„Mi nem azt értjük a diverzifikáción, hogy lecseréljük a jól működő energiapartnerségeket másokra, hanem bővíteni kívánjuk ezeket a partnerségeket”. Ezt azerbajdzsáni tárgyalásait követően mondta Szijjártó Péter. A külügyminiszter azonban nemcsak Bakuban fogalmazott meg hasonló gondolatokat, hanem szinten minden alkalommal, amikor energiaügyekben tárgyalt. Márpedig az elmúlt két évben elég sokszor tárgyalt energiaügyekben: Omántól Kazahsztánon át Trinidad és Tobagóig tucatnyi helyen egyeztetett földgázbeszerzésről és különböző gázipari együttműködésekről. Az orosz gáz nagy részét már akkor is ki lehetne váltani, ha az ezeken a tárgyalásokon lebeszélt ügyleteknek csak a fele megvalósulna. Kivéve persze, ha a magyar fél a szerződés miatt vagy más okból ragaszkodik a Gazpromhoz, ez esetben viszont erősen kérdéses, mit kezdünk ennyi gázzal.
A földgázvásárlások diverzifikálása, tehát a beszerzési források körének szélesítése régi téma a magyar energiaszektorban. Az ország történelmi okokból mindig is nagyrészt Oroszországból vásárolta a gázt, ami komoly kitettséget és energiabiztonsági kockázatot jelent. Sokáig azonban nem volt más lehetőség: a szállítási infrastruktúra nem tette lehetővé, hogy más forrásból érkezzen az energiahordozó.
Ez utóbbi ugyanakkor az elmúlt egy-másfél évtizedben a hazánkat más országokkal összekötő vezetékek kiépítésének és az európai gázpiac liberalizációjának köszönhetően megváltozott. Látványos diverzifikációra azonban a 2010-es években ennek ellenére sem került sor. A 90-es évek közepe óta cipelt, rendkívül rossz orosz-magyar gázszerződés kifutása után, kormányzati közbenjárással az állami MVM újra a Gazprommal kötött évtizedes megállapodást, igaz, jóval kisebb mennyiségre, mint korábban.
Persze mindez az energiaválság 2021 őszi kirobbanásáig nem tűnt olyan nagy problémának. A krízis, illetve az orosz-ukrán háború azonban a korábbiaktól teljesen eltérő helyzetet teremtett, és
a kormányzat, amely az előző években inkább csak hangzatos szólamok szintjén beszélt diverzifikációról, elkezdett foglalkozni a kérdéssel.
Más kérdés, hogy a kabinet kommunikációja valamiért ellentétes volt ezzel. A miniszterelnök vagy éppen a külügyminiszter a leggyakrabban épp azzal a legfeljebb féligazsággal indokolta az orosz kapcsolatok fenntartását, hogy hazánk nem tud más forrásból földgázt beszerezni, így az energiabiztonságunk szempontjából kulcsfontosságú a Gazprom. Miközben azonban orosz gázfüggőségről szóltak a nyilatkozatok, a piac már a válság első évében elkezdett szép lassan átállni más forrásokra, Szijjártó Péter pedig lényegében világjáró körútra indult, hogy különböző forrásokból gázt szerezzen.
Arról már korábban is írtunk, hogy 2022-ben teljesen átalakult Magyarország földgázellátásának útvonala. Ez pedig egyértelmű jele volt, hogy a korábbinál nagyobb mennyiségben érkezhetett az orosztól eltérő forrásból származó gáz hazánkba. Abban az évben Románia és Horvátország felől is nagyjából 1-1 milliárd köbméternyi gáz futott be, ami jelentős növekedésnek számított a korábbiakhoz képest. Tavaly a Románia irányából érkező mennyiség ráadásul tovább nőtt, megközelítve a 1,5 milliárd köbmétert, az idei adatok pedig azt jelzik, hogy 2024-ben is hasonló lehet a helyzet. Ez azért fontos, mert szakértők szerint ebből a két irányból érkezik legnagyobb valószínűséggel nem orosz eredetű gáz.
