A pályát elkezdő tanárok 80 százaléka 10 év után már nem tanít. A levelező képzésben résztvevőknél, akár átképzésről van szó, akár nem, jóval nagyobb az eltökéltség, ami megmutatkozik a munkamorálban is. És abban is, hogy aki így végez, azt fogja csinálni, amiért dolgozott – mondta Murányi Zoltán a 28. óra újabb adásában.
A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
Az oktatási témájú podcastsorozatunk hatodik adásában pályaorientációról volt szó. Arról, hogy lehet-e bármit tenni azért, hogy tanári pályára menjenek a fiatalok. A másik nagy téma pedig az volt, hogy hogy néz ki ma Magyarországon az, amikor valaki akár több évtized munka után úgy dönt, hogy átképzi magát tanárnak, és hogy a tanárhiány felől nézve mekkora tartalékok lehetnek ebben. A vendégeink Murányi Zoltán, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Természettudományi Pályaorientációs és Módszertani Központjának igazgatója és Martis István, a Profession.hu ügyvezetője voltak.
Abban Murányi Zoltán és Martis István is egyetértett, hogy a pályaorientációban jóval nagyobb potenciál van, mint amit jelenleg kihozunk belőle Magyarországon. Murányi szerint a frontális oktatásra épülő oktatási rendszerünk következménye az is, hogy a diákok sötétben tapogatóznak, amikor pályát választanak. Ezen úgy lehetne változtatni, ha az oktatási rendszer olyan szituációkat teremtene, ahol a fiatalok kipróbálhatják magukat, és olyan intuíciókhoz juthatnak, amik alapján eldönthetnék, hogy nekik való-e egy adott pálya.
„Az iskolákban van egy jól formálható közeg. Több ezer fiatal csillogó szemmel szeretné a világot megváltani, viszont nem feltétlenül tudnak sokat arról, hogy a munka világában merre lehetne menni” – mondta Martis István, aki szerint a fiatal generáció nagyon szerencsés abból a szempontból, hogy az internet miatt sokkal jobban be lehet tekinteni egyes szakmákba, mint régebben. Ez ugyanakkor egyben hátrány is, mert nehéz a sok információ között eligazodni, és ebben a közegben sok a torzítás is.
Holtzer Péter, Martis István és Murányi Zoltán
„Szerintem arról mindenki hallott, hogy a menő informatikai cégeknél babzsákfotel, csocsó, nagyon jó fizetés van, mert ezeknek a cégek foglalkoztak munkaadói brandinggel. A tanári pályáról meg a nehézségek vannak a felszínen. De bizonyos szempontból mindkét esetben csak a felületet kapargatják ezek a benyomások” – mondta. Martis ezzel kapcsolatban azt is elmesélte, hogy ezért amikor a saját volt iskolájában tartott pályaorientációs órát, arról beszélt, hogy miért fontos a pályaorientáció.
A pályaorientáció közben szerzett tapasztalatok Murányi Zoltán szerint hozzásegíthetik a fiatalokat ahhoz, hogy a tanári pályát válasszák. „Mindig azt szoktam mondani a tanítványaimnak is, hogy mi pedagógusok elég birkák vagyunk ahhoz, hogy van egy jó élmény, és három-hat hónapig ismét pályán maradunk. Ha ez megvan már a pályaorientáció időszakában is, akkor az jelentheti az ebbe az irányba való orientálódást” – mondta.
Murányi szerint a pályát elhagyó tanárok egy része visszacsábítható lenne, de Martis István szerint ez a bérek rendezése nélkül nem működhet, és ez a hatás munkaerő-hiányos gazdasági helyzetben különösen erős. „Ha két és félszer annyit tud valaki máshol keresni, akkor miért adna le az életszínvonalából?” – tette fel a kérdést.
Murányi Zoltán szerint most már ott tartunk, hogy a pénz rendezése sem lenne elég, ugyanis a tanári pálya társadalmi megbecsültségét is vissza kellene állítani. „A Helsinki Egyetemen, Európa öt legjobb tanárképző egyetemének az egyiken tett látogatáskor mondta egy kolléga, hogy náluk a tanárokat a jogászokkal meg az orvosokkal egy szinten kezelik. Ha ide eljutnánk, akkor lenne esély, addig ez csak próbálkozás” – mondta.
A beszélgetéssel, illetve a 28. óra sorozattal kapcsolatos visszajelzéseket továbbra is várjuk a [email protected] címre.
Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!
(A podcast elkészítésében közreműködött: Stubnya Bence).
A 28. óra előző részei:
Podcast
Sikeres, innovatív magyar cégekhez kiszámítható oktatás és kutatás is kellene
Csehország és Észtország állva hagyta innovációban Magyarországot. A G7 Podcastban Cséfalvay Zoltánt kérdeztük, hogy mit lehetne jobban csinálni.
Sok pénzzel nyomul a Balkánon a kormány, de miért jó ez Magyarországnak?
200 milliárd forint kedvezményes kölcsönt nyújt hazánk Észak-Macedóniának. A térség szakértőjével készített podcastunkból kiderül, hogy mire fordíthatják ezt az összeget.
Már azt sem tudjuk pontosan, hogy hány gyerek jár a magyar iskolákba
Egyre kevesebbet tudunk a közoktatásról, pedig szakpolitikai elemzések nélkül át sem lehet gondolni, hogy mit kellene hosszú távon csinálni.
Fontos
Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé
A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.
Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség
A csökkenő utasbevételek miatt már csak évi 26 milliárd forintjába kerülne az államnak, hogy mindenki ingyen vonatozhasson az országban.
Alig érezné meg a gazdaság, ha december 24. piros betűs ünnep lenne
Az első évben körülbelül az egy napra eső GDP 20 százaléka esne ki, utána talán annyi sem, vagyis a lépésnek csekély gazdasági következménye lenne.
