Hírlevél feliratkozás
Jandó Zoltán
2020. augusztus 3. 15:55 Vállalat

Aktualizálni kellene a paksi atomerőmű leszerelési tervét, de elsőre nem sikerült

Eredménytelenül zárult a paksi erőmű sok százmilliárd forintba kerülő leszerelésének tervére kiírt közbeszerzés. A Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kft. (RHK) még februárban indította el a tendert, aminek célja az lett volna, hogy aktualizálják a tervet. Végül azonban senki nem adott le ajánlatot.

Persze sok jelölt nem is lett volna. Bár a kiírásban elég kacifántosan van megfogalmazva, de a munkát csak az erőművet fenntartó MVM Paksi Atomerőmű Zrt. végezhetné el. Ennek megfelelően – a közbeszerzési hatóság jóváhagyásával – csak őket hívta meg a tenderre az RHK, és elvileg velük tárgyaltak a részletekről, a két állami cég azonban valamiért mégsem jutott dűlőre. Pedig a kiírásban még a tárgyalás menetét is elég részletesen taglalták, kiderült például, hogy a felek legfeljebb 240 perces időtartamban tárgyalnak.

Fontos kérdés, hogy meddig bírja Paks

Magában a terv felülvizsgálatában egyébként semmilyen ördöngösség nincs, az RHK-nak ezt elvileg ötévente törvényi kötelezettsége elvégezni. Igaz, ez nem jelent automatikusan aktualizálást is, az előírások szerint erre csak akkor kerül sor, ha a vállalatnál szükségesnek látják. A társaságot megkérdeztük, hogy miért gondolták úgy, hogy frissíteni kell a tervet, de sem erre, sem más kérdéseinkre nem kaptunk egyelőre választ.

Mindenesetre az egy logikus magyarázat lenne, ha most úgy ítélnék meg, hogy

a pár évvel ezelőtt tervezettnél végül előbb vagy később kell leszerelni a blokkokat vagy azok egy részét.

A paksi erőmű 1982 és 1987 között üzembe helyezett, jelenleg működő négy blokkjánál eredetileg harminc éves üzemidővel számoltak, ezt azonban az elmúlt években további hússzal meghosszabbították. Így elvileg 2032 és 2037 között fokozatosan állnak majd le az egységek.

Igen ám, de már a bővítés során is utaltak rá a kormányzat illetékesei, hogy ezek csak elméleti időpontok, elvileg akár előbb is sor kerülhet a leállásra. Tulajdonképpen ez volt az egyik fő magyarázat arra, hogy miért kell párhuzamosan működni a régi és a – tervek szerint a 2020-as évek második felében induló – új blokkoknak: kell a tartalék, ha hirtelen véletlenül kiesik a mostani erőmű egy része.

Néhány éve olyan véleményt is hallottunk, amely szerint akár a húsz éven is túlnyúlhat a működés, a berendezések állapota ugyanis engedné. Volt olyan az erőműhöz közel álló szakember, aki akkor a kérdésünkre úgy fogalmazott:

lehet, hogy az elképzelt élettartam-meghosszabbítás végül 20 helyett 30 lesz, vagy 22, vagy csak 17. Majd a vas megmondja 2032-37 között.

Az is igaz azonban, hogy az előző két évben némileg megszaporodtak a komolyabb meghibásodások Pakson. Az Országos Atomenergia Hivatal adatai szerint 2018-ban 19 esetben csökkent műszaki probléma miatt 50 megawattnál nagyobb mértékben az erőmű teljesítménye, ami az eddigi legtöbb ilyen eset volt egy éven belül. Tavaly ugyan kissé javult a helyzet, a 16 visszaterhelés azonban csak az egy évvel volt jobb a korábbinál, az ezt megelőző évek számait ez is meghaladta (pdf).

 

Ezermilliárdos teher

Jelen állás szerint azonban az a terv, hogy a leszerelés a blokkok szakaszos leállítása után a 2030-as évek második felében indul. Korábban egyébként erre féltucat tervet is kidolgoztak, az elsőt még a 90-es évek elején, végül azonban csak két forgatókönyv maradt a csőben, az azonnali leszerelés, valamint a primerkör 20 évig tartó védett megőrzését tartalmazó, tehát egy csúsztatott változat. Ebből választották ki néhány éve az utóbbit. Az RHK honlapján szereplő ütemterv szerint a folyamat valahogy így nézne ki:

  • 2014-2040: a paksi atomerőmű és a kiégett kazetták átmeneti tárolója előzetes leszerelési tervének rendszeres felülvizsgálata, majd a végleges leszerelési tervek elkészítése és engedélyeztetése. A blokkok szakaszos leállítása.
  • 2037-2043: a kiégett üzemanyag-kazetták átszállítása az átmeneti tárolóba. Az erőmű aktív részeinek előkészítése a védett megőrzésre.
  • 2044–2064: az erőmű védett megőrzése, az átmeneti tároló felügyelete és karbantartása. Az erőmű inaktív részeinek leszerelése.
  • 2065–2080: az erőmű aktív részeinek leszerelése. A kiégett üzemanyag-kazetták elszállítása az átmeneti tárolóból, majd annak leszerelése.

