Magyarország térségei között sok szempontból éles kontraszt mutatkozik, ezek közül az egyik legfontosabb a felsőfokú végzettségűek aránya. A magasan képzett 25-34 évesek aránya Budapesten az Eurostat elemzése szerint is kiemelkedő volt 2021-ben, miközben az ország keleti régióit a kontinens legalacsonyabb értékei jellemezték – a fővárosi 61,1 százalékos arány az európai régiók*NUTS2-szintű közigazgatási egységek a között a 12. legmagasabb, megosztva a Észak-Hollandiával,*Noord-Holland miközben az Észak-Magyarországon mért 19,2 százalék a rangsor végéről indulva a hetedik helyen található, amelyen a két magyar közigazgatási egység közé 237 európai térség ékelődik.
Mindezt jól szemlélteti az európai statisztikai hivatal térképe is, ahol narancssárgával jelölt régiókban 25 százalék alatti, míg a sötétkék színűekben legalább 55 százalékos a felsőfokú képesítést szerző fiatalok aránya. Ez utóbbi kategóriába egyes fővárosok mellett zömmel olyan térségek esnek, ahol jellemző a kutatás és fejlesztés, illetve erős a high-tech iparágak súlya, mint például bizonyos belga, holland, ír és spanyol régiók.
A 22 narancssárgával jelölt régió többnyire a keleti tagországokban és Olaszország déli részén található, és a falusias településszerkezet, illetve a mezőgazdaság jelentős súlya jellemző rájuk. Előfordulnak azonban olyan térségek is ebben a körben, ahol a specializáltabb, szakképzést igénylő munkakörök a gyakoribbak – általában ezeken a területeken a tanulószerződéses gyakorlati képzések útján lépnek a pályakezdők a munkaerőpiacra.
Az országon belüli területi különbségeket nézve mindenesetre kiemelkedő a magyar régiók közötti szórás – ez a mutató lényegében a regionális adatok és az országos átlag közötti átlagos eltérést mutatja. A mindösszesen két régióból álló Litvániát követően ugyanis Magyarországon szóródik a legnagyobb mértékben a diplomások és felsőfokú szakképzettségek térségenkénti aránya, vagyis a fentebb bemutatott különbségek uniós összehasonlításban is markánsak.
A jelenség munkaerőpiaci szempontból azért különösen problémás, mert vélhetően a jelenleginél még több fiatal diplomás tudna elhelyezkedni Magyarországon, amint azt nemrégiben egy OECD-jelentés ismertetése során kifejtettük: a foglalkoztatottság aránya a fiatal magyar diplomások között viszonylag magas, és a Magyarországon elérhető bérprémium is tekintélyes mértékű nemzetközi összehasonlításban. Ezen általános munkaerőpiaci igény kielégítésében főleg a keleti országrészek csak korlátozott mértékben vesznek tehát részt.
Ez egyrészt a diplomás munkaerőt igénylő vállalatok központi régióba történő koncentrálódása okozhatja, másrészt az oktatási rendszer hiányosságai is közrejátszhatnak a szélsőséges területi különbségek kialakulásában. Szakértői vélemények szerint ugyanis épp a hátrányosabb, elmaradottabb térségekben van szükség a legjobb tanárokra, akik elindíthatják a helybeli diákokat a társadalmi mobilitás útján. A pedagógusok bérezése és munkakörülményei azonban egyre kevésbé teszik vonzóvá a tanári pályát – a helyzet rendezését követelő megmozdulások a héten is folytatódnak, november 18-ára országos sztrájk és tüntetések várhatók, sőt, számos intézményben egy hetes munkabeszüntetés mellett döntöttek a tanárok–, amivel végső soron a leginkább legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő gyerekek és fiatalok számára válik egyre nehezebben elérhetővé a kedvező foglalkoztatási lehetőségekkel kecsegtető felsőfokú képzési rendszer.
