A 2008-as válság után a magyar monetáris politika korábban nem használt eszközökkel is a növekedés felpörgetésére fókuszált. A járvány hagyományosabb pénzpolitikai válaszokat hozott.
A magyar egészségügyet kiemelkedően nagy arányban finanszírozza magánbiztosítón keresztül vagy gyógyszerért, ellátásáért közvetlenül fizetve a lakosság.
A régióban a magyar lakosság tudta a legkisebb mértékben növelni az átlagos élelmiszerköltését 2002 óta.
Az államadósság elleni harc sikereit rövid idő alatt lenullázta a járvány, de a mutató mögé nézve látszik, hogy fontos a világgazdasági kontextus is.
Az oktatási rendszer komoly problémája a tanárhiány, ráadásul egyre nagyobb a különbség a pályakezdők és nyugdíjba vonulók száma között.
Hazánk volt az egyetlen régiós ország, ahol 2002 és 2019 között csökkent az állami egészségügyi kiadások GDP-hez viszonyított aránya. Aztán jöttek a lélegeztetőgépek.
A 2010 előtti időszakban év 30-40 milliárd forintot költött az állam sportra, 2020-ban 527 milliárdot. A pénz sokkal több lett, de továbbra is rosszul osztja el a kormányzat.
Egyre kevesebb nyugdíjasra költünk egyre kevesebbet, és a nyugdíjak emelése lemarad a bérnövekedéshez képest. A szegény nyugdíjasok aránya mégis hatalmasat csökkent.
2010 óta az export volumen növekedését a magas technológiai intenzitású ipari termékek adják, csúcstechnológiai exportban nem fejlődtünk.
Nőttek ugyan a bérek itthon, de a jövedelmek növekedése sem régiós, sem európai összehasonlításban nem volt kiemelkedő.