A két diszkontlánc árazása az alapvető élelmiszereknél annyira minimális eltéréseket mutat, hogy néha az volt az érzésünk, ez nem is két cég, hanem egy.
Az Edeka élesben teszteli Németországban azt a megoldását, amellyel teljesen kiiktatja a kasszát a vásárlásból, és a kasszás munkáját a vevővel úgy végezteti el, hogy nem kell hozzá pakolni.
A vásárlók többsége nem ellenzi, környezetvédelmi szempontból pedig jobb ez a megoldás.
Legutóbb az Aldit saját módszereink szerint 6 százalékkal drágábbnak mértük a Lidlnél, május végére azonban a Lidl felhúzta árait a versenytársához.
Két tévhit akadályozza, hogy egy család önellátóvá váljon élelmiszerből. Az egyik, hogy a pázsit helyett káposztát és uborkát kell nézni a ház ablakából, a másik, hogy a kapálásba bele kell rokkanni a cél érdekében. A számok mást mutatnak.
Készítettünk egy 42 elemből álló bevásárlólistát, és elmentünk az Aldiba, illetve a Lidlbe, hogy megnézzük, milyen eltérések vannak a két diszkontlánc árazásában.
A felhalmozási láz megdobta a márciusi kiskereskedelmi forgalmat, de ennek nagyon nem örülhetnek a boltláncok, az élelmiszergyártók pedig végképp nem.
Az élelmiszerek ára nőtt, az üzemanyagé csökkent. Csak az előbbiből sokkal többet, az utóbbiból sokkal kevesebbet veszünk.
Össze kell hangolniuk az országoknak az élelmezési politikájukat, és ennek során Magyarország kivételesen jó alkupozícióban lehet.
Tűrőképességük határán vannak a nagy élelmiszerláncok házhoz szállítási rendszerei, és a kapacitást nem lehet gyorsan növelni. Ha sokan maradnak otthon, nehezen lesznek kezelhetőek a megrendelések.