November első hete jelentős mérföldkőnek ígérkezett a kínai pénzügyi piac számára. A tervek szerint ekkor lépett volna tőzsdére Sanghajban és Hongkongban a kínai online fizetési és pénzügyi szolgáltatási piac vezető cége, az Ant, amely az Alibaba nevű, piactere által Magyarországon is ismert kínai internetes cég pénzügyi ága.
A 39,5 milliárd dollárosra tervezett nyilvános kibocsátás világrekordnak ígérkezett, összehasonlításként, a Facebook 2012-ben 16 milliárd dollárt hozott össze a tőzsdei bevezetéskor, az eddigi rekorder, az anyacég Alibaba 2014-ben 21,8 milliárdot. A jegyzés 359 milliárd dollárra értékelte volna az Ant csoportot, amely kicsivel magasabb érték, mint a JP Morgané, amely a világ legmagasabb piaci kapitalizációjával rendelkező bankja, valamint az állami tulajdonú Kínai Ipari és Kereskedelmi Banké (ICBC), amely eszközállományát tekintve a világ vezető pénzintézete (és egyébként a magyar kormány stratégiai partnere).
A könnyfakasztó összegek mögött nem (csak) az utóbbi évek elszaladó tőzsdei árfolyamai álltak, hanem az Ant kilátásai. A cég tevékenységi köreinek kiterjesztésével, szolgáltatásai árukapcsolásával agresszív növekedést könyvelt el az utóbbi években, technológiai előnye és rugalmassága miatt a pénzügyi szolgáltatói piac fontos szereplőjévé kezdett válni. Az Antban irányítást biztosító részesedéssel bíró Alibaba-alapító, Jack Ma pedig a nyilvános kibocsátás előtt azt hangoztatta:
az Ant forradalmasítani fogja a begyöpösödött kínai pénzügyi rendszert, a cég növekedési potenciálja majdhogynem végtelen.
Pont ez utóbbi miatt maradt el végül a novemberi tőzsdei jegyzés is. Mint kiderült, a forradalom lehetőségével a kínai pénzügyi szabályozók is számoltak, csak Jack Mával szemben őket nem annyira a reformhév, pont ellenkezőleg, a felforgató fintech-óriás jelentette potenciális kockázatok tüzelték fel. A milliárdosnak pedig a hírek szerint a Kínai Kommunista Pártot is sikerült magára haragítania ambiciózus terveivel.
QR-kóddal indult
A történet kezdetéig az ezredforduló környékére kell visszamenni. Az Alibaba 2004-ben vezette be Alipay nevű termékét, amelyen keresztül mobilon, QR-kód beolvasásával fizethet, küldhet vagy kaphat pénzt az egyszerű fogyasztó, boltos, taxis vagy pincér. Mivel Kínában a hitelkártyák a nyugati világhoz képest későn kezdtek el szélesebb körben elérhetővé válni, az okostelefonok viszont annál gyorsabban, a kártyaérintgetés helyett ott a QR-kódos mobilfizetés vált az alappá. Ennek, illetve a relatíve laza szabályozói környezetnek köszönhetően az Alipay és a piac másik erős szereplője, a WeChat Pay hamar hatalmasra nőtte ki magát.
Az Alipayt Jack Ma 2011-ben ki is szervezte az Alibabából, 2014 óta pedig Ant néven, egy összetett struktúrában, de az ő irányítása mellett, az Alibabához továbbra is szorosan kötődve működik a cég. Az Alipay 2013 óta a világ legnagyobb online fizetési rendszere (előtte a PayPal volt), a szolgáltatást havi átlag 730 millió ember használja, piaci részesedése kicsivel több mint 50 százalék (a WeChat Pay orrhossznyival van lemaradva), az utóbbi évben a kínai GDP-t meghaladó értékben dolgozott fel tranzakciókat a cég. A rendszer az Ant állítása szerint másodpercenként 459 ezer fizetést képes kezelni, szemben a Visa 65 ezres kapacitásával.
