(A szerző a Dialóg Befektetési Alapkezelő Zrt. befektetési igazgatója. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

Közel egy éve kértek fel a G7 részéről, hogy időnként egy általam választott gazdasági, elsősorban pénz- és tőkepiaci témáról leírjam a véleményemet. Több témát érintettem, de nagyon tudatosan kerültem az egyedi részvénysztorikat az elmúlt egy évben a magyar tőzsdéről. Ennek elsősorban egy oka volt: a mai magyar rendszerben rosszat nem akartam íni tőzsdei cégekről, jót pedig nem mertem.

A felelős magyar kormányzás kimagasló gazdaságpolitikájának fiskális lábának bevételi oldala jelenleg ugyanis két alappillérre támaszkodik: a költségvetésben tervezettnél jelentősen magasabb infláció miatt sokkal magasabb áfabevételekre és a cégekre, iparágakra kivetett különadókra. Szerettem volna megkímélni bármelyik általam egyébként kedvelt magyar tőzsdei vállalatot, nehogy felkerüljön a térképre, és adott esetben felhívjam a döntéshozók figyelmét arra, hogyan „nyerészkedik” (copyright Nagy Márton) ez a cég, majd kapjon a nyakába egy szemmel látható extraadót. Ezzel egyébként magamat is szerettem volna megkímélni attól, hogy az adott cég vezetője elküldjön melegebb éghajlatra, amiért jót mertem róluk írni.

Ha írtam volna a Budapesti Értéktőzsdére bevezetett egyedi részvényről, akkor az mindenféleképpen az Alteo lett volna. Ez a kis, alapvetően megújuló energiával foglalkozó cég ugyanis tankönyvi példája annak, hogyan lehet a nulláról felépíteni egy céget, bevonva a tőkepiac szereplőit is a cég finanszírozásába. Hogyan lehet sikeres egy cég nagyon jó menedzsmenttel, jó, tiszta és követhető, következetesen kivitelezett stratégiával.

Sorolhatnám napestig, mitől és hogyan lett sikeres ez a cég, helyette inkább egyetlen egy mondatban foglalnám össze az egészet: minden, amit ígértek a befektetőknek, az úgy is lett. Az elmúlt 10 évben egyszer sem kellett magyarázkodniuk, mi miatt nem teljesült egy terv, egy projekt, egy felvásárlás, miért nem úgy alakultak a piaci folyamatok. Végtelen riszpekt ezért ifjabb Chikán Attilának és Kovács Domonkosnak, az Alteo két emblematikus figurájának.

Személyes szál (vagy szakmai, ha úgy tetszik): az Alteo mint befektetés és az említett úriemberek nagyon sokat tettek azért, hogy a hazai szakemberek ne veszítsék el a hitüket a magyar piaccal kapcsolatban, hogy a klasszikus „value” (értékalapú) befektetők továbbra is bízzanak a cégekben. A szinte végtelen számú értéktelen kriptodevizák, a nulla árbevételű, de „egyszer majd jók leszünk” cégek világában. Ezúton is örök hála ezért.

A sikersztori pedig számokban: az Alteót 10 évvel ezelőtt 250 forinton vezették be a tőzsdére (a pontosság kedvéért 2000 forinton, de közben történt egy 1:8 arányú részvényfelaprózás), pénteken az Alteo záróárfolyama 3300 forint volt, plusz a befektetők a növekedési történet során ötször osztalékra is jogosultak voltak összesen bruttó 172,25 forint értékben. Ráadásul a nagyszerű árfolyam-teljesítmény ellenére a cég finoman fogalmazva sem nevezhető drágának a maga 5-ös P/E (egy részvényre jutó nyereség) értékeltségével. Nem túl sok elemző követi az Alteót, de mindegyikük vételre ajánlja 4000 forint körüli célárral.

A hétvégén a Mol két magántőkealappal konzorciumban megvette az Alteo közel kétharmadát (az eladó a Wallis Asset Management volt), a tőkepiaci törvénynek megfelelően kötelező érvényű ajánlatot tettek a többi részvényre. A 3040 forintos vételár megfelel ugyan a törvényi előírásoknak (ráadásul pár százalékkal magasabb is, mint a minimálisan ajánlható árfolyam), azonban így is közel 10 százalékkal alacsonyabb az előző napi záróárnál.

A vételi ajánlat ugyanakkor nem feltétlenül jelenti azt, hogy az Alteót ki fogják vezetni a tőzsdéről, ahhoz ugyanis az ajánlattevőknek a felvásárlási ajánlat során el kell érniük a 90 százalékos tulajdonrészt. Jelenleg a tőzsdei közkézhányad közel 29 százalékos, ha ezeknek a befektetőknek a többsége úgy dönt, hogy nem ajánlja fel a részvényeit, akkor az ajánlattevők nem tudnak kiszorítani.

A teljesség kedvéért muszáj megemlíteni, hogy a felvásárló konzorcium másik két tagja közül az egyik Jellinek Dánielhez, a másik Tiborcz Istvánhoz köthető. A közelmúltban utóbbi szintén kötelező érvényű ajánlatot tett a Waberers vállalat részvényeire, azonban kevesen ajánlották fel részvényeiket, így az 90 százalékos tulajdonrész nem jött össze, a Waberers maradt a tőzsdén.

A magam részéről két dolognak szurkolok igazán: az egyik, hogy az Alteo sikersztorija folytatódjon. A másik pedig, hogy a Mol végre részese lehessen egy sikeres vállalati akvizíciónak. A Mol kapcsán egy kérdés azért felmerült bennem: az teljesen rendben van, hogy az Alteo tökéletesen passzol a vállalat megújuló stratégiájába. De miért is kellett ehhez bevonni két másik vevőt is?

Fontosnak tartjuk a használható tudást nyújtó elemzéseket, a higgadt, szakértői véleményeket. A rovat támogatója a Boston Consulting Group.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkRejtély, honnan jöttek Tiborcz István milliárdjaiNagyjából 9,3 milliárd forintnyi osztalék eredetét fedi homály Tiborcz István központi cégénél, a BDPST Zrt.-nél.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA kormány 250 milliárdot adott Tiborcz István közelébe befektetésre, most kezdene vele valamitA hat magántőkealapba csatornázott közpénzt olyan üzletemberek vállalkozásai kezelik, akik üzleti kapcsolatban állnak Orbán Viktor vejével. Az állami oldalon változások várhatók.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA megújulóknak több esélye van elterjedni, mint amennyi az autónak volt A megújuló energiatermelést piacképesebbé tévő projekteken dolgozik, és külföldi terjeszkedést is tervez az ALTEO.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz Alteo budapesti értéktőzsde Jellinek Dániel Mol tiborcz istván Olvasson tovább a kategóriában