A feltörekvő és fejlődő csoportba sorolt (vagyis alapvetően a nem gazdag) országok 2008 óta nem látott ütemben égetik devizatartalékaikat, és csődhullám fenyegeti ennek a csoportnak jó néhány államát – írja a Wall Street Journal.
A tendenciának alapvetően három oka van:
- Sok ország igyekszik megtámasztani a dollárral szemben gyengülő fizetőeszközét – mert a gyengülés drágítja az importot és növeli az amúgy is magas inflációt -, ez pedig a gyakorlatban úgy működik, hogy a jegybank a devizapiacon dollárt vagy más keményvalutát ad el a saját fizetőeszközért cserébe, ami csökkenti az előbbiek tartalékait.
- Az energia- és élelmiszerimportért is jellemzően keményvalutában kell fizetni, és mivel ezek közül az országok közül sok mindkettőből jelentős behozatalra szorul, ezért ez szintén apasztja a tartalékokat, amikor a nemzeti bank szükség szerint ellátja külföldi fizetőeszközzel a behozatalt végző gazdasági szereplőket. (Bár az élelmiszereknél jelentős árcsökkenés volt a tavaszi csúcsokhoz képest, még így is jóval drágábbak, mint egy vagy két évvel ezelőtt.)
- A korábban külföldi devizában kibocsátott adósság törlesztésének is ilyen hatása van, ha nem sikerül új hitelt felvenni – és a legnehezebb helyzetben lévő országoknál gyakran ez a helyzet.
Ezek hatására alakult ki az a helyzet, hogy – ha eltekintünk az arab-öbölbeli olajexportőröktől és a hatalmas devizatartalékon ülő Kínától – a tavalyi második és az idei első félévben a nem fejlettek közé sorolt országok devizatartaléka 379 milliárd dollárral csökkent a JPMorgan befektetési bank adatai szerint.
A folyamat szélsőséges esetben államcsődhöz vezethet, ahogyan az Srí Lankával történt. A szigetország májusban képtelen volt törleszteni külföldi adósságát, így története során először csődbe ment, és mivel szinte teljesen kifogyott a dollárból, képtelen üzemanyagot, gyógyszert és élelmiszert vásárolni külföldről, így folyamatos a társadalmi, gazdasági és politikai válság az országban.
Feszült a helyzet Nigériában is, ahol a nemzeti bank – a devizatartalék védelmében – megtiltotta a külföldi légitársaságoknak, hogy 464 millió dollár profitot kivigyenek az országból. Ha nem is ennyire, de Pakisztán, Egyiptom, Törökország és Ghána helyzete szintén kockázatos.
Ezeknek az országoknak a sérülékeny helyzete többé-kevésbé eddig is világos volt, de a befolyásos üzleti lapnak számító Wall Street Journal szerint
most olyan országok is bekerülnek a potenciálisan veszélyeztetett csoportba, mint Csehország és hazánk.
Az előbbi a korona védelmében idén már elégette a devizatartalék 15 százalékát, míg nálunk a csökkenés 19 százalék volt. Arról nincs információ, hogy a Magyar Nemzeti Bank beavatkozna a piacon a forint védelmében, de az egy ideje (részben az elszállt gázár és a korábbinál szintén drágább olaj miatt) súlyosan negatív külkereskedelmi mérleg alapvetően megmagyarázza a csökkenést.
Önmagában már az sem jelent sok jót, hogy hazánk – hosszú évek után – ismét bekerült a sérülékenyként számon tartott országok csoportjába, hiszen ezek jellemzően csak rosszabb feltételek mellett, drágábban jutnak friss hitelekhez, és a devizájukat is könnyebben megtalálják a gyengülésre játszó spekulánsok. Ezért is fontos lenne a megállapodás az uniós pénzekről – amelynek nyomán euró milliárdok áramolnának az országba – ez azonban továbbra is lóg a levegőben. Szerencsére a hitelpiacokhoz továbbra is hozzáfér a magyar állam, de a forint leértékelődésével az adósságteher egyre nő.
