Oroszország nem omlott össze, de a nyár végére az olajbevételek elapadtak, az ipar megrogyott és a költségvetés is egyre nehezebben bírja a háború költségeit. Az azonban még mindig kérdéses, hogy ennek lesz-e hatása a moszkvai politikára.
Az ukrajnai orosz invázió előtt széles körben osztott várakozás volt, hogy Oroszország kibertámadásokkal kényszeríti térdre Ukrajnát, ám ez hét hónap alatt sem igazolódott be.
Az ukrajnai háború és az infláció is a szorosabb uniós kötődés felé tereli a lakosságot.
Valamivel macerásabb és drágább hozzájutni az országból kivonult márkák termékeihez az orosz piacon, de alapvetően elérhetők a korábban megszokott árucikkek.
A nagy mustárfogyasztó európai országokban már egyre gyakrabban üresek a polcok.
A német ipari modell egyik fontos pillére volt, hogy az ország évtizedek óta nyomott áron jutott orosz energiához. Ennek a jelek szerint az ukrajnai háborúval vége.
A földgázpiacon nem látszik, hogyan vennék át az ázsiai vagy más importőrök Európa potenciálisan kieső fogyasztását.
Leállni egyszerűbb, mint újraindulni, különösen akkor, ha az újraindulás ütemtelen, de ez is csak egy része a történetnek. Két konkrét példán is bemutatjuk, hogy a gondok hogyan söpörnek végig mindenen - egészen a pénztárcánkig.
Általában véve a gazdasági szankciók hatékonysága, és különösen az ukrajnai inváziója miatt Oroszországra kivetett nyugati szankciók értelme régi, és vélhetően soha véget nem érő vita tárgya.
Az ukrajnai orosz invázió visszahozta a történelem sok rossz emlékű jelenségét Európába, így a nagyhatalmi befolyási övezetekről szóló viták is újra aktuálissá váltak.