Hiába tűnhet úgy, hogy Európa a legjobb (leggazdagabb, legnyitottabb, legképzettebb, legjobb infrastruktúrájú, leginkább jogbiztos) hely a világon, az utóbbi években elképesztő mértékben lemaradt a technológiai nagyvállalatok versenyfutásában. Pedig van pénz, van ember, és van piac is, de valami mégis hiányzik, Európa ezért messze a valós gazdasági súlya alatt vesz részt a jövőbemutató iparágakban, írja a Bloomberg Businessweek.
A Nokia és az Ericsson – az európai tech-ipar két korai nagyágyúja – gyakorlatilag elbukott, a legsikeresebb európai techcég egy ideje a német SAP, a világ valószínűleg legkevésbé “kreatív” üzleti szoftvereit gyártó vállalat. Eközben az USA-ban a fél gazdaságot átrendező behemóttá vált a Google, az Amazon, a Facebook és az Apple, de még a nem éppen nyitott légköréről ismert Kínában is olyan óriás techcégek jöttek létre, mint az Alibaba, a Tencent, a Baidu vagy épp a Pinduoduo.
Két fő oka van annak, hogy az amerikaiak és a kínaiak köröket vernek az európai potenciális startup-unikornisokra. Az egyik az, hogy továbbra is töredezett a piac, ezért nehezen tudnak a cégek hatékony méretre felskálázódni. Másrészt az európai innovatív cégek gyakran nem teljesítik ki a potenciáljukat, mert az alapítók túl korán eladják a céget külső befektetőknek.
Ha egy amerikai vagy kínai cég elindul, rögtön fogyasztók százmillióit érhetik el. Az Európai Unióban viszont hiába van évtizedek óta közös piac, a nyelvi, kulturális és szabályozási akadályok miatt előfordul, hogy a Németországban legnagyobb online áruházról Franciaországban még csak nem is hallottak. A Brexit is hatalmasat ütött az európai startup-szcénán, hiszen Berlin és a skandináv országok mellett éppen London volt a legfontosabb koncentrációs pont, főleg az innovatív pénzügyi vállalkozásoknál.
Az európai piac fragmentáltságára jó példa a német Rocket Internet SE nevű, főleg amerikai ötletek koppintására épülő hub-vállalkozás legsikeresebb terméke, a Zalando nevű netes ruhaáruház. Bár ez mindenképpen sikeres cégnek tűnik, mégis messze van attól, hogy egy európai Amazonként lehessen emlegetni: bevételének túlnyomó többsége továbbra is Németországból, Ausztriából és Svájcból jön. A cégnél arra panaszkodtak a Bloomberg újságírójának, hogy nagyon drága Európában terjeszkedni, mivel minden egyes részpiac máshogy néz ki, mások a szabályok és a fogyasztási kulturális szokások is nagyon különbözőek. Ezért több embert kell felvenni, mint ha egy nagyobb és homogénebb piacon terjeszkednének, ami drága, és ezért versenyhátrány.
Sok kifejezetten sikeres európai cég azért nem tudott óriássá válni, mert a finanszírozási nehézségek miatt túl korán szálltak ki az alapítók, azaz túl hamar jött az exit. Az új, külső tulajdonosok aztán jóval korlátozottabb, gyorsabban megtérülő projektekre koncentráltak a céggel, ahelyett, hogy a terjeszkedésre összpontosítottak volna. (A Google és a Facebook ezzel szemben úgy tudott a tőzsdére menni, hogy az alapítók gyakorlatilag elmozdíthatatlanok maradtak. Az Amazonban sem merült fel soha a meghatározó nagytulajdonos Jeff Bezos elmozdítása.)
Jó példa erre a holland Booking.com, ami hiába érne ma 50 milliárd dollárt, ez már nem az európai alapítókat gazdagítja, hanem azt az amerikai vállalatot (Priceline), amelyik nem sokkal az indulás után 113 millió dollárért megvette a céget. Ez tényleg elképesztő üzlet volt: a Priceline 11 milliárd dolláros éves bevételének 80 százalékát a Booking.com termeli. Ezért nem is lehet meglepetés, hogy az amerikai cég átnevezi magát Booking Holdingsra.
Hasonló történt a Clash of Clansről ismert finn Supercell-lel, aminek többségi részesedését 2016-ban 1,5 milliárd dollárért adták el a japán Softbanknak, akik aztán egy olyan üzletben adták tovább a részesedést a kínai Tencentnek, amely 10,2 milliárd dollárra értékeli a finn céget. A Supercellnek egyébként mindössze 250 munkavállalója van, viszont 100 millió felhasználójuk. Az egy munkavállalóra jutó napi bevétel 5 millió dollár körül van, ami az egyik legmagasabb a világon.
Bár az USA-ban és Kínában a leginkább a fogyasztókkal közvetlen kapcsolatba kerülő cégekből lettek az óriások (netes kiskereskedelem, közösségi média, megosztás-appok stb.), addig Európa inkább az üzleti szektor felé forduló innovatív cégekben erős. A finn Varjo Technologies például mindenki másnál jobb VR-szemüvegeket gyárt építészeknek és mérnököknek, a svéd Peltarion a GE-nek és a Teslának szállít be mesterséges intelligencia és gép tanulás megoldásokat, a német Skeleton Technologies pedig egyenesen az anyagkutatásban úttörő. Egyelőre ezen az úton – tehát a hagyományos nagyvállalatoknak technológia beszállításával – még nem tudott cég igazán nagyra nőni.
És persze ott van a svéd Spotify, amit 170 millió lelkes felhasználója miatt a legsikeresebb európai tőzsdén kívüli magáncégnek tartanak. Igaz, ha az amerikai nagyokkal versenyző valódi óriássá szeretnének válni, akkor nekik is be kell majd törniük új területekre, ami továbbra sem egyszerű.
