Az elmúlt néhány év legjobb és talán legtöbbet használt populista ígérete a nyugati országokban a munkahelyek visszahozása volt. Feltámadnak a szénbányák – ez például univerzális, az Egyesült Államoktól Magyarországig bevethető -, ismét büszke „Made In Otthon” címkék mosolyognak majd a számítógépeken, vagy nem külföldről hozzák konténerhajóval az autókat. Az ígéretek megvalósulási rátája viszont nem az igazi.
A New York Times a közelmúltban egy csavar példáján magyarázta el, miért nem lett, lehetett igazán sikeres az Apple próbálkozása, amellyel az Egyesült Államokba próbálta visszaköltöztetni a Mac Pro gépének gyártását. A vállalást még jóval Donalt Trump elnökké választása előtt tette a cég, Tim Cook 2012-ben jelentette be, hogy az USA-ban fog gyártatni. A helyzetet ironikussá teszi, hogy a cég akkori zászlóshajójára, a legerősebb asztali gépre esett a vezető választása. Illetve, hogy a szóban forgó gépet a 2013-as bemutatkozása óta nem frissítették. Tehát az Apple egy remek dizájnú, de elavult számítógép előállításával küzd.
A gép gyártási problémáit ismerő forrásokra hivatkozva a New York Times azt írja, hogy a csavarok okozták a legtöbb problémát. A texasi Austinban nem volt olyan gyártó partner, amely megfelelő mennyiségben, minőségben és határidőre tudott volna szállítani a géphez alkatrészt. A probléma megoldása végül a korábbi kínai beszállítók bevetése volt, hozhatták a csavart onnan. De problémát okozott a munkabeosztás is: egy nem tekintélyelvű államban nem lehet beparancsolni az embereket dolgozni éjszaka. Így a texasi gyártás végül is megvalósult, de nem lett egy sikersztori.
Az eset rámutat arra, hogy a fizikai tárgyakkal nem lehet csalni. A szoftvert utólag lehet javítani, megpatkolni, sőt, ha emlékszünk a legelső, a bemutató után csak körbecsodálható iPhone-ra, akkor tudjuk, hogy ennél még nagyobb csodákat is lehet művelni. A hardver viszont nem ilyen, utólag nem lehet letöltetni két gumitömítést és három csavart a felhasználóval, hogy ne nyöszörögjön a gépház.
Még látványosabb az ellátási láncok különbsége, ha a kínai oldalát nézzük meg a történetnek. Scotty Allen azzal lett internethíres 2017-ben, hogy Sencsen Huancsiangpejben található elektronikai piacairól összevásárolt egy iPhone-nyi alkatrészt, és megépítette a saját telefonját. A folyamatról készült vlog legalább két szempontból tanulságos. Egyrészt megtanítja, hogy az alkatrészekből való építkezés nem kényelmes. Bárki összeszedheti a telefon darabkáit, a telefon összerakásához szükséges célszerszámokat, de ahogy kit-cart, azaz lapra szerelt, otthon összerakandó autót sem épít a többség, úgy telefont sem. Az Ikea bútorok a kivétel, nem a szabály.
A másik tanulság pedig az, hogy Sencsen őrülten erős. A Huancsiangpej piac láthatóvá teszi azt, hogy egy nagyon kis területen bármit meg lehet venni, ami elektronikai termékhez, startup beindításához, prototípus megépítéséhez szükséges. A felszín alatt ugyanis ott vannak a bérgyártó cégek, az alkatrész-beszállítók, szóval azok a vállalkozások, amelyek le tudnak szállítani akár egy halom szabványos méretű csavart is, ha arra van szükség.
Bunnie Huang szingapúri bázissal dolgozó amerikai hacker meg is finanszíroztatott Kickstarteren egy útikönyvvel kombinált noteszt a Huancsiangpejre készülők számára. Az elektronikai alkatrészek Michelin útikönyve azt is megmondja, hogyan kell alkudozni, de azt is, hogy melyik határátkelőn kell Hongkong felől elutazni Sencsenbe. A gyakorlatiasabb vásárlóknak pedig olyan zsebeket is tartalmaz, amikbe egy névjegyet és néhány kipróbálása kapott alkatrészt lehet elrakni.
Az állások visszahozása nem teljesen lehetetlen, vannak olyan vállalkozások, amelyekre büszkén szoktak mutogatni. A magyarországi autóiparnak számos hazai beszállítója is van, és bár legutoljára pont a Szarvasi kudarca miatt került szóba a téma, de más európai nagy cégeknek is be lehet szállítani. A CERN LHC gyorsítójában járva egy magyar fizikus mesélte el, hogy a svájci tudományos intézmény létrái románok. A pályázat nyílt volt, egy román cég adta a legjobb ajánlatot.
Az USA-ban a Financial Times friss cikke szerint épp az American Giant ruhaipari cég a körbemutogatható példa. Bár az Egyesült Államok textil- és ruhaipara nagyrészt elhagyta az országot az észak-amerikai szabadkereskedelmi övezet létrejötte és Kína WTO-ba történő belépése után, az American Giant képes volt összerakni egy teljesen amerikai ellátási láncot, aminek a végén az észak-karolinai gyapotból kapucnis pulóver lesz.
Ha viszont azt kérdezzük, hogyan alakul a jövő, célszerűbb a tech világ legnagyobb mamutjára figyelni. A Jeff Bezos vezette Amazon az előző évtizedben beette magát az internet infrastruktúraszolgáltatói közé, most pedig azon dolgozik, hogy a szállítmányozásba is bedolgozza magát. Míg korábban a FedEx-szel és a UPS-szel szállított az e-kereskedő, mára kiépítette a saját flottáját. Van helyi kiszállítási kapacitása, bővíti a Prime Air nevű repülős teherszállítási részlegét, épülnek a csomópontokban a raktárak.
A tervnek van startupos, technológiás oldala is, bár a nagy része hagyományos, „unalmas” logisztika. Ezt a cég igyekszik tökéletesre csiszolni, az ellátási lánca 40 Boeing 767-esből áll, és a légi szállítmányozásának 80 százalékát már maga végzi. Az Amazon nagy erőkkel próbálja automatizálni a kiszállítás utolsó etapját. Az aranyos robotok csak a felszín, lényegesebb az a fejlesztés, amit 1,5 milliárd dollár értékben Cincinnatiben végez a cég. Egy olyan százgépes, napi 200 fel- és leszállást kezelni képes logisztikai bázist épít az Amazon, amely a jelenlegi repülős kapacitásának dupláját is ki tudja szolgálni. Aki mérnöki szakon most választ specializációt, nem lőhet mellé a logisztikával.
Tech
Fontos