A világon évről évre több nyersanyagot használunk fel, és messze nem csak a fosszilis energiaforrásokból. Az ezüst-, az arany- és a cinkforrásaink 2030 körül kimerülhetnek, de rézből és olajból is elfogyhatnak a most ismert készleteink, ha nem változik a felhasználás növekvő trendje. Természetesen időközben tárhatnak fel új lelőhelyeket, de az egyre drágábban és körülményesebben kitermelhető nyersanyagok egyre inkább racionálissá teszik az anyagok újrahasznosítását – emelte ki a körforgásos gazdaság legfontosabb ösztönzőjét Horváth Bálint az e heti G7 Podcastban.
A műsort a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
Európában eddig a szelektív hulladékgyűjtés arányának növelése, és az így begyűjtött anyagok újrahasznosítása volt a cél. Az újrahasznosítás a gyakorlatban viszont több anyag esetében csak limitált mértékben alkalmazható. Egyrészt még a leghatékonyabb újrahasznosítási eljárásokban is szükség van frissen kitermelt nyersanyagokra. Másrészt a legtöbb anyag (például a papír vagy a műanyag) csak pár alkalommal újrahasznosítható, végül hulladék keletkezik belőlük, ami hasznosítás nélkül a lerakóba vagy az égetőbe kerül. Hiába gyűjtik például a PET-palackot szelektíven, egy új üdítős palackba ennek csak kis része kerülhet, és az újrahasznosított anyagot nem mindig lehet további palackok előállítására felhasználni. Így bár csökken a gyártáshoz szükséges kőolaj mennyisége, ez továbbra sem egy fenntartható folyamat, folyamatosan új nyersanyagra van szükség.
A körforgásos gazdaság a hagyományos újrahasznosításon túl azt tűzi ki célul, hogy az egyik iparágban keletkező hulladék nyersanyagként szolgáljon egy másik iparág számára. Ez tulajdonképpen a természet másolása: egy élő szervezet végterméke alapanyagot jelent egy másiknak, ahogy a lehulló falevelek rovarok, baktériumok és más élőlények számára.
Az elmélet jól hangzik, de a gyakorlatban több kihívás is adódik. A téma szakértőjével, Horváth Bálinttal, a budapesti és pozsonyi holland nagykövetség körforgásos gazdasági szakértőjével, a Kodolányi János Egyetem adjunktusával ennek az összetett kérdésnek a gazdasági, társadalmi és környezeti aspektusait jártuk körbe.
A gazdaság működéséhez sokkal kevesebb anyagot szeretnénk felhasználni. A célunk nem az, hogy újrahasznosítsunk, hanem hogy eleve elkerüljük a hulladékok keletkezését. Például gyártsunk olyan termékeket, amiknek hosszabb a hasznos élettartamuk.
Az egyik legérdekesebb ellentmondás, hogy azok az országok teljesítenek jól az újrahasznosításban és a körforgásos gazdaság kiépítésében, amelyeknél nagyon magas a nyersanyagfelhasználás. Hiába tudják ezek a keletkező hulladék jelentős részét szelektíven gyűjteni és újrahasznosítani, még így is túlságosan nagy a környezetre kifejtett hatásuk.
Az alábbi ábra azt mutatja meg, hogy mekkora az egyes országokban az egy főre jutó ökológiai lábnyom. A globális hektárban meghatározott terület azt szemlélteti, hogy egy átlagos állampolgár éves fogyasztását mekkora terület biztosítja. Ez a gázkitermelésben élen járó Katarban a legnagyobb a világon, de az Egyesült Államokban és a nyugat-európai országokban is kifejezetten magas.
Ma 1,7 hektár földterület áll egy ember rendelkezésére. Ahol magasabb ez az érték, ott többet használnak el a Föld erőforrásaiból, mint amennyit fenntarthatóan lehetne. Magyarország Kínával közel azonos értéket mutat ebben, és mi is többet veszünk el a közös erőforrásokból, mint amennyi lakosságarányosan jutna.
