Hírlevél feliratkozás
Pálos Máté
2024. január 17. 04:34 Közélet

A gettóiskolák felé megy a magyar közoktatás, és aki változtathatna ezen, azt hiszi, nem érdeke

A magyar oktatási rendszer mélyen igazságtalan, és ahelyett, hogy csökkentené, növeli a társadalmi különbségeket. A diákok teljesítményét más országokénál jobban meghatározza a szülők anyagi helyzete és végzettsége, ráadásul mindezt a szegregációs folyamatok is erősítik: a szegény, hátrányos helyzetű diákok egyre inkább szegény, hátrányos helyzetű diákokkal tanulnak együtt, a magyar társadalom és oktatási rendszer kiszorítja őket, így egyre inkább gettóiskolákban sűrűsödnek. 

  • PISA-adatok szerint 2022-ben a társadalmi-gazdasági háttér magyarázóereje a matematikaeredmények szóródásában csak Romániában és Szlovákiában volt nagyobb a globális mérésben részt vevő országok közül.  
 
  • A tavalyi kompetenciamérés adatai is jelentős növekedést mutattak a családi társadalmi-gazdasági háttér tanulmányi eredményre gyakorolt hatásában. Holott a 2021-es adatok alapján a Belügyminisztérium még arra jutott, hogy javult az iskolák hátránykompenzáló képessége.
  • A jól teljesítő, de rossz gazdasági-társadalmi családi hátterű 15 éves tanulók aránya 2009-ben és 2018-ban is az egyik legalacsonyabb volt nálunk az EU-ban.

Az Európai Bizottság már a 2020-as országjelentésében is kiemelte, hogy Magyarországon nőtt a hátrányos helyzetű és roma gyerekek koncentrációja egyes iskolákban. Nem véletlen, hogy a helyzet javítását megígérte a kormány az Európai Uniónak az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program Pluszban éppúgy, mint Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervében. Ezeknek az EU-s pénzeknek – egyebek mellett – feltétele, hogy a kormány fel tudjon mutatni egy konkrét intézkedést.

Ez lett a januárban hatályba lépett oktatásidiszkrimináció-ellenes törvény, ami nem közvetlenül nyúl bele az iskolák életébe, nem is érinti közvetlenül a tanítási-nevelési folyamatot. Egyszerűen beékel egy „pénzbüntetést” – 10 százalékos forrásmegvonást – közvetett ösztönzőként, olyan általános iskolák esetében, ahol jelentősen alacsonyabb a hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek aránya, mint a település iskoláiban átlagosan.

Ez az intézkedés úgy szándékozik egy általános iskolai szinten durván 3000 iskolás nagyrendszer esélyegyenlőségi mutatóin javítani, hogy – a kormány által meghatározott peremfeltételek alapján végzett számítások szerint – összesen alig 40 iskolánál helyez kilátásba forráselvonást. A szegregáció által az adatok alapján a legnagyobb mértékben érintett településekről és iskolákról itt írtunk részletesebben.

  

A Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének (KRTK KTI) friss kiadványa*Munkaerőpiaci tükör 2022, szerkesztette: Szabó-Morvai Ágnes és Pető Rita. a társadalmi egyenlőtlenségekre és mobilitásra fókuszálva az oktatási egyenlőtlenségeket is részletesen, több tanulmányban vizsgálta, a fentiekkel összhangban. Főbb megállapításaik*A kötet oktatási egyenlőtlenségekről szóló tanulmányainak szerzői: Hermann Zoltán, Kertesi Gábor, Kisfalusi Dorottya, Semjén András, Varga Júlia. a következők: 

  • 2006 és 2019 között majdnem minden évben emelkedett az iskolai szegregáció.
  • A legszegényebb 20 százalék az iskolákban egyre inkább elkülönül a társadalom többi részétől.
  • A szegregált iskolában tanulás önmagában csökkenti a középfokú végzettség megszerzésének esélyét ahhoz képest, mintha nem szegregált iskolában tanulna a diák. 
  • Az elmúlt évtizedek legnagyobb oktatási reformja, a 2012-es centralizációs fordulat nem teljesítette be egyik kiemelt célját, az iskolák tanulmányi eredményeiben jelentkező nagy különbségek csökkentését.  

