Mario Draghi nem mentette meg az eurót, és kérdés, meg tudja-e menteni Olaszországot most, hogy olyasmit kellene csinálnia, ami szembemegy sok évtizede vallott filozófiájával.
A magyar munkavállalók nem egyszerűen csak az alacsonyabb termelékenységnek megfelelően keresnek kevesebbet, hanem a megtermelt hozzáadott értéknek is kisebb részét viszik haza.
A keleti nyitás sikerét sokféleképpen meg lehet ítélni. A legizgalmasabb kérdés természetesen a magyar kivitel alakulása, de vajon nőnek-e és honnan érkeznek az ázsiaiak magyarországi beruházásai?
A most visszavonuló Shinzo Abe miniszterelnök nevéhez fűződő gazdasági rendszer eredményessége sikeresen fedte el a társadalmi feszültségeket, a nacionalizmus szítását vagy a sajtószabadság korlátozását is.
Kiderült, hogy Merkel és kormánya tisztában vannak vele, hogy válságban élénkíteni kell. Korábban, amikor más országoknak lett volna szüksége erre, miért nem tudták?
Jó irányba indult el a kormány a bérkipótlással, de az elbocsátottakon, kisnyugdíjasokon és azokon is segíteni kellene, akiket a hajléktalanság fenyeget.
Budapesten olyan magas szintre emelkedtek a bérleti díjak, hogy azok a jelenlegi jövedelmekből csak többek összeköltözésével és más költségek drasztikus visszafogásával kigazdálkodhatók.
A gazdagok kiszolgálója, vagy megvesztegethetetlen közszolga? Paul Volcker az utóbbi fél évszázad három legfontosabb döntésében is benne volt.
A munkaképes korúak alapvető képességeit vizsgáló felmérés eredményei cáfolják, hogy a magyarok tudása indokolná a bérhátrányt a nyugathoz képest.
A globalizációt az államok tartják fenn, adófizetői pénzekből. Szétverni viszont szándékosan sem lehet, hiába próbálkozik kitartóan Trump elnök.