(A szerző a Dialóg Befektetési Alapkezelő Zrt. befektetési igazgatója. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

Örök politikai trükk, hogy ha valami nagyot akarsz lépni, olyan döntést hozni, ami normál esetben nagyot szólna, előtte hozz egy vagy akár több olyan rendeletet, törvényt, aminek ugyan kisebb a jelentősége, de alkalmas arra, hogy a többség figyelmét elterelje a nagy dobásról.

Múlt hét elején a kormány egyetlen tollvonással, egy nap alatt gyakorlatilag kinyírta a katát, egy olyan adózási formát, amelyet közel félmillió ember használt Magyarországon. Sokat lehet azon polemizálni, mennyire volt jó, igazságos a kata, vagy felesleges, mert sok baj volt vele. De maga a módszer, ahogy az egészet végigvitte a kormány, hagy maga után kívánnivalót.

Ahogy jó egy évtizeddel korábban, a magánnyugdíjpénztárak sem voltak tökéletesek, de egy kis gondolkodással, társadalmi kommunikációval, szakértőkkel folytatott egyeztetéssel ki lehetett volna hozni egy egészséges és mindenki számára elfogadható magánnyugdíjrendszert. Nem ez történt, a kormány rövid idő alatt kinyírta azt is, helyette pedig nem tett le semmilyen alternatívát azoknak, akik szerették volna az állami nyugdíjukat kiegészíteni valamekkora összeggel. Valami hasonló történt a katával is. Sietve, nulla egyeztetéssel ellehetetlenítették több százezer ember megélhetését, olyanokét is, akik valóban jogosan használták ezt az adózási formát.

Igen, sokan visszaéltek a katával, igen, nem biztosított egy széles társadalmi réteg számára megfelelő nyugdíjalapot, igen, sok olyan ember is használta, aki konkrétan bújtatott munkaviszonyt folytatott a katával. De ezeket a problémákat lehetett volna orvosolni. A 450 ezer katás vállalkozó döntő többsége azért választotta ezt az adózási formát, mert nem gazdasági szakember, hanem művész, író, újságíró, egyszerű mesterember, akinek az adóbevallás, az áfa-befizetés – bármi, ami egy kft. vagy egyéb gazdasági forma választása esetében elkerülhetetlen – nyűg és brutális teher volt. Amíg a NAV nem kezdte el elkészíteni az adóbevallásomat, gazdasági szakemberként gyomorgörccsel ültem le kitölteni. Akkor vajon mit érezhettek azok, akik a saját iparágukban jó szakembernek számítottak, de nem voltak gazdasági végzettségűek?

Így hát most van egy nagyobb társadalmi felháborodás, ismét emberek tüntetnek az utcán, a rezsiharc feladásáról pedig alig beszélnek az emberek.

Mellesleg, szerintem a fideszes kormányzat legnagyobb gazdasági eredménye az elmúlt 12 évből a gazdaság kifehérítése volt. Na, ez most véleményem szerint kapott egy nagy sallert.

A magyar kormánynak ezzel sikerült egy olyan sztorit kreálnia, hogy ennek árnyékában szinte észre se vették az emberek, hogy két napra rá ledobták az atombombát is. A szent tehénnek tartott rezsiharcnak részben vége. Energiaválságra hivatkozva a kedvezményes rezsi csak az átlagfogyasztásig lesz biztosítva. Az átlagfogyasztás feletti rész után piaci árfolyamot kell fizetnie a lakosságnak. Csak jelzésként szeretném megjegyezni, hogy a gáz esetében a piaci ár hozzávetőlegesen a tízszerese lesz a támogatott összegnek, de az áram esetében is közel ötször annyiba kerül a piacon, mint amennyit rezsivédetten kellett fizetni. Ha lesz is társadalmi hőzöngés a rezsiharc feladása miatt, novemberig (decemberig), amíg el nem kezdődik a fűtési szezon, a lakosság többsége szinte semmit nem fog érzékelni a potenciális pluszköltségekből. Addig meg van még jó néhány hónap, nem egyszer láttuk már az elmúlt években, hogy az állami médiagépezet bármit el tud hitetni a választókkal.

Mint közgazdász, befektetési alapkezelő, gazdaságpolitikus (elnézést, de ez a valódi végzettségem) egyrészt örülök, hogy a kormány belátta, nem lehet hosszú távon mesterséges, nem piaci árakon életben tartani egy gazdaságot, mert az anomáliákhoz vezet, torzzá teszi a teljes rendszert, és a benzin esetében már az is látható, hogy a mesterséges árak bizony termékhiányhoz vezethetnek. Nagyon üdvözlendő ez a lépés amiatt is, mert kommunikálhat bármit a kormány Brüsszellel való kapcsolatáról, minden politikus tisztában van vele, hogy EU-s pénzek nélkül életképtelen a magyar gazdasági rendszer. A rezsiharc feladása egy erős jelzés részünkről az EU felé, hogy mi tényleg piacgazdaságban élünk. Most már csak a politikai feltételrendszereket kellene úgy átalakítani, hogy megfeleljünk a brüsszeli elvárásoknak.

Másrészt valahogy nem tudok túllépni azon, hogy vajon mi vihette rá a kormányt, hogy ezt a lépést megtegye.

Az elmúlt 12 év legnagyobb vívmányaként aposztrofált rezsiharc ilyen gyors feladása valahogy azt a kérdést hozza elő bennem, hogy tényleg ekkora baj van?

Vagy a kormány gyakorlatilag egy katasztrófahelyzetre kezd felkészülni, megpróbál elébe menni egy brutális mértékű recessziónak? Amit rémisztő látni, hogy Európa legerősebb gazdasága, Németország, az elmúlt négy és fél hónap alatt (február 24-én tört ki a háború) szinte semmit sem tett érdemben arra, hogy akár a társadalmat, akár a gazdasági szereplőket el tudja látni elegendő gázzal, árammal a következő télen. És lévén a magyar gazdaság elég erősen korrelál a némettel, ez nem vetít előre túl fényes jövőt.

Még egy gondolat: nagyon kíváncsi vagyok, hogy ténylegesen hány embert, családot és milyen mértékben fog érinteni a piaci alapú gáz- és áramár. Illetve még jobban érdekel, hogy jó magyar szokás szerint hányan és milyen trükkökkel fognak (megpróbálni) kibújni az emelt árú gáz és áram megfizetése alól. Találékony ember a magyar, ezt eddig is tudtuk. Nem szeretnék tippeket adni, de ha egy család egy 400 négyzetméteres családi házban lakik, mennyi idő a házat négy darab lakássá átalakítani, és létrehozni egy társasházi formát a négy önálló lakásnak?

Akárhogy is van, a magyar kormány végre meg merte tenni ezt a lépést, ez pedig mindenféleképpen üdvözlendő. És ezek után szinte biztos, hogy a hatósági áras csirkefarhát-csapat és a benzin árát is el fogják engedni. Az idei infláció ugyan valami elképesztő lesz, de legalább a jövő évi számoknál magas lesz a bázis.

Fontosnak tartjuk a használható tudást nyújtó elemzéseket, a higgadt, szakértői véleményeket. A rovat támogatója a Boston Consulting Group.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMiért nem tetszik a külföldi befektetőknek a kormány kiigazító csomagja?A kiigazításra szükség volt, a befektetőknek ennek ellenére nem tetszett. Miért történhetett ez?

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz gazdasági válság infláció KATA Orbán-kormány recesszió rezsicsökkentés vélemény Olvasson tovább a kategóriában