Hiába az elsőre kedvezőnek tűnő kép, ha a számok mögé nézünk, látszik, hogy az infláció alakulása tartogathat még kellemetlen meglepetéseket.
Kétéves időtávon lényegében minden szállástípus esetében nagyon jelentős áremelkedés volt, a kempingek 18 százalékkal vannak a sor végén.
A játékpiac általában válságtűrő, ezúttal azonban olyan mértékű volt az alapvető cikkek inflációja, hogy ebben a szektorban is láthatóan csökkent a kereslet.
A kenyérért az EU-n belül csak mi fizetünk 2,5-szer annyit, mint 2015-ben, a rizs pedig eleve drágább volt nálunk, mint Nyugat-Európában, és onnan ugrott rekord nagyot.
Tíz év alatt autópályákra és elkerülő utakra költötték el a 2150 milliárdos költség 80 százalékát, felújításra és mellékutakra alig jutott forrás.
Van pár logikus érv arra, hogy a bio élelmiszert kevésbé sújtja az infláció, a német adatokon ez látszik is, a magyaroknál viszont elég vegyes a kép.
Miközben a határokon túl eladott termékek alig 16 százalékkal lettek drágábbak az elmúlt egy évben, addig az itthoni értékesítésben több mint 56 százalékkal nőttek a magyar ipar árai.
A Rákosi-korszak hatósági árainak bevezetésénél lehetett még hasonló ársokk, de a mostaninál nagyobb mértékű élelmiszer-drágulás az elérhető adatok szerint a forint történetében nem volt.
4,5-5 százalékponttal dobná meg az inflációt önmagában az, ha októberben tényleg kivezetnék az üzemanyagra és az élelmiszerekre vonatkozó ársapkákat.
Ha a lakosság kevesebb élelmiszert vesz, az egyébként is vergődő kis boltok megoldhatatlan üzleti feladattal találják szembe magukat.