Úgy tűnik, árcédulát kell rakni a természetre ahhoz, hogy ne pusztítsuk el. Miközben az emberiség létszáma épp átlépte a nyolcmilliárdos határt, drámai mértékben zuhan a biodiverzitás, azaz a Föld biológiai sokfélesége az emberi tevékenység miatt. Mindez szorosan összefügg a gazdaság és civilizáció eddigi fejlődésével. A vállalatok, a gazdasági fejlődés úgy haszonélvezői a biodiverzitás adta számtalan lehetőségnek, hogy közben aktívan hozzájárulnak annak csökkenéséhez többek között az erdőirtásokon, a mezőgazdasági, élelmiszeripari, építőipari tevékenységeken keresztül.

Miközben a biodiverzitás elengedhetetlenül fontos a bolygó ökoszisztémájának egészséges működéséhez és végső soron az emberiség túléléséhez, a Földön rajtunk kívül élő mintegy kétmillió faj felét a kihalás veszélyezteti. Az ember a bolygó felszínének háromnegyedét már radikálisan megváltoztatta. A biológiai sokszínűség és változatosság szorosan összefügg a bolygó klímájával. Törékeny egyensúly jellemzi az ökoszisztémát, ami bonyolultsága miatt egyáltalán nem biztos, hogy emberi munkával visszaállítható lenne, ha megbillenne.

Bár eddig talán háttérbe szorult, sok jel mutat arra, hogy a biodiverzitás megőrzése lesz a mindenkit érdeklő fő téma, ha a következő időszakban a fenntarthatóság – és a vele szorosan összefüggő éghajlatváltozás – kerül szóba.

Éppen az idei katari futball-világbajnoksággal egyszerre zajlik majd decemberben Montrealban a biológiai sokféleség globális védelmére összehívott ENSZ-konferenciasorozat, a COP15^*A nemzetközi szerződések, megállapodások legfelsőbb kormányzó testülete, a COP a tanácskozásokon a „felek konferenciája” elnevezés angol megfelelőjének (conference of the parties) rövidítése. újabb találkozója. A 2015-ös Párizsi klímamegállapodás szellemiségét folytatva az összes mostani résztvevő ország által támogatott, jogi kötelezettségeket is tartalmazó globális biodiverzitási keretrendszert szeretnének elfogadni. Kiemelt cél a földfelszín 30 százalékának érintetlen állapotában történő megőrzése, a növényvédőszerek használatának jelentős, legalább kétharmaddal való csökkentése, a műanyaghulladék felszámolása, és az is, hogy a gazdasági szereplők ezentúl biodiverzitási jelentést és keretrendszert is készítsenek működésük környezeti hatásairól és azok csökkentéséről.

Aminek nincs ára, annak nincs értéke

A társadalmi, gazdasági rendszer szereplői nemcsak erőforrásként használják a Föld készleteit, de működésük közvetetten is visszahat azokra. A pazarló felhasználás és az emberi élet járulékos negatív hatásai felbecsülhetetlen károkat okoznak a környezetben. Szó szerint felbecsülhetetlen, mivel pénzben nagyon nehéz kifejezni azt az értéket, amit nem pénzben mérünk. Talán, ha pénzben ki lehetne fejezni a gazdasági folyamatok környezetromboló hatásait, a sok nulla már felhívná a figyelmet a kockázatokra és a gazdasági szektor működésének környezetkárosító hatásaira.

Közgazdaságtani oldalról a civilizáció számára nagyon egyszerű és fájdalmasan észszerű a feladat: jobban, precízebben és magasabbra kell árazni azokat az egyre inkább kimerülő erőforrásokat, amiket az emberi élet szükségszerű vagy épp pazarló fenntartásához a természetből használunk, és szintén pénzben kifejezett értéket kellene rendelni azokhoz a közvetett környezetkárosító hatásokhoz, amik a nyolcmilliárd ember mindennapi életének a melléktermékei.

Nem csak brit tudósok mutatták ki

A végtelen komplexitás miatt a természet valódi értékét megmérni lehetetlen, de közelítő becslést lehet, vagyis inkább kellene adni az alapján, hogy mennyibe kerül a gazdaságnak és ezen keresztül az emberiségnek a pazarló erőforrás-felhasználás – így végül is egy-egy faj kihalása vagy magának az ökoszisztémának a felbomlása.

