Hiába volt szinte mindenhol némi javulás, 2002 óta még a saját régiónkhoz sem sikerült felzárkózni sem az egészségügy kimeneti, sem a bemeneti mutatóiban.
Több jövedelmi és munkaerőpiaci adat is szépen javult a 2010-es évek második felében, de a régió más országai jobban használták ki a világgazdasági konjunktúrát.
Egyre olcsóbban érünk el egyre középszerűbb eredményeket, ez egy olyan pálya, ami nem lehetett volna egyetlen kormány célja sem.
A hasonló fejlettségű környező országok 2012-től kezdve nagyjából ugyanazt az inflációs pályát járták be, mint mi; az idei pénzromlás két évtizedes távlatban is kiemelkedőnek ígérkezik.
A 2010-es évek fontos kormányzati célja volt a népességfogyás lassítása és megfordítása, aminek az épp csak megmutatkozó első eredményeit tépázta meg a járvány.
A rendszerváltás óta minden olyan évben elvesztette a választást a hatalmon lévő párt, amikor csökkent az autózás aránya a személyszállításon belül.
Bár az elkerülhető halálozások száma csökken, nemzetközi összevetésben így is rendkívül magas. Márpedig ez a mutatószám jól jelzi egy egészségügyi rendszer hatékonyságát.
Régiós összehasonlításban is nagyon meredeken drágultak nálunk az ingatlanok, és ezt a bérek növekedése 2014 óta már nem tudta követni.
Az elmúlt években akár lassulhatott is volna a népességfogyás Magyarországon, ha nem jön a járvány. A pandémia azonban évszázados csúcsra növelte a halálozást.
A kétezres években még viszonylag nagy súlyt kaptak az oktatási kiadások a magyar költségvetésben, aztán lassan uniós és régiós összehasonlításban is visszaszorult Magyarország.