Minderről és az iskolai szegregáció mérésének és kezelésének lehetőségeiről Hermann Zoltánnal, a KRTK KTI tudományos főmunkatársával beszélgettünk. A kutató szerint Magyarországon egy öngerjesztő spirált látunk a társadalmi egyenlőtlenségek és az oktatás területén, ami hibás intézkedéseket és a társadalomban élő rossz beidegződéseket egyaránt visszatükröz. Igazságosabbá tenni az oktatási rendszert úgy lehetne, ha a kormányzat egységben kezelné egy adott terület iskolapiacát, ahelyett, hogy egyes iskolákat igyekezne célozni. 

Az egyik tanulmányukban kimutatják, hogy 2006 és 2019 között az iskolai szegregáció mértéke drasztikusan növekedett Magyarországon. A diákok társadalmi háttérindexén belül az iskolák közötti szóródás arányát vizsgálták. Ez durván leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a “gettóiskolák” felé megy a rendszer?

Az elkülönülés felé, igen, de a helyzet összetettebb. A társadalmi háttérindex valóban egyfajta jövedelmi helyzet mutató, és a hiányzó jövedelmi adatok pótlására hoztuk létre, több változóból, benne van például a szülők iskolázottsága, nyaralás gyakorisága, szubjektív vagyoni helyzet. Ezt felhasználva vizsgáltuk az iskolai szegregációt.

Hagyományosan a szegregációkutatás az etnikai kisebbségek helyzetének leírására jött létre. Az ilyen mutatók azt ragadják meg, hogy mekkora az eltérés az egyes iskolákban ahhoz képest, mintha az adott kisebbségi csoport tagjai egyenlően oszlanának el egy adott terület iskolái között. Másként fogalmazva: ha egy iskolában 100 gyerek van, abból 10 százalék szegény – tehát akár országos, akár települési kontextusban a legalsó ötödben van –, akkor ott 10 százalék esélyem van arra, hogy szegénnyel fogok kapcsolatba lépni diákként. Egy fiktív ideális helyzet az ilyen mutatók szerint lényegében az volna, ha minden iskolában ugyanakkora arányban képviseltetné magát az adott kisebbség, mint a teljes társadalomban – ha a legszegényebb ötödöt nézzük, akkor 20 százalék volna ebben az értelemben egy ideális állapot.

Ezzel szemben Magyarországon nagy mértékben és egyre inkább adott iskolákban sűrűsödnek a legszegényebbek.

Miközben egyre inkább hiányoznak más iskolákból. Külön megnéztük kisebbségi csoportnak tekintve a legszegényebbek – alsó ötöd – és leggazdagabbak – felső ötöd – elkülönülésének mértékét és annak alakulását a fenti időszakban, méghozzá relatív küszöbökkel, ami azt jelenti, hogy minden évben külön határoztuk meg az alsó és felső ötödöket. Ezzel kiküszöböltük a teljes társadalom elszegényedését vagy gazdagodását, vagy éppen a felsőoktatási expanzióból következő diplomásszám-emelkedésből fakadó különbségeket. Ez azt jelenti, hogy összehasonlíthatóvá vált a jelenség ilyen hosszú időtávon is, mindig van legszegényebb és leggazdagabb 20 százalék. Az eredmény az lett, hogy az alsó ötöd, tehát a szegények elkülönülése egyre nagyobb mértékű.

 

Ami viszont meglepő volt, hogy ezt nem követi a felső ötöd, a gazdagok elkülönülésének trendje, ugyanis ha a felső ötödöt tekintjük kisebbségnek, akkor annak az elszeparálódása egy pontos stagnálni kezd.

Ez nem arra utal, hogy a legerősebb folyamat a legszegényebbek növekvő mértékű leszakadása az összes többi rétegtől?

Lényegében igen, de nem ismerjük a társadalmi magyarázatot a fenti eredményre. Egy következő kutatás kiindulógondolata lehet ez alapján, hogy vajon igaz-e: a magyar társadalom nagy része leginkább a szegényektől akar elkülönülni, viszont az elitet nem zavarja különösebben, hogy a középosztály tagjai szintén ott vannak ugyanazokban az iskolákban. Különös az is, hogy az általános szegregációs mutatónk és az elit elkülönülésében is van egy törés 2012-13 körül: a meredek növekedés stagnálássá változik. A szegények elkülönülésének növekedésében mintha nem lenne változás, de az elit elszeparálódásának növekedése megáll. Ennek magyarázatára is csak hipotéziseink lehetnek egyelőre: elképzelhető például, hogy a szegregációnak van egy plafonja, valami miatt nem tud már tovább emelkedni, és a meghatározó folyamatok már lezajlottak nagyjából a társadalomban és oktatásban ezen a területen.