Az ügyfélkör növekedése az Ant tevékenységének diverzifikációját is magával hozta. Ahogy a legtöbb fintech-applikációban, az Antnál is elérhető a befektetéstől kezdve a biztosításon át a személyes vagy kisvállalkozói kölcsönig számos egyéb pénzügyi szolgáltatás is. Ma már a klasszikus pénzügyi és biztosítási szolgáltatások közvetítése adja a cég bevételének több mint felét; az Anté a világ legnagyobb, 600 millió kuncsafttal bíró befektetési alapja, és természetesen blokklánc-fejlesztésbe is beszálltak.
Fizetés a zöldségesnél, QR-kóddal. Fotó: AFP/Europress
Legnagyobb bizniszük a CreditTech nevű mikrohitel-közvetítő szolgáltatás, amelyen fogyasztók és kisvállalkozók juthatnak pár hüvelykujj-mozdulattal kisebb összegű kölcsönhöz az Anton keresztül. Az utóbbi időben fokozatos ez vált az Ant legfontosabb termékévé: az idei első félévben a CreditTech 59,8 százalékos növekedést produkált, az Ant csoport bevételének 39 százalékát hozta.
Az Ant a mikrohitelezés keretében mintegy száz bankkal működik együtt, a nagy állami bankoktól kezdve a regionális bankokon át a Kínában működő külföldi pénzintézetekig, amelyek a hiteleket fedezik vagy értékpapírosítják. Ahogy a menedzsment narratívája fogalmaz a CreditTechről, a kínai pénzügyi rendszer ütőerei a növekedést finanszírozó nagybankok, de a kapillárisai az Ant szolgáltatásai, amelyek a nagy bankok által hagyományosan mostohán kezelt kisvállalkozók és a fogyasztók számára nyújtanak finanszírozást.
Sokat markol, keveset fog
A cég augusztus végén jelentette be, hogy tőzsdére megy, és részvénykibocsátással tervezi finanszírozni agresszív terjeszkedését. A nem igazán visszafogott stílusáról ismert Jack Ma egy október 24-i sanghaji beszédében egyenesen azt pedzegette, hogy az Ant forradalmi változásokat indíthat el a kínai pénzügyi piacon.
A részben a kínai pénzügyi szektor és a szabályozószervek vezetőiből álló közönség előtt arról beszélt, a jelenlegi kínai pénzügyi szabályozás elnyomja az innovációt, a javarészt állami tulajdonú nagy bankok uzsorásként viselkednek, az állam túlságosan kockázatkerülő, de a fogyasztók szerencséjére az Ant felforgató szolgáltatásai hamarosan átvehetik a klasszikus bankok szerepét, és lebonthatják ezt a hatékonytalan rendszert.
Egyes beszámolók ezen beszéd számlájára írják, hogy az Ant tőzsdei bevezetése elmaradt. A Reuters és a Financial Times forrásai szerint a versenytársak és a párt- és állami funkcionáriusok egyrészt arcul csapásukként értékelték Ma mondandóját, másrészt újfent elkezdtek aggódni az Ant ambíciói miatt. Az Ant évek óta azt hajtogatta, hogy ő egy technológiai, nem pedig pénzügyi vállalat, nem a bankszektor vetélytársa, és főképp nem szabályozandó pénzügyi szervezet – Jack Ma kinyilatkoztatása fényében ugyanakkor ezt a korábbiaknál is nehezebb volt komolyan venni. A Wall Street Journal szerint személyesen Hszi Csin-ping pártfőtitkár-államfő rendelte el a nyilvános kibocsátás elkaszálását, miután az állami autoritás elleni kihívásként értékelte Ma stílusát (bár olyan hírek is vannak, amelyek szerint a beszéd eleve a szabályozó hatóságokkal a háttérben zajló alkudozásra adott reakció volt Ma részéről).
A beszédet követően a kínai sajtóban hirtelen megjelent jó néhány cikk az internetes cégek pénzügyi piacra való belépésének veszélyeiről. Ezek az írások a potenciális piaci monopóliumok kialakulásának, a pénzügyi szabályozással való kiskapuzás lehetőségének, a szolgáltatások árukapcsolásának veszélyeit, vagy az adatbiztonság és a felhasználók adataival való potenciális visszaélések kérdését boncolgatták.
