Azt már sok kutatás megmutatta, hogy a szülők végzettsége erősen hatással van a gyerekek teljesítményére, egészen óvodától kezdve a középiskola végéig. A Chicagoi Egyetem közgazdászai azonban mélyére ástak a jelenségnek, két kísérletben vizsgálták meg, hogy mi történik, ha megváltoztatják a szülők véleményét arról, hogy mennyire fontos, hogy időt és energiát fektessenek a gyerekeik fejlődésébe. Kifejezetten hátrányos helyzetű Chicagóban élő szülőket vontak be a kutatásban. 

Az egyik kísérlet egyszerű motiválás volt arra, hogy többet foglalkozzanak a gyerekekkel a szülők. Videókat vetítettek a védőnői várószobában, ahova a gyerekkel mindenképp be kellett mennie a szülőknek a gyerekek 1, 2, 4, és 6 hónapos korában. Ezeket ugyan nem volt kötelező végignézni, de a szülők nagy része mégis megnézte őket.  

A videók egyik témája az volt, hogy milyen fontos a korai foglalkozás a gyerekekkel, mert ez fejleszti a babák agyát és képességeiket. A másik része a videóknak tippeket adott arra, hogyan tudják a szülők segíteni a gyerekük fejlődését a gyakorlatban. Mivel korábbi kutatások már megmutatták, hogy  

a nyelvi fejlődés szoros kapcsolatban van a gyerekek általános fejlődésével,

ezért főleg erre a területre fókuszáltak.  

Egy ennél komplexebb és tovább tartó megoldást alkalmaztak a másik kísérletben. Ennél a programnál kicsit nagyobb – 24 és 30 hónapos – gyerekek szüleit keresték meg. Őket fél év alatt 12-szer látogatták meg az otthonukban, és minden látogatás más téma köré csoportosult. Foglalkoztak esetükben is nyelvi fejlesztéssel, de ezen kívül olyan témákat is érintettek, mint például a gyerekek bátorítása vagy akár a matematikai készségek fejlesztése. A látogatásokat szintén egy videó megnézésével kezdték, de itt együtt próbálták ki a gyakorlatban a fejlesztő foglalkozásokat, amiket aztán a szülők egyedül is végezhettek.  

Arra mindkét program jó volt, hogy a szülők megértsék és hosszú távon is megváltoztassák a vélekedésüket arról, hogy mennyire fontos a gyerekekkel foglalkozni a megfelelő fejlődéshez. Korábbi kutatásokból tudható, hogy  

az alacsonyabb végzettségű szülők hajlamosabbak azt gondolni, hogy ők nincsenek olyan nagy hatással a gyerekek fejlődésére,  

ezért már az is jó eredmény, ha ezen sikerült változtatni.  

A gyerekkel töltött idő minősége viszont csak a második programban résztvevőknél nőtt igazán, ők jelentősen több időt és energiát fektettek a gyerekek fejlesztésébe. A kontrollcsoport bevonása lehetővé tette az ok-okozati vizsgálatot, és ez alapján egyértelműen azért töltöttek ők több időt a gyerekekkel, mert megváltozott a véleményük arról, hogy mennyit számít ez a fejlődésben.  

A gyerekek képességein is meglátszott a nagyobb törődés, de ez is csak a második kísérletben.

Jobbak lettek a kontroll csoport gyerekeihez képest a nyelvi készségeik, a kiejtésük, de fejlődtek a matematikai készségeikben és az érzelmi intelligenciájukban is. Ezek mind olyan tulajdonságok, amelyek fontosak az iskolaérettség eléréséhez, így kijelenthető, hogy a program segített a hátrányos helyzetű gyerekek lemaradását csökkenteni az iskolakezdés előtt.  

Hosszabb időtávú adatok vizsgálatával arra jutottak, hogy a szülők véleménye arról, hogy mennyire vannak befolyással a gyerek fejlődésére, nagyon sokat megmagyaráz abból, hogy a gyerekek mennyire teljesítenek jól. Mindkét kísérlet viszonylag egyszerű és költséghatékony módját választotta annak, hogy ráébresszék a szülőket a korai fejlesztés és a minőségi interakció fontosságára, bár a második teszt egyértelműen jobban működött, mint az első – valószínűleg a magasabb intenzitásnak és a hosszabb időtartamnak köszönhetően.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet gyereknevelés korai fejlesztés lemaradás oktatási egyenlőtlenség Olvasson tovább a kategóriában