Nem torzítják a kutatásokat a területi átlagok? Ha országos szintű szegregációt néznénk, és az ország egyik felében szélsőséges, a másikban alacsony lenne az elkülönülés, akkor országosan egy közepes szintet látnánk.

Ráadásul mivel a szegények az ország egyes részein koncentrálódnak, akkor úgy is nagy fokú szegregációt látunk majd az adatokban, ha az adott területi egységekben, járási szinten mondjuk nincs is oktatási szegregáció. Ezt a problémát úgy kerültük meg, hogy kiszámoltuk a szegregációs indexet járásokra és városokra is, valamint az alsó és felső ötöd küszöbértékeit is megnéztük országos és járási szinthez is mérve – azt láttuk, hogy a fenti két tendenciát mindegyik adatsor kirajzolja. Azt nem vizsgáltuk, hogy a szegregációs index növekedésében mekkora szerepe van a lakóhelyi szegregációnak, és ez hogyan alakult. De azt így is kijelenthetjük, hogy az iskolai szegregáció növekedése nem pusztán a lakóhelyi elkülönülés növekedéséből következik, nem kizárólag az mozgatja. 

Miért jobb egy országnak, ha az oktatási rendszerében kis mértékű a szegregáció, a különböző társadalmi rétegek elkülönülése?

Hermann Zoltán, a KRTK Közgazdaságtudományi Intézet tudományos főmunkatársa

Erre több féle választ lehet adni. Ahogy egy másik tanulmányban kimutattuk, a szegregált iskolába járás önmagában rontja a tanulói teljesítményeket és az esélyeket a sikeres továbbtanulásra. Ha egy szegregált iskolában tanuló és egy nem szegregált iskolában tanuló, más szempontok szerint viszont hasonló diákot hasonlítunk össze, akkor durván 3-5 százalékponttal lesz kisebb a középfokú végzettség, vagy az érettségi megszerzésének valószínűsége a szegregált iskolába járó diáknál.

Fontos, hogy a hasonló hátterű diákoknál is lehetnek mérhetetlen különbségek, például a szülők értékrendje vagy elvárásrendszere, ezért ez nem egy tökletes becslés, de az látható, hogy a diák meghatározó veszteséget szenved, ha szegregált iskolába jár. Erre válaszként fel lehet vetni persze, hogy ugyanezzel a szegregációval más diákok nyerhetnek.

Ez ahhoz a kellemetlenül csengő kérdéshez is elvezet, hogy miért lenne jó a társadalom felső két ötödének, ha nem lenne szegregáció az iskolákban?

Lényegében igen, és ez az oka annak is, hogy ezen nagyon nehéz változtatni. A társadalom jobb helyzetben lévő része úgy érezné, hogy rövid távon veszítene, ha egy jó tündér egyik napról a másikra megszüntetné a szegregációt és egyenlően elosztaná az alsó ötödöt az iskolák között. Lehet azzal érvelni, hogy ez egy nulla összegű elosztási játék, tehát az egész társadalom végső soron nem nyerne azzal, hogy egyenlőbben osztja el az előnyöket és hátrányokat, mert a szegregációból egyrészt hátrányok, de máshol előnyök származnak.

A másik álláspont szerint az előnyök és hátrányok elosztása nem nulla összegű, vagyis összeségében is jobban jár a társadalom az egyenlőbb eloszlással, és átlagosan is jobban teljesítenének a diákok, ha nem lenne szegregáció. Perdöntő bizonyítékok nincsenek Magyarországon ennek eldöntésére, az viszont biztos, hogy a társadalmi egyenlőtlenségeket növeli az iskolai szegregáció.

Ugyanakkor a szegregáció a társadalmi egyenlőtlenségek következménye is, nem?