Végül pár nappal a tervezett tőzsdei bevezetés előtt a kínai jegybank, a bankfelügyelet, az értékpapír-piaci felügyelet és a valutapiaci hivatal „beszélgetésre” hívta Jack Mát és az Ant felsővezetőit. Egy napra rá a sanghaji és a hongkongi tőzsde közölte, hogy felfüggesztik az Ant bevezetését. Az ezt követő napokban jogászprofesszorok arról beszéltek az állami médiában, hogy a szabályozók felelősségteljes és jó döntést hoztak a pénzügyi kockázatok minimalizálása és a befektetők védelme érdekében. A jegybank és a bankfelügyelet pedig új mikrohitelezés szabályrendszert jelentett be, amely jelentősen szűkítené az Ant mozgásterét.
Rendszer, kockázat
Az Ant gyors felemelkedésének kockázataival kapcsolatos aggodalmak a Wall Street Journal szerint egyáltalán nem új keletűek, egy ideje próbálkoztak már pénzügyi felügyelet alá vonni az ez alól makacsul kibújni próbáló céget. Az aggodalmak egyik forrása az ügyfélkör, a másik a finanszírozás módja. Egyrészt a CreditTech mintegy 500 millió ügyfele között bőven vannak olyanok, akik hagyományos csatornákon keresztül nem juthatnának hitelkártyához, de az Anton keresztül kapnak hitelkeretet. Másrészt az Ant által folyósított kölcsönök mindössze 2 százalékát fedezik saját tőkéből, 98 százalékát részben banki fedezettel kibocsátott „közös” hitelként folyósítják, részben eszközfedezetű értékpapírba csomagolva finanszírozzák.
Bár Jack Ma technológiai fejlődésről beszél, az általa begyöpösödöttnek tartott felügyelet nézőpontjából ész és megfelelő kockázatkezelés nélküli hitelosztogatásról van szó, ezért már egy ideje csökkenteni szeretnék az online mikrohitelezők tőkeáttételét, és növelnék tartalékkövetelményeiket.
Az október végi fiaskóig ugyanakkor sziklaszilárd politikai hátszele volt Jack Mának: az Alibaba és az Ant egyfelől a kínai technológiai fejlődésben játszott szerepük miatt nemcsak stratégiai vállalatok, de a pártelit családtagjai pénzügyileg is ezer szálon kötődnek a cégcsoporthoz, így közvetlenül is profitálnak a féktelen növekedésből.
Függetlenül a történettel kapcsolatos sajtóértesülések valóságtartalmától, a jelek szerint most az állami hatóságok kerekedtek felül, akik a kockázatok csökkentése végett azt szeretnék, hogy az online mikrohitelezők a közös hitelek esetén az összeg legalább 30 százalékát saját tőkéből finanszírozzák (jelenleg a piaci arány 1-5 százalék között mozog), valamint hogy külső finanszírozást csak nettó eszközvagyonuk négyszereséig vehessenek igénybe. Ez egyfelől azt jelentené, hogy az Ant jelenlegi mikrohitel-portfóliójának fenntartásához jó 20 milliárd dolláros tőkebevonásra lenne szüksége. Másfelől az új szabályok nemcsak a régi hiteleinek fenntartását tennék költségessé, hanem jelentősen visszafognák a cég agresszív növekedési ütemét is.
A további tervezett szigorítások között van, hogy a mikrohitelezők nem szervezhetik ki a hitelbírálatot, saját kockázatkezelő rendszereket kell kialakítaniuk. Ennek kapcsán pedig az is felmerült, hogy a pénzügyi szolgáltatásokat kivetetnék az Alipay-applikációból, miközben az Ant egyik fő növekedési stratégiája az Alipayt használók becsatornázása a további szolgáltatásokba. Egyes elemzők szerint
a szabályváltozások, ha a jelenlegi formában fogadják el őket, a jelenlegi érték 40 százalékára csökkenthetik az Ant mikrohitelezésből származó nyereségét, és több mint negyedével a cég értékét.
Alap, felépítmény
Egy politikai gazdaságtani nézőpont szerint végső soron arról van szó, hogy az Ant által vizionált pénzügyi dereguláció szögesen ellentétes a pekingi vezetés elveivel és érdekeivel.