A „Magyarország nemzeti programja a kiégett üzemanyag és a radioaktív hulladék kezelésére” című kiadvány (pdf) ettől egy hangyányit eltérő ütemezést vázol, de a fő vonalak ebben a dokumentumban is hasonlóak. A lényeg pedig, hogy a leszerelési tevékenységek eredményeként elérendő végső cél a telephely felhasználhatóvá tétele bizonyos korlátozások fenntartása mellett.

A teljes folyamat pedig masszív százmilliárdokba kerül majd.

Maga a leszerelés költsége az RHK legutóbbi becslése szerint 387 milliárd forintot emészthet fel. Ennek a kisebbik, de így is jelentős összegű része a 2030-as években merül majd fel, a zöme viszont – a késleltetés miatt – a 2060-as és 2070-es éveket terheli. Ráadásul maga a leszerelés a megszüntetéshez kapcsolódó kiadásoknak csak a töredékét jelenti, hiszen például a hulladékok elhelyezése és a kiégett kazetták tárolása is százmilliárdokba kerül. Az összes költséget az RHK-nál a legutóbbi felülvizsgálat során 1650 milliárd forintra becsülték.

 

Ezt a hatalmas összeget elvileg a központi nukleáris pénzügyi alapból kellene finanszírozni, csakhogy abban – és ezért már elég sok kritika érte az illetékes politikusokat – egyelőre nincs elég pénz. A legutóbbi hivatalos információk szerint az alapban 2018 végén 298,9 milliárd forint volt.

A következő években egyébként ebből még biztosan nem lesz gond. Az alap kiadásait a 2010-es és 2020-as évekre 10-15 milliárd forintra becsülték, és ezt az elmúlt évek tényadatai is megerősítették. A forrásigény azonban a 2030-as évek elején – részben épp a leszerelés miatt – a jelenlegi duplájára nő, lesz olyan év, amikor a 30 milliárdot is átlépi.

 

Az alap megtakarításai ennek fedezetére még elégnek tűnnek, különösen, hogy a védett megőrzés idején visszaállnak a költségek a jelenlegi szintre. Az ezutáni időszak tényleg brutálisan nagy kiadásaira azonban jó eséllyel nem lesz tartalék. A 2060-as évek elejétől két évtizeden keresztül szinte végig 40 milliárd fölött lesz az éves ráfordítás-igény, de lesz olyan év, amikor a 60 milliárdot is meghaladja. Ekkor ráadásul a most működő blokkok már nem fognak termelni, így a működés hasznából nem lehet majd félretenni.

Vállalat leszerelés Paksi atomerőmű Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kft. Olvasson tovább a kategóriában

Vállalat

Torontáli Zoltán
2020. október 23. 12:16 Adat, Vállalat

A külföldi tulajdonban lévő élelmiszeripari cégeink harmadannyi dolgozóval érnek el akkora profitot, mint a magyarok

A hazai élelmiszeriparban a méret meghatározó, a rengeteg kis magyar cég mellett kevés nagy külföldi van, de ezek jóval hatékonyabbak, és az exportképességük is sokkal jobb.

Torontáli Zoltán
2020. október 22. 14:55 Vállalat

A Procter&Gamble elkezdi kivezetni a samponos műanyag flakonokat

Helyette jön a sokkal kevesebb anyagból készült tasak, és az újrahasznosítható alumínium adagoló kombója.

Hajdu Miklós
2020. október 22. 12:17 Élet, Vállalat

Sokkal könnyebb olyan munkahelyre bejutni, ahol már dolgozik egy évfolyam- vagy szaktárs

Az egyetemisták nagyon jól segítik egymást a pályakezdésnél.

Fontos

Fabók Bálint
2020. október 26. 06:26 Élet

Hajléktalanságból az albérletbe, szégyenből a megbecsülésbe – Tamás története

Egy sors, amely megmutatja, milyen könnyű ma lehetetlen helyzetbe kerülni, milyen nehéz a szociális segítő rendszer munkája, és milyen nagy szükség lenne bizalomra és elfogadásra.

Kasnyik Márton
2020. október 25. 16:09 Adat

Többen élnek rosszabbul a járvány miatt, mint azt az adatokból elsőre gondolnánk

Első ránézésre úgy tűnhet, mintha ugyanannyian dolgoznának, mint a járvány előtti időben. De a változatlan számok mögött rosszabb minőségű munkahelyek vannak.

Fabók Bálint
2020. október 24. 17:09 Adat

Aggódunk a környezetért, csak fizetni ne kelljen érte

A klímaváltozás nincs az ország legfontosabb problémái között a magyarok többsége szerint, és kevesebben fizetnék meg a környezetvédelem árát, mint a 90-es években.