A pénteki Gazprom-bejelentés, miszerint az oroszok egy erősen kétséges technológiai indoklással továbbra sem küldenek gázt az Északi Áramlat 1 vezetéken, hétfő reggelre ismét kilőtte a gázárakat: az Európában irányadónak számító amszterdami gáztőzsdén az októberi határidős ár a múlt heti 215 euró körüli záróárhoz képest 35 százalékkal 285 euróra emelkedett, és a kisebb korrekció után hétfő délután is 245 euró közelében jár. A hírre a nagy európai tőzsdék is 2-3 százalékos eséssel reagáltak.
A Gazprom az egyik turbinában lévő olajszivárgásra hivatkozik, de a turbinát gyártó Siemens szerint emiatt nem kellene felfüggeszteni a gázvezeték működését, az orosz indok nem megalapozott. Ezzel beigazolódni látszanak a korábbi német félelmek, hogy Oroszország teljesen leállíthatja a már idáig is csak a kapacitás 20 százalékán üzemeltetett Északi Áramlat 1-et.
Sokatmondó, hogy a Gazprom bejelentése pénteken pár órával azután jött ki, hogy az Európai Unió bejelentette, hogy az energiaválságra reagálva átalakítja az energiapolitikáját. Egyelőre több javaslat van az asztalon: ársapka bevezetése az elektromos áramra és esetleg a gázra is, és az is lehetséges, hogy elválasztják az egyelőre a piaci gázárhoz kötött áramárat, így kívánva csökkenteni azt.
Az elektromos áram árára vonatkozó uniós szabályozás azonban érzékeny kérdés, annak átalakítása sokéves konszenzusnak vetne véget, és nem kívánt következményekkel járhatna, különösen, ha a tagállamok nem egységesen alakítanák át a rendszert. Ezért reálisabb forgatókönyvnek tűnik az uniós ársapka bevezetése. Erre múlt héten tett javaslatot az uniós soros elnöki teendőit ellátó Csehország: azt szeretnék, hogy ezt pénteken fogadják el az illetékes uniós miniszterek, ami után az Európai Bizottság gyorsan dönthetne a bevezetésről.
Bár az uniós vezetők politikai okokból kerülik az adóemelés kifejezést, az ársapka a gyakorlatban olyan „extraprofitadót” jelentene, amivel az energiaár-emelkedésen sokat kereső cégek profitjának nagyját vennék el. Ez főleg a nagy megújuló energiatermelőket, a nukleáris és a szénerőműveket érintené, amelyek sokat kerestek azon, hogy miközben az előállítási költségeik nagyjából szinten maradtak, az áramár az egekbe lőtt ki.
A kiszivárogtatott uniós javaslat ezt az energiaipari profitot venné el adópolitikai eszközökkel, azt a kérdést pedig nyitva hagyná, hogy a későbbiekben hasonló ársapkát vezessenek be a gázra is – utóbbi bevezetéséről ugyanis sokkal kevésbé van konszenzus, ahogy az áramár gázárról (pontosabban mindig az aktuálisan legdrágább, az áram-előállításban felhasznált energiaforrásról, de a gyakorlatban ez most már tartósan a gáz) való leválasztásáról sincs egyetértés.
Hogy mekkora hányadot vennének el adóval a szektorból, még nem ismert. Az azonban, hogy valóban lesz ilyen uniós javaslat, vasárnap óta már sokkal valószínűbbnek tűnik. A fordulatot a német kormány bejelentése jelentette. Ez a harmadik nagy, önmagában is 65 milliárd eurós csomag, ami a válság hatásainak enyhítését célozza. Bár még nem minden részlet ismert, és a csomagot a Bundestagnak is el kell még fogadnia, sok konkrét intézkedés már ismert: a nyugdíjasok és a diákok 300, illetve 200 eurós egyszeri extra támogatást kapnak decemberben, emelik a rászorulóknak járó lakhatási támogatásokat és más szociális juttatásokat, és egyéb intézkedések mellett a rezsit fizetni képtelen bérlők energiaellátásának a garanciájáról is dönteni fognak.
A német válságkezelő csomag a gazdasági miniszter szerint nem borítja fel a költségvetést. Részben azért, mert az infláció miatt ott is nagyobbak a vártnál az állami adóbevételek, de a többletkiadások másik fő forrása éppen az energiatermelőkre kiszabandó új adó lesz – ezt a német kormány akkor is megcsinálja, ha végül nem lesz a kérdésről közös uniós döntés.
Németország ebből az adóbevételből akarja megvédeni a lakossági fogyasztókat is. A bejelentett csomag része ugyanis, hogy – a szakszervezetek korábban is képviselt követelésének megfelelően – az áram esetében is bevezetnek az alapfogyasztásra egy lakossági ársapkát. Ennek szintje és mértéke még nem ismert, de az alapkonstrukció annyiban hasonló a magyarországi rezsiszabályozáshoz, hogy csak a fogyasztás egy meghatározott szintjéig érvényesül majd az állami kedvezmény, az afölötti részért már jóval nagyobb összeget kell majd fizetni.
Az árszabályozás pontos módja attól igazán kényes kérdés, hogy úgy kell enyhíteni a lakossági terheken, hogy közben mindenki spóroljon is.
Az orosz gázszállítások körüli teljes bizonytalanság miatt idén 15-20 százalékkal akarják csökkenteni a német gázfogyasztást, ha azonban a háztartások „túl nagy” kedvezményt kapnak, félő, hogy az ársapkák miatt végül a háztartások nem lennének kellőképpen érdekelve a fogyasztáscsökkentésben. A kormányzati remény, hogy mivel a (közelebbről még nem meghatározott) kedvezményes fogyasztási szint felett ezután is kvázi piaci árat kellene fizetni, az ösztönzés továbbra is megmarad. Mások szerint nagyon erőteljes árpolitikai beavatkozások helyett inkább plusz pénzbeli juttatásokat kellene adni a háztartásoknak, hogy abból kompenzálhassák részben a rezsiköltségeket.
A félelem abból fakad, hogy ha valóban teljesen leáll az orosz gázszállítás, akkor hiába töltik fel közel száz százalékosan a német tárolókat, az elraktározott mennyiség így is csak két és fél havi ellátásra lesz elég, vagyis a tél második felében – különösen, ha az átlagosnál hidegebb lesz az időjárás – egyszerűen nem jutna elegendő mennyiség. A magasabb energiaár ebből a szempontból még mindig a kisebbik rossz, ahhoz képest legalábbis, hogy mi lesz, ha semmilyen áron nem lehet majd elegendő energiához jutni.
A termelő ipar azonban már így is nagyon nehéz helyzetben van: a világ egyik legnagyobb acélvállalata, az ArcelorMittal pénteken jelentette be, hogy a magas energiaárak miatt bezárja két németországi gyárát.
Pénz
Fontos