Átlagosan szűk egyhavi készlettartaléka lehet a magyar feldolgozóipari vállalatoknak. A legnagyobb cégeknél még ennél is jóval kevesebb, legfeljebb kétheti termeléshez szükséges anyag áll a raktárakban, sok helyen pedig csak napokban számolnak.
Mivel ezeknek az alapanyagoknak, alkatrészeknek a többségét rengeteg cég külföldről szerzi be, a kamionforgalom akadozása miatt már most is vannak olyan üzemek, ahol a kereslet ugyan lenne, mégsem tudnak teljes kapacitáson termelni. A hiány nagyon hamar végiggyűrűzhet a teljes feldolgozóiparon, és – első körben a csomagolóanyagok leapadása miatt – az élelmiszerellátásban is gondot okozhat.
Tulajdonképpen abban a pillanatban, amikor először felmerült egy Európai Unión belüli határ – konkrétan az olasz-szlovén – lezárása, kaptunk olyan jelzéseket, hogy gazdaság működőképessége szempontjából eddig ez a legnagyobb kockázata a koronavírus-járványnak. Pedig addigra már összeomlott az idegenforgalom, a vendéglátás illetve a rendezvényszervezési szektor minden eleme, és a korlátozások miatt egyik pillanatról a másikra megszűnt a piaca a szolgáltatócégek egy jelentős részének is. Ezek azonban jellemzően egy-egy iparágat érintettek, a közúti áruszállítás ellehetetlenülése azonban nagyon rövid idő alatt a teljes gazdaságot meg tudja roppantani – szólt az érvelés.
Arról, hogy a logisztika, azon belül is a közúti áruszállítás milyen problémákkal küzd, már írtunk korábban. A lényeg, hogy a határok lezárása és az elrendelt intézkedések miatt nagyon durva várakozási idő alakult ki, és az egész szektorban nagyon komoly a bizonytalanság, és egyre kevesebb a bevethető ember. A várakozás már egy-egy határszakasznál is fennakadásokat okozott, mostanra azonban lényegében az összes európai országban döntöttek a fizikai határok lezárásáról (lásd a lenti térképet), ráadásul a szabályozás sem egységes, így teljes a káosz.
Szerdán lényegében egész Szlovákián keresztül a csehországi Brnoig, 93 kilométer hosszan sorakoztak azok a kamionok, amelyek Magyarországra próbáltak belépni Rajkánál. Délután már csak 65 kilométeres volt a sor, de ez is több 10 órás várakozást jelentett.
Több feldolgozóipari céggel beszéltünk az elmúlt napokban, és bár abban van eltérés, hogy a termelésüket vissza kellett-e fogni az akadozó szállítások miatt, és ha igen, mennyire, az alapanyagellátásban mindenki tapasztalt fennakadásokat, több napos késéseket, elmaradt rendeléseket.
Ezért megnéztük, hogy meddig lehetnek képesek termelni az egyes cégek, ha tartós lesz a mostani állapot. Összesen közel ötven feldolgozóipari vállalat elmúlt ötévi adatait néztük át, elsősorban az elektronikai szektor, az alapanyaggyártás, illetve az élelmiszer, az autó és a gyógyszeripar legnagyobbjai közül (ha kíváncsi vagy a módszerre, kattints a csillagra)*Az egyes cégeknél a mérlegben az anyagok értékét osztottuk az anyagköltséggel és ezt szoroztuk meg 365-tel, így jött ki napban kifejezve, hogy ha egyenletes az alapanyagok eloszlása, akkor elméletileg maximum hány napnyi tartaléka volt az adott év végén a cégnek..
A vizsgált vállalatok év végi készletszintjei alapján az elmúlt években átlagosan legfeljebb 30-40 napnyi termeléshez szükséges tartalékuk volt.
Szakértők és korábbi elemzések szerint a teljes feldolgozóiparban ez a szám némileg nagyobb lehet, átlagosan nagyjából 50-60 nap.
Az egyes ágazatok között, sőt akár még azokon belül is nagyon komoly eltérések lehetnek. Az elektronikánál a négy hetet sem éri el ez a szám, míg a gyógyszeriparban (igaz, itt kevés gyártó van, és ők sem közölték mind a számoláshoz szükséges adatokat) ennél háromszor nagyobb tartalék lehet. Első ránézésre az autóipar 38 napja nem annyira kevés, de maguk a nagy autógyártók ennél sokkal kisebb, jellemzően öt és kilenc nap közötti készletszinttel működnek, az adatot a beszállítók, és például az abroncsgyártók húzzák fel.
Más kérdés, hogy a nagy autógyártók esetében ez teljesen irreleváns, hiszen ők már leálltak, hivatalosan a kereslet összeomlása miatt.