Az iskolai szegregáció okait és következményeit nehéz szétszálazni. Egyes szakértők szerint a szabad iskolaválasztás ősbűnéből következik, hogy szegregáló pályára állt a magyar oktatás, és ezt már nem lehet visszacsinálni – de ha a szegregációt egy jó tündér el tudná tüntetni, megszűnne a magyar oktatás minden probléma. Én úgy látom, hogy a helyzet ennél bonyolultabb, és egy körkörös, önmagát erősítő folyamatról van szó. Azért ilyen erős a szegregáció, mert úgy érzékelik a szülők, hogy nagy az iskolaválasztás tétje és nagyok az érzékelt különbségek az iskolák között. Éles a verseny a jó iskolába és jó tanítóhoz kerülésért, és nagyon fontos, hogy milyen diákok járnak az iskolába.

Emellett szerintem az is ok, hogy a magyar iskolarendszer nem tud mit kezdeni a problémás gyerekekkel, sok esetben nincs meg az iskoláknál és tanároknál az ehhez szüksége pedagógiai eszköztár. Ebben a helyzetben lényegében természetes válasz az oktatási rendszer részéről, hogy elkülöníti, kiszorítja azokat, akikkel nem tud mit kezdeni. Emiatt azt gondolom, hogy önmagában csak a szegregáció csökkentése nem orvosolná a nagy egyenlőtlenségeket, és nem biztos, hogy a hátrányos helyzetű diákok tanulói teljesítményén lényegesen változtatna.

Elválasztható az oktatási szegregáció mérése, kezelése a jövedelmi egyenlőtlenségek, kasztosodás és társadalmi elkülönülés alakulásától?

Nem teljesen, de az is biztos, hogy az oktatás nem kényszerpályán mozog, tudjuk, hogy vannak oktatásszakmai, politikai eszközök, amelyek képesek alakítani ezen. A finn oktatási rendszerben például sokkal kisebb a szegregáció, és így nem is érdekel annyira senki a szabad iskolaválasztás. Minden iskola nagyjából ugyanolyan, persze a társadalom is lényegesen homogénebb. Ettől még elképzelhető, hogy valami felborítja ezt az egyensúlyt, és elkezdenek kialakulni különbségek az iskolák között. Ilyen lehet a bevándorlók megugró aránya például, ezzel számos nyugati országban küzdenek.

Ugyanakkor jelentős társadalmi egyenlőtlenségek mellett sem lehetetlen a szegregáció és az oktatási egyenlőtlenségek csökkentése. Az Egyesült Államokból is ismerünk példákat, ahol oktatáspolitikai eszközökkel célozták meg a szegregáció csökkentését, és jelentős eredményeket értek el. Az olyan sikertörténetek, mint a lengyel vagy az észt oktatás reformja is azt mutatják, hogy Közép-Európában is lehetséges az oktatás minőségének javítása és az egyenlőtlenségek csökkentése. Magyarországon általános probléma, hogy az intézkedések és döntésen nem adatokra épülő elemzése alapján születnek – és ha nincsenek is adatok, akkor is tesztprogramok értékelésének kéne megelőznie minden nagyobb volumenű oktatásirányítási intézkedést.

A relatív oktatási egyenlőtlenségek növekedése egy bizonyos időszakon belül mindenképpen negatív folyamat? Lehetne amellett érvelni, hogy az EU-csatlakozás utáni általános gazdasági fejlődésből a relatív felső ötödök gyorsabban profitálnak – ami végül is nem feltétlen olyan nagy baj, mert majd leér az alsó ötödökhöz ez a fejlődés. 

Ez a felvetés hasonló ahhoz a nem bizonyított elképzeléshez, hogy a felső ötöd nyeresége ellensúlyozná a szegregációból következő veszteségeket alul. Egyrészt azt látni kell ehhez, hogy a nagyon rossz eredményt elérők, a funkcionális analfabéták nagy aránya nem relativizálható, hanem abszolút, jelentős és aktuális problémája a magyar oktatási rendszernek: 15 évesen a magyar diákok több mint 20 százaléka tartozik ide. Attól még, hogy az OECD-átlag is hasonló volt a járvány után, ez jelentős probléma. Ráadásul munkaerőhiány esetén ez lenne az egyik fő társadalmi csoport, amit be lehetne és kellene vonni az elsődleges munkerőpiacra. Azok, akik semmilyen középfokú végzettséget nem szereznek, nagyon rossz helyzetbe kerülnek a munkaerőpiacon.

