A magyarhoz hasonló stratégiák eddig nem sok haszonnal, cserébe viszont jelentős kockázatokkal jártak.
A kormányfő keveset mond a jövő világrendjének alkotóelemeiről, míg külföldön abban sincs egyetértés, hogy mi a rend lényege és hogyan lehet megteremteni.
Kína és Dél-Korea az akkumulátorgyártás felfutásával az utóbbi években a legnagyobb magyarországi befektetők közé került – ám ezekre a befektetésekre ma már jóval kisebb szükség van, mint 2010-ben.
Ellenzékben az „értékalapú”, kormányon pedig az „érdekalapú” Kína-politika jellemző Magyarországon, akárcsak a legtöbb európai országban.
A számok nem támasztják alá, hogy a 2010-es évek elején nagyra értékelt országok óriásit fejlődtek volna.
Évek óta 25-27 ezer külföldi diák tanul nálunk önköltségen, de közben gyorsan 10 ezerre emelkedett az állami ösztöndíjjal idecsábítottak száma.
A elektronikai multik hozták az igazi keleti nyitást, Magyarország ma már a kínai gazdasági változásoknak, termelési sokkoknak legjobban kitett gazdaságok között van.
A keleti nyitás sikerét sokféleképpen meg lehet ítélni. A legizgalmasabb kérdés természetesen a magyar kivitel alakulása, de vajon nőnek-e és honnan érkeznek az ázsiaiak magyarországi beruházásai?
Minden keleti nyitásról szóló retorika ellenére Magyarország sokkal kevésbé tudta növelni a Kínába irányuló kivitelét, mint a többi uniós ország. A kormány mégsem ezen próbál javítani.
Meg sem próbálunk lavírozni, egyenesen ellenszegülünk Amerikának, és Kína felé fordulunk.