Egy sima rövidujjú pamutpóló előállításához 2700 liter vízre van szükség – ennyit egy ember két és fél év alatt iszik meg.
Magyarországon kétszer annyi ruhát veszünk, bár így is kevesebbet, mint Nyugaton.
A textilipar egyedül nagyobb szennyező, mint a nemzetközi légi-és hajóközlekedés együttvéve, a globális szén-dioxid-kibocsátás közel tizedéért felelős.
Egyes ruhaipari cégek a Balkánra és a Földközi-tenger térségébe hozzák a termelést Ázsiából, de ami a textileknél működik, más iparágakban nem feltétlenül fog.
Ezerrel pörög a fast fashion Nyugat-Európában, miközben az ipar igyekszik elmozdulni a környezettudatosabb megoldások felé.
A rendszerváltás környékén megalapított Mountex a szűk sziklamászó közösség kiszolgálására jött létre, mára viszont övék a legnagyobb régiós túrabolt.
Egy éve próbálták ki a fenntarthatóság jegyében, idén már több mint száz franciaországi üzletben akarják bevezetni a használt ruhák árusítását.
Egy frankfurti cipész 120 éve kitalálta a láb formáját követő talpbetétet, ebből lett a cég, amely bármennyire nem ambicionálta, mégis menő márka lett.
Megjelent egy olyan réteg a ruhajavítóknál, amelynek tagjait a fenntarthatóság motiválja, ugyanakkor a jelenség inkább a tehetősebb városrészekre jellemző.
A plázák nem ürültek ki, de nagyon kevesen vásárolnak, sok kisebb üzlet bezárt, a nagyobbaknál gyakori, hogy már csak egy ember visz egy műszakot.