Egyrészt a pusztán piaci logika szerint hatékonytalan, erős állami irányítás alatt álló, a háztartásoknak infláció alatti kamatokat fizető, és a lakossági megtakarításokból az állami nagyvállalatokat olcsón finanszírozó pénzügyi rendszer a kínai növekedési modell fontos eleme – egy liberalizált pénzügyi piacon nem igazán működne a kínai ipartámogatási modell.
Másrészt az állami kontroll a pénzügyi stabilitást illetően is elengedhetetlen. Az adósságállomány a 2008-as válság óta meredeken emelkedik Kínában, de mindez egy-két csúnyább csődtől eltekintve nem okozott rendszerszintű problémát. Ennek a fő oka, hogy a bankrendszer feletti közvetlen befolyásnak köszönhetően az állam képes átstrukturálni a pénzügyi rendszer kötelezettségállományát.
Az Ant által megálmodott dereguláció ezen nézőpontból tehát rendszerszintű veszélyt jelent a kínai pénzügyi rendszerre.
Egyes kommentárok a lépés drasztikusságát arra vezetik vissza, hogy Hszi Csin-ping pártfőtitkár-államelnök számára eleve stratégiai cél a gazdaság feletti állami kontroll megszilárdítása, ebbe pedig egy bizonyos ponton túl nem férnek bele a nagy álmokkal bíró önjáró vizionáriusok. Más szóval Jack Mát és kollégáit fel kellett ébreszteni álomvilágukból, és közölni kellett velük, hogy meddig tart mozgásterük.
Ahogy egy pekingi menedzsmentprofesszor fogalmazott, a bevezetés több szempontból is szimbolikus lett volna. Ez lett volna a világ legnagyobb nyilvános kibocsátása, amelyre a korábbi hagyományokkal szemben nem a New York-i, hanem a kínai tőzsdéken került volna sor. Ráadásul egy olyan cégről van szó, amely olyannyira fejlett technológiát képvisel, hogy nyugaton sincs közvetlen versenytársa.
Végül a végkifejlet fényében a dolog szimbolizmusa elég sokat változott. Jack Ma mindenesetre nem adja fel, bár a hírek szerint jó fél évbe telhet, mire végre mégis sikerül tőzsdére lépniük. A techforradalom tehát folytatódik, csupán nagyobb állami ráhatás és kevesebb kockázat mellett – amivel az állami bankok is elégedettek.
Pénz
A tengeri útvonal, amely Amerikának is egyre fontosabb
Az Egyesült Államok olajexportjának felfutásával egyre több szállítmány használja a Panama-csatorna mellett az Afrikát megkerülő útvonalat is.
Befektetési lehetőségeket is hozott a klímacsúcs
A vegyipar, a kritikus ásványi anyagok és fémek, az erdészet, a vízügyi megoldások és a regeneratív mezőgazdaság is nagyobb szerepet kaphat a jövőben.
Nem tudta még átütni a kormány rózsaszín jövőképe a rossz gazdasági hangulatot
A gyenge gazdasági növekedés, a forintgyengülés, a hazai elbocsátásokról és az európai autóipar válságáról szóló hírek mind hozzájárulhatnak a borúlátáshoz.
Fontos
Újra lehet napelemet telepíteni állami támogatással, akkumulátor nélkül?
A jövőre induló Vidéki Otthonfelújítási Programban benne van a napelem, elég furcsa módon mindenféle kötöttség nélkül.
„A kínaiak le fogják tarolni a piacot” – mekkora a baj az európai autóiparban?
Honnan ered a magyar gazdaságot is sújtó járműipari válság, és mennyire kell tartani a kínai konkurenciától? Autópiaci szakértőket kérdeztünk a G7 Podcastban.
A Fidesz tanult a 2017-es bukásból, most máshogy futnak neki az olimpiai pályázatnak
A Nolimpia kampány és a 2024-es olimpiai pályázat bukásának legnagyobb tanulsága az volt a Fidesz számára, hogy mindenképpen el kell kerülni a téma átpolitizálását.