Sokan Einsteinnek tulajdonították a mondást, amely szerint, ha eltűnnének a méhek, két éven belül eltűnne az emberiség is, de mint tudjuk, ez csak egy a sok mém közül. Sajnos azonban a valóság nem sokkal szebb. A beporzó rovarok eltűnése az ökoszisztémából a mezőgazdasági termelés 75 százalékos visszaesésével járna, és bár a visszaesés különböző technológiákkal néhány éven belül mérsékelhető lenne, ez is katasztrofális globális feszültségekkel járna.

Egyre több közgazdász is szorgalmazza a természet által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások beárazását. Jelenleg a természeti erőforrásoknak és folyamatoknak nincs igazi gazdájuk, felelősük, képviselőjük a gazdasági és politikai döntéshozatali folyamatok során. Edward Barbier, a coloradói állami egyetem közgazdásza szerint, ha ezeket az ökoszisztéma-szolgáltatásokat beáraznánk, az nagyban segítené a befektetőket és a gazdasági szereplőket a környezeti és pénzügyi költségek és kockázatok jobb, pontosabb felmérésében és kezelésében. Partha Dasgupta, a Cambridge-i Egyetem közgazdásza szerint az államoknak leltárt kellene vezetniük a területükön fellelhető természeti erőforrásokról, azaz a természeti tőkéjükről. Ennek a természeti tőkének a tőkeköltségét is figyelembe kellene venni a befektetési projektek és a gazdasági programok tervezésekor, illetve a megtérülési számításokban.

A ruhaipar egyik legkomolyabb globális problémája például pont az, hogy a ruhák gyártási költéségében semmilyen szinten nem jelenik meg a gyártás mérhetetlen környezetkárosító hatása, mivel ezek a költségek gyakorlatilag nem is léteznek.

A fenti érveléssel nagyon gyorsan el lehet jutni a biodiverzitás problémájától a magasabb árakhoz, magasabb adókhoz és a fenntarthatatlan gazdasági és társadalmi működéshez.

Nem a világvége, csak egy életmód vége

A chicagói Paulson Intézet kutatása szerint kétszer-négyszer többet költenek az államok a természetet károsító mezőgazdasági, erdészeti és halászati támogatásokra, mint a biodiverzitás megőrzésére. Miközben ezen támogatások 2019-ben globálisan mintegy 134 milliárd dollárra rúgtak, a kutatás készítői szerint ahhoz, hogy 2030-ra megállítsuk a biodiverzitás csökkenését, és beinduljon annak regenerálódása, átlagosan

évi 711 milliárd dollárt kéne közvetlenül erre elkölteniük az országoknak, vagyis ennyi a biodiverzitás finanszírozási hiánya a világgazdaságban.

Hatalmas összegnek tűnik, de a globális GDP nem egészen 1 százaléka, kevesebb, mint amennyit cigarettára vagy üdítőitalokra költünk, és még inkább eltörpül a világgazdaság élénkítését célzó kormányzati programok, illetve a globális vagyonkezelők által kezelt több tízezer milliárd dollár mellett.

Ráadásul a 711 milliárd dolláros finanszírozási hiány fele nem is kell, hogy új befektetés legyen a tanulmány szerint, elég volna a meglévő pénzügyi befektetéseket fenntarthatóbb pályára állítani, ahelyett, hogy a természetet károsító tevékenységekbe öntenénk a pénzt. Elsősorban a mezőgazdasági, halászati vagy erdőgazdasági tevékenységekre kifizetett, főleg állami támogatások átalakításával évi mintegy 280 milliárd dollárt lehetne megspórolni. Emellett  170-420 milliárd dollárnyi friss pénzt csatornázhatnak az egyes országok költségvetései adózási könnyítéseken keresztül a biodiverzitást növelő tevékenységekbe.

Sok potenciál van a fenntartható befektetések piacában is, amely nagyot lódult az utóbbi években, de a közvetlenül a környezetre ható befektetések lemaradtak ezen a téren. A zöld kötvények, alacsony kamatozású zöld hitelek és más pénzügyi termékek terjedését az egyértelmű kormányzati útmutatás, befektetési sztenderdek felállítása nagyban segítheti.

Vállalati szinten fontos volna a beszállítói láncok felépítésén és működésén is változtatni, de ide tartozik a befektetések biodiverzitási kockázatainak elkülönített kezelése is, ami egyre inkább terjed az intézményi befektetők körében. Ennek során saját befektetői átvilágításokat végeznek, befektetési sztenderdeket állítanak fel, hogy a befektetők tisztában legyenek a befektetéseik ilyen típusú kitettségével, kockázataival is.