Ráadásul a fenti számok az elméleti maximumot jelentik, hiszen a számolásnál azt feltételeztük, hogy minden alapanyagból ugyanannyi van, márpedig ez nem igaz. Vannak olyan termékek, amikből sokkal kisebb készletet tartanak a cégek, így
a tényleges tartalék a fenti adatok legfeljebb fele lehet.
Sőt, bizonyos esetekben ennél is kevesebb, hiszen ahogy egy különböző termékekhez címkéket gyártó vállalatnál lapunknak elmondták, vannak olyan alapanyagok, amelyeknél lényegében just in time (JIT) rendszerben működnek, azaz azonnal felhasználják őket, amint beérkeznek. Így ezekből legjobb esetben is csak pár napnyi készletük van, márpedig az alapanyagok több mint fele import. Ez egyáltalán nem egyedi, a normál működés esetén a költségek jelentős csökkenésére alkalmas JIT modellt rengeteg iparágban használják.
Most azonban nemhogy just in time nincs, de lényegében megjósolhatatlan, hogy egy-egy kamion mikor fut be.
Múlt hét pénteken kellett volna érkeznie egy szállítmányunknak Németországból. Először azt mondták, hogy hétfőn számíthatunk rá, majd, hogy jön szerdán, végül csütörtökön futott be – mesélte egy cégvezető.
Ez teljesen általános, több vállalat is azt mondta, folyamatosan kapja beszállítóitól a jelzéseket a várható késésekről függetlenül attól, hogy Európa melyik részéről szállítanak. Olaszországban még ennél is rosszabb a helyzet. Bár akadt cég, amely még arra számít, hogy idővel megkapja a Firenze környékéről indított megrendelését, mások már nem reménykednek.
Az olasz beszállítóink azt mondják, hogy össze van állítva a rendelésünk, de egyszerűen nincs, aki elhozza – mesélte egy fémfeldolgozással foglalkozó vállalat vezetője.
Náluk egyébként 40 százalék körül van az Olaszországból érkező alapanyagok aránya, így most úgy számolnak, hogy napokon belül legalább ennyivel, de inkább 50-60 százalékkal kell visszafogniuk a termelést. Egy másik cégnél pedig azt mondták, hogy már most is csak 80 százalékon termelnek, és ha nem javul a helyzet, akkor nagyjából tíz nap múlva teljesen le kell állniuk.
A már említett címkéket gyártó vállalatnál is már napok óta hiány van bizonyos alapanyagokból, de eddig mindent tudtak pótolni mással. Ez ugyan sokkal nagyobb anyagveszteséget jelentett, de legalább a termelést nem kellett visszafogni. A cég vezetője azonban úgy számol, hogy sokáig ez nem tartható, hiszen már abból is kezdenek kifogyni, amivel eddig sikerült helyettesíteni a kieső anyagokat.
Az egész folyamat ráadásul öngerjesztő, hiszen, ha az importanyagok elakadása miatt néhány magyar vállalat kiesik, akkor azoknál is fennakadás lesz, akik főleg hazai beszállítókkal dolgoznak. Például egy cimkegyártónál ez azért kifejezetten ijesztő, mert nekik a legfontosabb vevőik az élelmiszeripari cégek, így ha ők nem tudnak szállítani, akkor az nagyon hamar az élelmiszeripari ellátásban is gondot okozhat. A probléma pedig egyáltalán nem egyedi, egy forrásunk azt mondta, hogy
a csomagolóanyagok esetében különösen nagy a baj, és ez rendkívül gyorsan begyűrűzik az élelmiszergyártásba,
hiszen az ételeket többségét csomagolás nélkül nem lehet tárolni, szállítani, eladni.
A cégvezetők és gazdasági szakemberek véleménye a lehetséges megoldásról teljesen eltérő. Több vállalatvezető is azt mondta lapunknak, hogy ha kell bezár, sőt akadt olyan is, aki szerint néhány hét teljes leállásra lenne szükség. Mások szerint a kormánynak kellene lépnie, hogy valamilyen módon megoldja a közúti szállítmányozást, és különösen a határátlépések felgyorsítását, mert enélkül ha akarjuk, ha nem, le fog állni a magyar ipar.
Ha van erre koncepció, akkor az ország működése szempontjából elengedhetetlen szolgáltató és gyártó kapacitások fenntartása érdekében megalkotott Létfontosságú Magyar Vállalatok Biztonságáért Felelős Akciócsoport akár segíthetne is. A csoport csütörtökön 71 cégnél kezdte meg a munkát. Az érintett vállalatokhoz néhány tagú katonai, honvédelmi irányító csoportot küldenek ki, amelyek nyomon követik és koordinálják a vállalatok működését.
Azonban eddig elsősorban állami cégeknél, illetve közüzemi szolgáltatóknál jelentek meg, másrészt az sem egyértelmű, hogyan tudnák megoldani az ellátási problémákat a katonák, és van-e erre egyáltalán tervük.
Vállalat
Fontos