Ez itt az Elmúlt 20 év, a G7 választások előtti tematikus sorozata, ahol egy-egy kiválasztott jelenség, ágazat 2002 utáni alakulását, sorsát mutatjuk be néhány mutatón, ábrán keresztül. A sorozatról itt lehet bővebben olvasni.
A magyar lakosság kedvezőtlen egészségi állapota nem új keletű probléma, és noha az egészségben töltött életévek száma csak az elmúlt tíz évben közel négy évvel emelkedett, számos mutató kifejezetten negatív folyamatokról árulkodik. Nemcsak a krónikus betegségek előfordulásának aránya magas – elsősorban a hiányos preventív ellátás miatt -, de a társadalmi különbségek is nagyobbak lettek az egészségügy bizonyos területein.
A KSH idei Demográfiai Portéja külön fejezetben tárgyalja a jelenséget. Az összetett problémára most két mutatón keresztül nézünk rá, mindkettő a magyar háztartások egészségügyi kiadásaira vonatkozik.
Ha megnézzük, hogyan alakult néhány európai országban az egészségügyi kiadások háztartások által fizetett aránya az OECD-adatok alapján, akkor a következőket látjuk.
- Kevés olyan ország van – a listán csak Bulgária és Lettország -, ahol az egészségügyi költségek nagyobb arányát fizeti közvetlenül a lakosság, mint Magyarországon.
- A magyar arány mutatója stagnál, vagyis jóformán ugyanannyi 2002-ben, 2012-ben és 2018-ban.
- A magasnak számító magyar arányhoz a lengyelek és a spanyolok fizettek hasonló arányban közvetlenül egészségügyért, de 2018-ra mindkét országban ez lecsökkent. (Ugyanakkor tény az is, hogy vannak olyan országok, ahol ugyanezen idő alatt nőtt a háztartások ilyen irányú terhelése, bár ezek így sem jutottak el a magas hazai arányszámhoz 2018-ra.)
Ez azt jelenti, hogy általában véve a magyar egészségügyet nagy arányban finanszírozza (magánbiztosítón keresztül vagy gyógyszerért, ellátásáért közvetlenül fizetve) a lakosság. Az úgynevezett közösségi költés aránya (nonprofit biztosítás, állam, önkormányzat, jótékonysági szervezet) alacsony.
A másik sajátosság, hogy az egészségügyi költségeket jövedelmi tizedekre és háztartásokra bontva azt látjuk, hogy 2010 és 2019 között a legszegényebbek egészségügyi kiadásai 3,2 százalékról 3,6 százalékra nőttek*A jövedelmi különbségek alapján végzett elemzéseknél a népességet jövedelmük alapján tíz csoportba osztják, ahol az egyes csoport a társadalom legkevesebb, a tízes csoport pedig a társadalom legtöbb pénzből élő 10 százalékát takarja. Ezeket nevezzük deciliseknek vagy jövedelmi tizedeknek..
Ráadásul az elmúlt tíz évben – különböző mértékben ugyan, de – mind az öt alsó jövedelmi tizedben nőttek ezek a kiadások arányosan, míg a felső öt jövedelmi tizedből csak kettőben.
Ahogy a KSH tanulmánya mindehhez hozzáteszi: az egészségügyi kiadásokat nézve a legalsó és a legfelső jövedelmi tizedben egy főre nézve nominálisan a különbség 3,6-szoros. De ha az egészségügyi költésekre szűkítjük a fókuszt, az olló nagyobbra nyílik: a legfelső tized nominális értékben 5,3-szor annyit költhet, mint a legalsó.