A tanulmány szerint fontos lenne a gazdag biodiverzitással rendelkező országok kiemelt segélyezése, vagy akár adósságuk elengedése is. Közvetlen befektetés lehet például a természeti infrastruktúrába, ha a számos fajnak otthont adó és egyben a szárazföldek természetes védővonalát képező korallzátonyok, lápok védelmét, megmaradását segítik.

Protestáns gazdasági etika

Az alábbi ábrán az látszik, hogyan függnek az ökoszisztéma-szolgáltatásoktól a holland nyugdíjalap pénzei, összegszerűen. A bal oldali oszlopban a nyugdíjalap által finanszírozott üzleti folyamatok láthatók, amelyeket^*a 70 millió eurót meghaladó nagyságúakat összekapcsoltak azzal az ökoszisztéma-szolgáltatással, amelytől erősen vagy nagyon erősen függnek. A függést a termelési folyamat tükrében határozták meg, ami azt fejezi ki, hogy mekkora mértékben szakadna meg, és mekkora összeg veszne el, ha az adott ökoszisztéma-szolgáltatás megszűnne.

Bár a szabályozás, globális sztenderdek kialakítása még gyerekcipőben jár, azonban amit nem tudunk megmérni, azt nem tudjuk megjavítani sem. A legnagyobb európai vagyonkezelő, a francia Amundi jelentése szerint az intézményi befektetőknek kulcsszerepük van abban, hogy segítsenek a vállalatoknak megérteni, hogyan befolyásolná működésüket a biodiverzitás csökkenése, és fordítva, ők hogyan hatnak erre a folyamatra.

Jó üzlet a kármentés

Reményre ad okot, hogy a biodiverzitás csökkenésének megállítása jó üzlet is lehet: a Világgazdasági Fórum számításai szerint a körforgásos gazdaság és a regeneratív mezőgazdaság^*A regeneratív mezőgazdaságban olyan gazdálkodási és legeltetési gyakorlatokat alkalmaznak, melyek helyreállítják a leromlott talajt, növelik a beporzók biológiai sokféleségét, és növelik a talajban megkötött szén-dioxid mennyiségét, hogy mindezzel hosszú távú környezeti előnyöket teremtsenek. 10 ezer milliárd dollárt és 400 millió munkahelyet teremthet.

Ehhez jelentős beruházások szükségesek. A vállalatok azonban lassan mozdulnak, aminek egyik oka, hogy a biodiverzitást nem lehet olyan egyszerűen mérni, mint az éghajlatváltozásért felelős szén-dioxid-kibocsátást, mert sokkal összetettebbek a természeti folyamatok, és bonyolultabb az egész rendszer.

Ahhoz azonban, hogy a befektetők tudjanak szavazni a pénztárcájukkal, és a biodiverzitást szem előtt tartó vállalatokat részesíthessék előnyben a portfóliók összeállításánál, elengedhetetlen, hogy a vállalatok megfelelő és pontos adatokat tudjanak közölni az ilyen irányú tevékenységükről. Az ESG-hez hasonló globális vállalati jelentési sztenderdek és irányelvek kialakításának munkája már pár éve megkezdődött ezen a téren is.

Kis lépés egy menedzsernek, nagy lépés az emberiségnek

Ugyan sok versengő módszertan létezik a biodiverzitás-lábnyom kiszámítására, de az Amundi anyaga szerint a legfontosabb, hogy a cégek a legfelső vezetői szinten köteleződjenek el a biodiverzitással kapcsolatos kérdésekben. Ezt követően számba lehet venni, hogy az adott vállalat mennyiségi alapon hogyan és mennyire függ a természeti erőforrásoktól – olyan ingyenes kalkulátorok segítségével, mint például az Encore. Ezután következhet a vállalat átvilágítása ilyen szemmel, például egy élelmiszeripari beszállítói láncban működő cég megvizsgálhatja a láncot, utánajárhat, hogy az általuk beszerzett pálmaolaj mennyire fenntartható forrásból érkezik.

Látható, hogy sok munka van még hátra, de a cél, a biodiverzitás rohamos csökkenésének megállítása és visszafordítása mind a nyolcmilliárd földlakó elemi érdeke. Ha sikerül jobban számszerűsíteni a természeti értékeket, talán a gazdasági logikát is egy fenntarthatóbb pályára lehet állítani.

A cikk megjelenését az Amundi Asset Management támogatta.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz Támogatói tartalom Világ Olvasson tovább a kategóriában