Minél hosszabb ideje tanul egy diák a közoktatásban, annál erősebben befolyásolja a családi háttér a képességeit. Az ideális ennek pont a fordítottja lenne.
A balkáni szint felé csúszó magyar közoktatás egyik legnagyobb problémája, hogy nem képes kiegyenlítő hatást gyakorolni a társadalmi-gazdasági különbségekre.
Éles területi egyenlőtlenségek mutatkoznak a magyar nyolcadikosok szövegértési kompetenciáiban, hiába a közoktatás egyik fontos funkciója az integráció.
Az arány csak két EU-s országban magasabb, Romániában és Bulgáriában.
Hiába az erős kereslet a diplomások iránt a munkaerőpiacon, az ország keleti részein alig van belőlük.
Ha egy kezdő finn tanár Lappföldre megy tanítani, többszörös bért kap; idehaza viszont már annak is örülni kell, ha a végzettek nem egyből a közoktatáson kívül keresik a boldogulást.
A szülők jelentős része nem tudja, hogy milyen korán kell elkezdeni a gyerekek fejlesztését, ezért sokuk már az iskolába kerülés előtt lemarad a társaitól.
A magyar közoktatás mindenkit úgy kezd tanítani, hogy akadémikus vagy legalábbis olimpiai bajnok legyen. Aki meg nem lesz az, azt lemorzsolódottnak tekinti.
Minél szegényebb és fiatalabb egy diák, annál komolyabb lemaradást okozhat neki a távoktatás.