Retorikai szinten napról-napra durvul az amerikai-kínai vámháború, miután múlt hét pénteken mindkét fél évi 34 milliárd dollárnyi áruforgalomra vetett ki 25 százalékos vámot. További 16 milliárd dollár értékű kereskedelemre heteken belül terjedhet ki hasonló intézkedés, és a nyár végére akár újabb 200 milliárd dollárnyi kínai árucikkre jöhet plusz 10 százalék amerikai vám.
A kínaiak fogadkoznak, hogy minden lépésre hasonló intézkedéssel válaszolnak, de mivel jóval kevesebb árut importálnak az Egyesült Államokból, a 200 milliárd dollárt csak akkor érhetik el, ha 10 százaléknál jóval magasabb tarifát alkalmaznak. De szóba jöhetnek olyan megtorló intézkedések is, mint megrendelések lemondása, fogyasztói bojkott szervezése vagy a Kínában üzletelő amerikai cégek életének megkeserítése.
A hongkongi Asia-Analytica nevű elemző cég vezérigazgatója, Pauline Loong a Bloombergnek azt mondta: a felek túllépték azt a pontot, ahonnan még vissza lehetett volna fordulni. Szerinte arra, ami ezután következik a kínai-amerikai kapcsolatokban, nem annyira a kereskedelmi vagy a hidegháború a jó kifejezés, hanem a jégkorszak.
Ráadásul a Hszi Csin-ping kínai elnök által országa számára felvázolt fejlődési pálya – amelynek célja egy tehetős, csúcstechnológiát birtokló gazdasági nagyhatalom megteremtése – óhatatlanul összeütközéshez vezet a világ jelenlegi első számú hatalmával, az Egyesült Államokkal, világít rá a Bloomberg egy elemzése. Ezért jóval többről van szó a kibontakozóban lévő kereskedelmi háború kapcsán, mint a konkrét okok között emlegetett amerikai kereskedelmi deficit, valamint a kínaiak piacvédelmi és szellemi tulajdonjogokat sértő intézkedései.
Sokkal inkább stratégiai szembenállásról érdemes beszélni, amely egyre erőteljesebb lehet, függetlenül a mostani kereskedelmi háború kimenetelétől.
Az egyik oldalon a világ jelenlegi első számú nagyhatalma áll, egy piacvezérelt demokrácia, amely régóta igyekszik elősegíteni a liberális elvek terjedését a világban, persze nem függetlenül nemzeti érdekeitől. Az államkapitalista egypártrendszer által vezérelt Kína feltörekvő hatalom, háta mögött a történelem egyik leglátványosabb növekedési csodájával. Növekvő erejével tökéletesen tisztában van, és már világszerte alternatívát kínál az amerikaiak ajánlatával szemben: fejlesztési hitelek politikai feltételek nélkül. Persze úgy, hogy a kínai vállalatok garantáltan jól járjanak.
Az eltérő politikai berendezkedésnek a kereskedelmi háborús taktika szempontjából is van jelentősége. A kínaiak arra számíthatnak, hogy Donald Trump amerikai elnököt meghátrálásra kényszeríti a szavazóbázisát alkotó államok termékeire kivetett vámok, és az, ha a kínai termékek széles körének megsarcolása miatt többe kerül majd a megélhetés szerte az országban. A lényegében haláláig elnöknek választott Hszi Csin-pingnek viszont nem kell aggódnia választások miatt.
Noha Donald Trump módszereivel sokan nem értenek egyet, az amerikai politikában egyre inkább kétpárti konszenzus van arról, hogy ideje határozottan fellépni a kínai törekvésekkel szemben. A Szenátus demokrata frakciójának vezetője nemrég azért bírálta az elnököt, mert szerinte nem elég kemény Pekinggel szemben.
Jó oka van annak, hogy az ehhez hasonló hangok most erősödtek fel. A kínai GDP már megközelítette az amerikai kétharmadát, és egyre kisebb a lemaradása az olyan területeken, mint a legfejlettebb gyártástechnológia, a digitális világ vagy éppen a katonai rakétarendszerek.
A Made in China 2025 stratégia keretében azt tűzték ki célul, hogy az ország a világ élvonalában legyen egyebek mellett a robotika, a megújuló energiák, a chipek és a szoftverek terén. A mesterséges intelligenciával kapcsolatos fejlesztések esetében 2030-ra egyértelműen a világelsőség a cél. Ez még odébb van, de az egyszerű tömegtermelés korszakát sok kínai cég már most is maga mögött hagyta.
A célok eléréséhez a kínai stratégia szerint világbajnok cégek kinevelésén át vezet az út, ennek érdekében biztosítanak számukra minden szükséges eszközt és körülményt az olcsó finanszírozástól a hazai piac védelméig. Ez természetesen nem tetszik az amerikaiaknak, akik a kereskedelmi háború elkerülése érdekében egyebek mellett azt szabták feltételül, hogy a kínaiak fogják vissza a high-tech iparágak állami támogatását. Ők viszont erről hallani sem akarnak.
Ezekben a szektorokban a szembenállás legalább öt éve tart, mióta a kínaiak elkezdték kiszorítani vagy korlátozni olyan amerikai vállalatok tevékenységét, mint az Apple, a Google, az Intel és a Microsoft. Amire az amerikaiak hasonló módon válaszoltak, nemzetbiztonsági kockázatnak minősítve egyebek mellett a Huawei-t, a ZTE-t és a China Telecomot.
A tőzsdék ezekben a napokban igyekeznek minden információmorzsába belekapaszkodni, amely arra utal, hogy enyhülhet a kereskedelmi háborús feszültség. Ami valóban megtörténhet, az összkép azonban azt mutatja, hogy a két nagyhatalom szembenállása inkább erősödni fog a jövőben.
Vállalat
A számok nem indokolják, hogy vendégmunkásokkal dolgoztató beruházót támogasson a kormány Nógrádban
Ha viszont a cég korábbi nyilatkozataival összhangban helyieket vesznek fel, akkor megtérülhet az állami ösztönzés, hiszen majdnem 10 ezren keresnek munkát a megyében.
A pénz már a Molnál van, de jobb lesz-e a magyar hulladékos rendszer?
Fél év alatt elvitte a Mol az ágazati profit harmadát, miközben nőtt a hazai hulladékgyűjtés és kezelés korábban átlagosnak számító költségszintje.
Magyar olajellátás: „ha Al Caponéval üzletelsz, legyen B-terved”
Nagyobb a füstje, mint a lángja a Lukoil-ügynek: nem valószínű, hogy az orosz olajipari cég ukrajnai szankcionálása komoly gondokat okozna a hazai energiaellátásban.
Fontos
Tele van kérdőjelekkel az álomszerű utasszám-növekedés, amit a MÁV kommunikál
Egyelőre nem látszik, hogy az ország- és vármegyebérletek bevezetése óta érdemben nőtt volna a közösségi közlekedést választók száma.
Csak egy rekordot hagyott érintetlenül Magyarország eddigi legdurvább hőhulláma
Végül 15 napig volt érvényben hőségriasztás, de hétfőre is meg lehetett volna hosszabbítani. Az abszolút melegrekord nem dőlt meg, de sok más csúcs igen.
Keveset költünk a kormány terveihez képest, és még a megtakarítást sem állampapírba tesszük
A magyar lakosság nem hajlandó jelentősen növelni költéseit, inkább megtakarít, az viszont átrendeződött, hogy hova teszi a pénzét.