Jól látható tehát, hogy rövidtávon is volt egyfajta alkalmazkodás a piacon. No persze nem vagy nem elsősorban az állami szereplők részéről. Az MVM ugyanis a hosszútávú szerződés keretében évi 4,5 milliárd köbméter gázt vásárol a Gazpromtól, ráadásul a legzavarosabb időben még többet is vett, miután Szijjártó Péter kijárta az oroszoknál a szállított mennyiség növelését. Ugyan az MVM biztosan vásárolt nem orosz gázt is Horvátország felől, hiszen erre is volt szerződése, de a jelek inkább arra utalnak, hogy főleg más, nem állami szereplők álltak át az alternatív forrásokra.
Hosszabb távon azonban a kormány is elkezdett dolgozni azon, hogy a piac állami szereplői más forrásokból vásároljanak. Az elmúlt két évben Szijjártó Péter sorra járta azokat az országokat, ahol van érdemi földgázkitermelés, függetlenül attól, hogy el lehet-e egyáltalán juttatni az adott országból hazánkba az energiahordozót. A külügyminiszter több mint egy tucat partnerrel tárgyalt különböző földgázügyekről: vagy közvetlen beszerzésről, vagy szállításról.
Bár ezeken az egyeztetéseken sok esetben konkrétumokról nem esett szó, vagy a tervek nagyon távlatiak voltak, akadt azonban több olyan is, amelyek valóban fontosak lehetnek a jövőben a hazai gázellátás szempontjából:
Ha csak ezeket a legfontosabb bejelentéseket összesítjük, akkor is évi 3-5 milliárd köbméternyi földgázt szerezhet be új forrásból Magyarország. Egészen pontosan az MVM, ahogy láthattuk ugyanis, a miniszteri kommunikációban a királyi többes legtöbbször az állami energiacsoportot takarja.
Ezzel a mennyiséggel nagyjából ki is lehetne váltani az oroszokkal kötött hosszútávú szerződést.
Már persze ha van ilyen szándék, és a megállapodás ezt lehetővé teszi. Ezek közül azonban valószínűleg egyik sem valósul meg. A bevezetőben is idézett Szijjártó-gondolat ugyanis elég egyértelműen azt jelenti, hogy a kormány nem az oroszok kiváltásában gondolkodik, hanem a Gazprom mellé szerezne új beszállítókat. A szerződésről pedig úgy hírlik, hogy 2031-ig nem lehet hozzányúlni a rögzített évi 4,5 milliárd köbméteres mennyiséghez, így még hét évig ennyit kell vásárolnia az MVM-nek.
Ha tényleg így van, akkor komoly kérdés, hogy mit szeretne kezdeni 3-5 milliárd köbméternyi többletgázzal az állam, vagyis az MVM. A teljes magyar felhasználás még a válság előtt is csak 10-11 milliárd köbméter volt, a krízis hatására azonban ez 8,5 milliárd köbméterre csökkent. Ha minden fent említett beszerzés összejön, akkor ennél az MVM akár önmaga nagyobb mennyiséget hozhat be az országba. Bár az állami cég fontos szereplő, de korántsem az egyetlen a piacon, így ennyi gázt jó eséllyel nem is tudna értékesíteni.
Az előző, 90-es években kötött szerződéssel épp az volt a baj, hogy túl nagy mennyiséget rögzítettek benne, és az át nem vett gázért is fizetni kellett. Akkor ugyan sikerült valahogy kijárni, hogy a magyar fél ne járjon nagyon rosszul, de ágazati körökben elég általános álláspont volt, hogy hasonló szerződésbe vagy szerződésekbe nem szabad újra belemenni. Szakértők szerint az MVM-nek elég lenne nagyjából a lakossági fogyasztást lefedezni ilyen megállapodásokkal, és eredetileg az új gazpromos szerződéssel nagyjából ez is lehetett a cél.
A háztartások felhasználása azonban itthon még a rezsicsökkentés éveiben is csak 3,5-4 milliárd köbméter volt, 2023-ban, a rezsiemelés után pedig 3 milliárd köbméter alá csökkent. Érdemi növekedésre pedig nem is nagyon lehet számítani, a visszaesés ugyanis egyelőre tartósnak látszik.
Mindez azt jelenti, hogy az MVM-nek az orosz szerződés keretében beszerzett gáz harmadát is a piacon kell értékesítenie. Mivel a cég tényleg nagy szereplő, ez egyáltalán nem jelent gondot, de újabb 3-5 milliárd köbmétert valószínűleg már nem tudnának eladni. A hazai piacon legalábbis egész biztosan nem.
Közélet
Fontos