(A szerző a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)
Bár a bakui klímakonferencia (COP 29) felemás eredményeket hozott, az éghajlati kockázatokhoz kapcsoló közzétételek javulása új lendületet adhat a szén-dioxid-mentesítésnek többek között az elektromos hálózati csatlakozási pontok, az ipari termékek, a vegyipar, a kritikus ásványi anyagok és fémek, az infrastruktúra, az erdészet, a vízügyi megoldások és a mezőgazdaság területén. A befektetőknek azonban meg kell tanulniuk, hogy miképpen vezetnek ezek a tendenciák tartós versenyelőnyökhöz.
Az előző, Dubajban rendezett klímacsúcs, a COP 28 óta – amikor jó néhány ország vállalta, hogy 2030-ig megháromszorozza a megújuló energiaforrások terén végrehajtott beruházásait és megduplázza az energiahatékonyságot – a megújuló energiaforrásokhoz kapcsolódó beruházások a magasabb kamatlábak és az egyre inkább protekcionista intézkedések ellenére is tovább nőttek.
A megújuló energiaforrások bevezetésének elősegítése érdekében COP 29 elnöksége új célokat tűzött ki az energiahálózatok és a tárolási kapacitás bővítésére vonatkozóan, ami az érintetteket a beruházások növelésére ösztönözheti ezeken a területeken. Az energiatárolási célkitűzések értelmében az országok 2030-ig 1500 gigawatt tárolókapacitást létesítenének, ami hatszorosa a 2023-as 270 gigawattos szintnek (és amelynek 65 százaléka szivattyús-tározós erőmű a Nemzetközi Energiaügynökség szerint).
Míg a szivattyús-tározós erőművek kapacitása tovább nőhet, a tárolás terén a növekedés oroszlánrészét várhatóan az akkumulátorok teszik majd ki. A hálózati célok értelmében 2030-ig 25 millió kilométer hálózatbővítésre vagy -felújításra kerülne sor, ami a UBS elemzői szerint az évtized végéig a globális hálózati beruházások esetében 8-12 százalékos éves növekedési rátát jelentene.
Még ha az Egyesült Államok ismét ki is lép a párizsi megállapodásból, számos, a közgazdaság által vezérelt energiaátmeneti tendencia – például a napenergia terjedése – valószínűleg fennmarad, különösen az olyan országokban, mint Kína, ahol ez az iparpolitika részét képezi. A technológiák globális átvételének üteme azonban lelassulhat, ha a vezetés hiánya a következő 12 hónapban (a következő, brazíliai klímacsúcsig) rányomja bélyegét a nemzetileg meghatározott hozzájárulásokhoz kapcsolódó célokra.
Miután Bakuban végre életbe léptették a párizsi megállapodás 6. cikkelyét, az önkéntes szén-dioxid-piacokon kedvezőbben alakulhatnak az árak, ami nagyobb kedvet csinálhat a vállalatoknak ahhoz, hogy mások kibocsátásának mérsékléséért fizessenek, miután ők már mindent elkövettek a saját kibocsátásuk csökkentése érdekében.
A szén-dioxid-árképzés továbbra is elaprózottnak mondható. De az országok szintjén zajló, immár bevett gyakorlatnak számító kereskedelem és a szén-dioxid határkiigazítási mechanizmus (amelyet az EU már elfogadott) valószínűleg globálisan elfogadhatóbbá teszi a szén-dioxid költségét, amely a legtöbb nagyvállalat számára kötelezettségként, ugyanakkor potenciális fedezeti lehetőségként is értelmezhető. Ezt és más kockázatokat – beleértve a már ma is fennálló hőmérséklet-változásokból eredő, az ellátási láncokat érintő fizikai éghajlati kockázatokat is – a jövőben figyelembe kell venni a vállalati stratégiákban.
Az éghajlati kockázatokat mind gyakrabban teszik közzé a fenntarthatósági jelentéstételi intézkedések – az EU-ban a CSRD, más joghatóságokban az ISSB – keretében. Ennek eredményeképpen a beruházási trendek ma már nem csupán az éghajlati megoldásokat, hanem a vállalatok által a működésük szén-dioxid-mentesítésére és eszközeik védelmére tett intézkedések szélesebb körét is érintik. Ez lehetőségeket teremt olyan területeken, mint az ipari termékek, a vegyipar, a kritikus ásványi anyagok és fémek, az ellenálló infrastruktúra, az erdészet, a vízügyi megoldások és a regeneratív mezőgazdaság.
Ugyanakkor az ezekben az ágazatokban szerzett kitettség nem garantál az átlagosnál nagyobb nyereséget, és a befektetőknek továbbra is arra kell összpontosítaniuk, hogy mely vállalatok szereznek piaci részesedést, hogy ez a részesedés az innovációnak vagy a méretnek köszönhető-e, és hogy ebből a versenyelőnyből hogyan hoznak ki jobb hozamokat különböző típusú inflációs körülmények között.
Pénz
A NER-t is egyre jobban elérheti a kormány inflációs harca
A bankoknál árstopot vezetne be a kormány, a távközlési cégektől pedig 10 százalékos árcsökkentést várnak. Ezt már a NER milliárdosai is megérezhetik.
Meglepő városokban kell keresni a leggyorsabban dráguló lakótelepi lakásokat
Az abszolút listán Pest és Debrecen kiszorította Győrt és Sopront, de a leggyorsabb áremelkedés Komlón, Várpalotán, Miskolcon és Szegeden ment végbe.
Revolut, Wise és BinX, mire lehetnek ezek jók egy magyar cégnek?
Vannak előnyeik, de a magyar fintech szolgáltató a külkereskedelemhez nem passzol, nemzetközi versenytársai pedig az áfakörös működésnél esnek ki.
Fontos
Olyasmiben látott értéket, amiben más nem, erre alapozva válna globális céggé a magyar Datapao
A magyar adatelemző cég az egyike az ezer leggyorsabban növekvő európai cégnek a Financial Times szerint. De hogyan jutottak ide?
Ezért nem tud ma beszállni az árversenybe a sarki élelmiszerbolt
Az árrésstop minden korábbinál jobban megmutatta, milyen hatalmas előnyben vannak a nagy boltláncok a beszerzések terén a kisboltokhoz képest.
Feles reggelire, cigi helyett Xanax, ebben a közegben indul kirakatháború a drogok ellen
Nem várható kedvező változás a kábítószer-ellenes felbuzdulástól, az egymilliárdos kocsmaprogramnak pedig nagyon rossz az üzenete szakemberek szerint.
