Most még a magasabb infláció is erősíti a forintot

(A szerző a CIB Bank vezető elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

Hónapok óta először az euró-forint keresztárfolyam a pszichológiailag is fontos 400-as szint alá került. Egyelőre tartósan nem tudta áttörni ezt a szintet, de a január közepe óta mutatott teljesítményt látva jogosan merül fel a kérdés, hogy ez a felértékelődés egy új, tartósabb trend kezdete vagy csak átmeneti jelenség.

Mi az impozáns teljesítmény ellenére azt gondoljuk, hogy idén a jelenlegi szintekről tartós és nagymértékű forinterősödés nem várható. A mozgásokat látva azonban a 2025-re prognosztizált korábbi 400-420 közötti kereskedési sávra vonatkozó előrejelzésünket kissé lejjebb toltuk. Ma úgy látjuk, hogy az év hátralévő részében jellemzően 395-415 között ingadozhat az euró-forint keresztárfolyam.

Ha sorra vesszük azokat a tényezőket, amelyek az elmúlt hetekben támogatták az erősödést, elsősorban külső okokat találunk – amit az is jelez, hogy a közelmúltban a forint és a lengyel zloty erősen együtt mozgott.

A dollár felértékelődésének megtorpanása és az amerikai hozamok csökkenése általánosságban enyhítette a feltörekvő devizákra nehezedő nyomást, régiónkban pedig ezen felül az ukrajnai háború lezárásának növekvő esélye javította a hangulatot. Bár békéről továbbra sem beszélhetünk, a piac értékelése szerint érdemben megnőtt az esélye annak, hogy belátható időn belül a konfliktus – átmenetileg legalábbis – nyugvópontra jusson. Az továbbra is teljesen bizonytalan, hogy sikerül-e tartós, minden fél számára megnyugtató megállapodást tető alá hozni, a befektetők azonban már a felcsillanó reményt is díjazták, ami javította a háborúnak leginkább kitett közép-kelet-európai régió kockázati megítélését.

Az új Trump-kormány várható vámlépései miatt sem látunk igazi pánikot, holott éppen az elmúlt napokban lengetett be az elnök 25 százalékos vámot az EU-ból érkező termékekre. A piac azonban abban a hitben ringatja magát (részben jogosan), hogy nem eszik olyan forrón a kását, és végül úgysem 25 százalék lesz a vám, és úgysem minden termékre vetik ki.

A belső tényezők közül a kellemetlenül magas januári infláció is támogatta devizánkat.

A legpesszimistább várakozásokat is meghaladó gyorsulás nyomán a 2025-ös inflációs pálya jelentősen felfele tolódott. Éves átlagban 5 százalék körüli pénzromlási ütemre számíthatunk, miközben kalkulációnk szerint idén egyetlen olyan hónap sem lesz, amikor az éves infláció a 3 százalékos jegybanki cél körüli plusz/mínusz 1 százalékos sávon belül tartózkodik.

Ez a külső bizonytalanságokkal egyetemben – és függetlenül a jegybankelnökváltástól – jelentősen beszűkíti az MNB mozgásterét. Nem véletlen, hogy a februári kamatmeghatározó ülés utáni közlemény megerősítette, hogy a lazítási ciklusban hosszabb szünet következik – vagyis belátható időn belül a hazai alapkamat nem csökken, így az euróhoz viszonyított hozamfelárunk az első félévben tágul (az Európai Központi Bank esetében az év közepéig tempós lazítás várható), a dollárhoz viszonyítva pedig nem erodálódik.

Kissé meglepő módon az előző hétvégi fiskális bejelentések sem rontották a forint megítélését. Pedig a rendszerbe várhatóan beégő személyijövedelemadó-kedvezmények kérdőjeleket vethetnének fel a középtávú deficit- és adósságpályával kapcsolatban.

A piac azonban, úgy tűnik, jelenleg csak a jó hírekre vevő.

Ebben az esetben annak „örült”, hogy az intézkedések nem egyszerre terhelik meg ezermilliárd forintot meghaladó mértékben a büdzsét, hanem fokozatosan jelentkeznek – ez az ütemezés pedig megadja a lehetőséget arra, hogy a gazdaság „belenőjön” az intézkedésekbe. Magyarul a gyorsuló növekedés és fogyasztás kompenzálni fogja az alacsonyabb szja-bevételeket, így a nettó hatás mérsékelt marad.

A piac szerint tehát most „félig tele a pohár", de ez a hozzáállás bármikor „félig üressé" változhat.

Továbbra is rengeteg a külső kockázat, bizonytalanság, ami előre tekintve azt sugallja, hogy a volatilitás velünk marad. A forint pedig hagyományosan nagyon érzékenyen reagál a globális kockázati hangulat ingadozásaira. A hazai fundamentumokat tekintve egyelőre nem villognak piros lámpák: a növekedés idén gyorsulhat valamelyest, az infláció februártól újra csökkenő pályára áll, külső (fizetési mérleg) pozíciónk erős, az MNB leállt a kamatcsökkentésekkel, az új fiskális intézkedések 2025-ben mérsékelten terhelik a büdzsét.

A háttérben azonban azok a sérülékenységek, amelyek például tavaly rontották a forint megítélését, továbbra is jelen vannak. Az EU-val kapcsolatos feszültségek nem enyhülnek, a zárolt források feloldására reálisan nem számíthatunk, és ahogy haladunk előre az időben (közeledve a 2026-os választásokhoz), a költségvetési folyamatok és a belpolitikai fejlemények ismét fókuszba kerülhetnek.

Mindent egybevetve tartósan és nagymértékben 400 alatti euró-forint árfolyamra kisebb esélyt látunk részben a fentiek miatt, részben pedig azért, mert a gazdaságpolitika irányítói többször világossá tették, hogy költség-versenyképességi szempontból teljesen elfogadható egy lassú, fokozatos leértékelődés. (Előre tekintve évi 1,5-2 százaléknyi inflációs többlettel számolva ugyanekkora mértékű nominális leértékelődés a reálárfolyamot „csak” szinten tartaná.)

Ha mégis nagyon erősödni „szeretne” a forint, az MNB ki fogja használni a lehetőséget, tovább faragja az irányadó rátát, ami a kamatkülönbözet szűkülésén keresztül mérsékelheti a forintra nehezedő felértékelődési nyomást.