Az amerikai Élelmiszer és Gyógyszerügy Hatóság (FDA) befogadta egy új inzulin piacra vitelének kérelmét, ami a gyakorlatban az előszobája egy új gyógyszer bevezetésének. A hír önmagában nem lenne érdekes, hiszen a kérelmek befogadása mindennapos gyakorlat a világ gyógyszerpiacának körülbelül felét adó Egyesült Államokban, ezúttal azonban mégis fontos lépésről van szó.

A kérelmet két cég, az angol-holland bejegyzésű Mylan és az indiai székhelyű Biocon adta be, és egy olyan inzulinra (a cukorbetegség kezelésénél széles körben használt terméktípusra) vonatkozik, amely lényegében megegyezik egy 20 éve kapható inzulinnal, a Sanofi által kifejlesztett és gyártott úgynevezett glargin típusú termékkel (amelynek eléggé közismert márkanevét laikus hírportálként nem írhatjuk le). A lényeg azonban nem a márkanevekben, hanem gazdasági értelemben abban van, hogy egy nagyon sokak által használt, nagy forgalmi potenciállal rendelkező biológiai gyógyszer kap a világ legnagyobb piacán versenytársat.

A nem biológiai, hanem szintetikus módon előállított termékeknél már megszokhattuk, hogy létezik az eredeti, vagy más néven originális gyógyszer, és egészen addig csak ezt lehet kapni, ameddig a szabadalmi védettsége le nem jár. Utána léphetnek piacra az úgynevezett generikus változatok, amelyek lényegében az originálissal egyező szerek, de mivel nem kellett a gyártóknak beletenniük a horribilis fejlesztési költségeket, sokkal olcsóbban gyárthatók.

Ettől kezdve indul be az a szimpla árverseny, amely lefelé viszi az árszintet, és többek között tehermentesíteni tudja a társadalombiztosítási rendszereket is. Közkedvelt példa erre a magas vérnyomás elleni szerek többsége, amelyek hosszú ideje ugyanazok a molekulák, és árversenyben vannak egymással.

Az inzulin viszont egy hormon, azaz bonyolult felépítésű fehérje, amelyet alapesetben az élőlények szervezete “gyárt le”, és a gyógyszerváltozatokat is biológiai módszerekkel állítják elő. Az ilyen termékek generikusnak megfelelő változatait biohasonlóknak nevezik, de ezeket jóval nehezebb előállítani és elfogadtatni, mint a szintetikusok generikus változatait.

A Mylan glargin inzulinja egyébként tavaly október óta Ausztráliában már kapható, de egyrészt ott nem sikerült megvetnie a lábát, másrészt egy ilyen gyógyszer igazi piaci életképessége az Egyesült Államokban mérhető csak le.

Nem nagy meglepetésre a Sanofi egyébként a szokásos módszerrel száll versenybe a kihívóval, legyártott egy magasabb koncentrátumú, ezért hosszabb ideig eltartható saját biohasonló glargin inzulint, amit olcsóbban tud adni az eredeti verziónál. Így tehát eredeti gyártóként sem szorul ki a piacról, részt vesz az induló árversenyben.

A biológiai gyógyszerek általában jóval drágábbak a szintetikus termékeknél, és azokban az országokban, ahol az egészségügyi biztosítási csomagokban a betegnek is kell önrészt fizetnie a különböző inzulinokért, nem mindegy, hogy a verseny le tudja-e szorítani a patikai árakat. A modernebb szerekhez való olcsóbb hozzáférés egészségpolitikai szempontból is kulcskérdés.

Magyarországon a leginkább elterjedt inzulinkezelési formákat 100 százalékban téríti a társadalombiztosítás, így az a furcsa helyzet állhat elő, hogy a betegek a patikában semmit sem érzékelnek a piaci verseny árleszorító hatásaiból. A tb-kassza kiadásainak viszont egyértelműen az kedvez, ha ugyanazt a szert több gyártótól is be lehet szerezni, vagyis meg lehet őket versenyeztetni. Ez azért különösen fontos, mert egyébként az inzulinok piaci ára folyamatosan emelkedik – igaz, egyre újabb termékekkel állnak elő a gyártók, és ezek kifejlesztése sokba kerül.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat Világ Amerika Biocon cukorbetegség gyógyszer inzulin Mylan Sanofi társadalombiztosítás tb Olvasson tovább a kategóriában