Van, ami 75 százalékkal ment fel, de akad, ami 40 százalékkal olcsóbb most, mint egy éve. Hogy jön ki ebből a hivatalos 6 százalékos élelmiszer-infláció?
Az e heti G7 Podcastban Torontáli Zoltán kollégánk mesélt az árösszehasonlító cikksorozatáról, ami a fantasztikus olvasóink nélkül nem jöhetett volna létre.
Megosztva Torontáli Zoltán kollégánknak ítélte az októberi Minőségi Újságírás Díjat a Főszerkesztők Fóruma. Ahogy a zsűri írta, rendszeresen készített fogyasztóikosár-elemzéseire alapozva őt érte a legfelkészültebben az infláció felpörgése, és így a legértőbb cikkek a témában neki köszönhetőek.
Magyarországgal összehasonlítva a svájci Aldi árai általában csillagászati magasságokban vannak, ám még Zürichben is találtunk több olyan terméket, amely ott olcsóbb.
A francia és a román Lidl után most a brit Aldi árait hasonlítjuk össze a magyarral. Az eredmény néhány eleme sokkal mellbevágóbb, mint az eddigiek.
A korábbi francia-magyar összehasonlításunk után most a Transindex közreműködésével Kolozsváron vettük meg ugyanazokat az élelmiszereket egy Lidlben, mint Budapesten. Az eredmény ezúttal is tanulságos lett.
A diszkont modell népszerűsége lehetővé teszi, hogy a munkaerőhiányra és az inflációra válaszolva a német cég emelje a tétet, és minden bizonnyal nincs ezzel egyedül.
Ahogy arra számítani lehetett, a járvány utáni infláció elkezdett megjelenni az élelmiszerboltokban. A szokásos G7 nagy bevásárlás költségét már csak néhány olcsóbb zöldség-gyümölcs tartja szinten.
A termékhiány és a késés idén nagyon benne van a pakliban.
Az Auchan kisebbségi része nem elég a piac többségének magyar kézbe kerüléséhez, de úgy tudjuk, a másik kettőről is tárgyalnak.