felhívta lapunk figyelmét – a Mol sem csak orosz olajat használ. Éppen ezért valószínűleg reálisabb képet mutat, ha Ural árelőnyt csak kétharmad részben vesszük figyelembe. Az árrés azonban így is 40 dollár körül alakulhatott*Ez a Brent alapú árrés és a Brent-Ural közötti árkülönbség kétharmadáénak az összege.
Az ezen a tevékenységen elért nyereség így még az árkorlátozások veszteségét is masszívan túlkompenzálta. A Mol egyébként utóbbiról azt írta a gyorsjelentésében, hogy
az üzemanyagár-szabályozás és a rendkívüli adók becsült hatása megközelítőleg 640 millió dollárt tett ki 2022 első félévében, amelynek 90 százaléka magyarországi működést érintette.
A 640 millió dollár nagyjából 220 milliárd forint, így a 480-as hatósági ár és a többletadók durván 200 milliárdot vihettek el. Ez pedig a harmadik negyedévben minden bizonnyal emelkedni fog. A Molnak ugyanis már eddig is be kellett fizetnie az államkasszába az olcsó orosz olajon elért hasznának negyedét, ez a befizetési arány azonban augusztus 1-jétől 40 százalékra nőtt.
