(A szerzők az ING Bank elemzői, a Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

Július közepe óta az amerikai dollár töretlen erősödésben van, közel 7 százalékot ralizva az Egyesült Államok legfőbb kereskedelmi partnereinek devizakosarával szemben. Az erősödés okaként kiemelhetnénk akár az olajárak impozáns emelkedését, akár a „hosszabb ideig magasabb” kamatok amerikai narratíváját, ami jelenleg is uralja a piaci közbeszédet.

Az Egyesült Államok gazdaságának ellenálló képessége számos elemzőt és gazdaságpolitikust meglepett, és ez alól az amerikai jegybank, a Fed legmagasabb szintű döntéshozói sem kivételek. Neel Kashkari, a minneapolisi Fed elnöke egy július végi CBS-interjúban elmondta, hogy „a gazdaság ellenálló képessége továbbra is meglepő”. Azóta pedig eltelt két hónap, és az állítása továbbra is igaz, hiszen azóta is olykor-olykor rácsodálkozunk az adatokra.

Az egyik legutóbbi meglepetést az augusztusi személyi fogyasztási kiadásról szóló jelentés hozta el. Ez a statisztika azt méri, hogy a fogyasztók hogyan költik el a pénzüket, és hogy inkább költekeznek-e vagy épp megtakarítanak. Számunkra most nem is maga a legfrissebb adat volt a lényeg és a meglepetés hordozója, hanem az, hogy a statisztikai hivatal drasztikusan felülvizsgálta az elmúlt közel három év idősorát.

Ennek eredményeként a lakossági megtakarítások állományának maximum értéke (2021 decembere környékén) magasabb volt annál, mint amiről korábban tudomásunk volt. Ez praktikusan annyit jelent, hogy a Fed által korábban 2200 milliárd dollárra becsült, a pandémia alatt kényszerűségből keletkezett lakossági többletmegtakarítás valójában 2400 milliárd dollárhoz állt közelebb. Ami még ennél is fontosabb, hogy az elmúlt hónapokban a jövedelmi adatokat felfelé, míg a kiadási adatokat lefelé módosították.

Mindez azt jelenti, hogy az eddigi ismereteinkhez képest a háztartások kevesebbet költhettek, mint azt korábban gondoltuk, és így több megtakarítást is halmozhattak fel az elmúlt hónapokban. Így a Covid alatt felgyűlt megtakarításokból még mindig a lakosság rendelkezésére áll nagyjából 1750 milliárd dollár, vagyis durván 700 milliárddal több, mint azt a korábbi statisztika mutatta. Ez az eltérés a GDP 2,75 százalékára rúg.

A jövedelmi és megtakarítási helyzetkép ilyen durva átrajzolása segíthet megérteni, hogy hogyan lehetett ennyire ellenálló az amerikai gazdaság az elmúlt hónapokban. De nemcsak a múlt megértését segíti ez, hanem a jövőképet is némiképp árnyalja. Hiszen a korábban gondoltnál nagyobb mértékben rendelkezésre álló megtakarítás így a jövőben is jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy a gazdaság ellenállóbb maradjon.

A lakosságnak még mindig maradt bőven tartaléka, amivel a magas inflációt kompenzálva képes lehet fenntartani a korábban megszokott életszínvonalát. Végeredményben ez pedig erősítheti az amerikai monetáris politika mostani narratíváját, miszerint „hosszabb ideig magasabb” kamatokra van szükség az infláció tartós letöréséhez. A tartósan magasabb kamatkörnyezet pedig tartósan erősebb dollárt jelent és magasabb „kockázatmentes” hozamot, ami visszafogja a kockázatvállalási hajlandóságot és elszívja pénzt a feltörekvő piacokról.

Végeredményben tehát – minden más változatlansága mellett – gyengébb forintárfolyamot jelent.

Az elvárt hozamokat és a dollár értékét azonban nem csak a tartósan magasabb kamatkörnyezet növeli. Tény, hogy az inflációs dinamika terén érdemi javulást láthattunk az elmúlt néhány hónap során, viszont a június végén megindult olajárrali felfelé mutató kockázattal fenyeget. Habár a monetáris politikának normális időkben nem kellene egyetlen olajársokkra sem reagálnia, mégis félő, hogy a jelenlegi posztpandémiás környezetben, ahol sem árstabilitás, sem munkapiaci egyensúly nincs, az energiaár-hatás gyorsabban átgyűrűzhet a fogyasztói árakba. Ezzel pedig lassítva az eleve sem túl gyors dezinflációs folyamatot, „hosszabb ideig magasabban” tartva a kamatokat, tovább erősítve ezzel a dollárt.

Korábban abban bíztunk, hogy az év vége felé a dollár érdemben gyengülni kezdhet, ami növelheti a kockázatvállalási hajlandóságot, támogatva ezzel a feltörekvő piaci devizákat, köztük a forintot. Ugyanakkor a dollárgyengülés víziója jelentős ütést kapott az elmúlt hónapok eseményeinek fényében. Így tehát az év végi 370–375 körüli euró/forint-előrejelzésünk alatti egyik tartó pillér összerogyni látszik, így pedig már egyre inkább csak az Európai Unióval kötött megállapodás reménye táplálja az egyre optimistábbnak tűnő várakozást.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkOrbán Viktor tarthatja Brüsszelben a zsákot, a Bizottság heteken belül engedhet a költségvetés blokkolásával fenyegető magyar kormánynakAz Európai Bizottság heteken belül felszabadíthatja a befagyasztott uniós támogatások jelentős részét, ami komoly politikai győzelem lenne a magyar kormánynak.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA 700 forint feletti üzemanyagárak irányába mutatnak az olajpiaci kilátások isA nemzetközi folyamatok miatt az év vége felé haladva további üzemanyagár-emelkedésre számíthatunk, 2024 elején pedig megemeli a kormány a jövedéki adót.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz amerikai jegybank a feltörekvő piacokat is ostromoljaAz amerikai kamatemelések tőkemenekülést és adósságválságot szoktak okozni a fejlődő világban. Egyes országok most is roskadoznak a dollár ereje alatt, de a nagyobb dominók erősebbek, mint a korábbi válságok idején.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz dollár fed forint forint árfolyam infláció kamatpálya olajár uniós források Olvasson tovább a kategóriában