A globális ökolábnyom egyelőre megállíthatatlanul növekszik: az 1970-es évek elején még akkora volt az emberiség fogyasztása, amit a bolygó fenntartható módon biztosítani tudott. Azóta egy-egy gazdasági világválság vagy éppen a Covid miatti 2020-as megtorpanás kivéltével rendületlenül növekszik ez a mutató. 2021-ben már ott tartottunk, hogy 1,75 Földre lett volna szükségünk.
Ezt a problémát a kormányok is felismerték, ezért egyre több olyan szabályozást vezettek be, ami a körforgásos gazdaság irányába mutat. De a vállalatok számára sem fenntartható a lineáris gazdasági modell, amikor a kitermelt anyagból gyártott termékből hulladék lesz. A termeléshez használt nyersanyagok ára ugyanis növekszik, a készletek pedig kifogynak. Így a növekedéshez szükség van arra, hogy kevesebb új erőforrásból lehessen termelni. A körforgásos gazdaság pedig új üzleti lehetőségeket is jelent, ezen a téren pedig a körforgásos gazdaságban legfejlettebb Hollandiából lehet ötleteket és üzleti modelleket meríteni.
A legérdekesebb kérdés, hogy hogyan lehet a vállalatokat abban érdekeltté tenni abban, hogy minél hosszabb ideig működjenek a termékeik. Hiszen a lineáris gazdasági modellben az az érdekük, hogy minél előbb újabb terméket vásároljanak a fogyasztók. Erre megoldás, hogy a terméket mint szolgáltatást értékesítik.
A Philips például a fényt mint szolgáltatást adta el az amszterdami Schiphol reptérnek. (…) Egy okos égőrendszert telepítettek, amivel képesek voltak a reptér energiafelhasználását megfelezni.
A konstrukcióban mindkét fél nyer: a Philips hosszú távon stabil bevételhez jut, a reptérnek pedig összességében jelentősen alacsonyabbak lesznek a költségei. Épületekben a lifteket is lehet ilyen konstrukcióban értékesíteni, a vállalkozó minden használat után kap egy bizonyos összeget. Ahogy nemrég egy amszterdami épület esetében bemutattuk, az épület tulajdonosa először kettőt szeretett volna telepíteni, de az üzemeltető – a saját jól felfogott érdekében – azt javasolta, hogy egy is elég lesz. Az ilyen, használatalapon fizetett szolgáltatások a hosszabb élettartamot és a fogyasztás visszafogását is segíthetik.
A beszélgetésben arról is szó volt, hogy milyen magyar vállalkozások tudtak már Hollandiában a körforgásos gazdaság területén megjelenni, és hogy miért éri meg nemcsak a nagyvállalatoknak, de a hazai kkv-knak is minél előbb megismerni a körforgásos gazdaságban rejlő üzleti lehetőségeket.
Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!
Korábbi adásaink:
Podcast
Sikeres, innovatív magyar cégekhez kiszámítható oktatás és kutatás is kellene
Csehország és Észtország állva hagyta innovációban Magyarországot. A G7 Podcastban Cséfalvay Zoltánt kérdeztük, hogy mit lehetne jobban csinálni.
Sok pénzzel nyomul a Balkánon a kormány, de miért jó ez Magyarországnak?
200 milliárd forint kedvezményes kölcsönt nyújt hazánk Észak-Macedóniának. A térség szakértőjével készített podcastunkból kiderül, hogy mire fordíthatják ezt az összeget.
Már azt sem tudjuk pontosan, hogy hány gyerek jár a magyar iskolákba
Egyre kevesebbet tudunk a közoktatásról, pedig szakpolitikai elemzések nélkül át sem lehet gondolni, hogy mit kellene hosszú távon csinálni.
Fontos
Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé
A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.
Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség
A csökkenő utasbevételek miatt már csak évi 26 milliárd forintjába kerülne az államnak, hogy mindenki ingyen vonatozhasson az országban.
Alig érezné meg a gazdaság, ha december 24. piros betűs ünnep lenne
Az első évben körülbelül az egy napra eső GDP 20 százaléka esne ki, utána talán annyi sem, vagyis a lépésnek csekély gazdasági következménye lenne.