A dolog másik oldala pedig az, hogy a PISA-eredmények szerinti jól és kiemelkedősen teljesítők aránya Magyarországon hagyományosan elég alacsony. A PISA-mérések kezdete óta lényegében bizonyíték nélkül maradt az az álláspont, hogy ha durva is a szegregáció Magyarországon, de létezik egy sikeres elitoktatás. Ha időben nézzük a legjobban teljesítő arányát, akkor Magyarországon ez még a mostani PISA-mérésben vissza is esett a korábbi mérésekhez képest.

A teljesítménykülönbségek szorosabban kapcsolódnak a családi háttérhez, mint más országokban – ez egész egyszerűen egy nagyon nagy méltányossági probléma. Természetesen nem lehetséges, hogy ne legyen összefüggés a két dolog között, de ezzel védeni a társadalmi különbségeket az oktatásban egy illúzió. Ez ahhoz az amerikai mítoszhoz hasonló, amely szerint ugyan nagyok a társadalmi különbségek, de az egyén tehetségén és szorgalmán múlik, hova jut el ezen a létrán. Ez sem az Egyesült Államokban, de Magyarországon különösen nem igaz, pont azért, mert nagyon erős a családi háttér hatása a diákok iskolai pályafutására.

Ennek látják az okait?

A magasabb státuszú szülők inkább tudják biztosítani, hogy jó iskolába kerüljön a gyerekük, ki is egészítik az oktatását, kifizetik a különórát. Másfelől a magyar iskolarendszer is sokat vár a szülőktől, bizonyos feladatokat megpróbál áttolni rájuk.

Egy másik tanulmányuk egyértelműen megállapítja, hogy a nagy magyar centralizációs oktatási fordulat után az iskolák közötti anyagi különbségek valóban csökkentek, viszont a tanulmányi eredmények különbségei nem. Holott az egyik első számú célja ez volt az egésznek. Miért?

Valószínűsíthető, hogy a diákok tanulmányi eredményeiben jelentkező különbségeket csak kisebb mértékben befolyásolják az iskolák kiadásai és infrastrukturális jellemzői közötti különbségek. Miközben az iskolák kiadási különbségei csökkentek az állami fenntartásban, a tanárfizetések továbbra is hasonlóak a különböző iskolákban, így továbbra is működhetett az, hogy a jobb tanárok a jobb hírű, jobb diákokkal rendelkező iskolákba mentek tanítani.

Vagyis hiába lett kisebb az iskolák közötti különbség a kiadásokban, a pedagógusállomány különbségei megmaradtak. A magyar iskolarendszerben a nagy tanulmányi különbségekben a családi háttér és a jó pedagógus ellátottság meghatározóbb, mint az iskolák kiadásai. 

A kormány egy büntető intézkedéssel igyekezne csökkenteni a szegregáción, vagyis legalább papíron javítani egy kicsit a számokon. Mi a véleménye a kormány szegregáció csökkentő rendeletéről? 

A hatékony eszközök nem az egyes iskola, hanem a tankerületek kezében vannak, ebből az első volna a beiskolázási körzethatárok átrajzolása. Nem az iskolát, hanem a tankerületet kellene megfelelő ösztönzőkkel célba venni.

Nem világos, hogy az egyházi fenntartású iskolákra is vonatkozik-e, de mit gondol arról, hogy az egyházi fenntartású iskolák plusz jogkörei a diákok szelekciójában mennyit tesznek ki az országos szegregációs adatokból? 

Ezt nem látjuk egyértelműen, egyes adatok szerint jelentősnek látszik, mások szerint nem annyira. Az biztos, hogy az állam nagyvonalúan finanszírozza az egyházi iskolákat, de kevésbé szabályozza őket, szemben például Belgiummal vagy Hollandiával, ahol lényegében meg sem lehet különböztetni az egyházi iskolákat az államiaktól, és pontosan ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk. Elméletileg javíthatna a szegregáción az egyházi iskolákat célzó intézkedés, de továbbra is azt gondolom, hogy nem az egyes iskolák tudják kezelni a problémát. Nem megoldás, ha egy helyi iskolapiacról kiragadunk egy iskolatípust, és változtatásra kényszerítjük. A szegregáció problémáját úgy lehet kezelni csak, ha egy adott területen, adott iskolapiacon működő összes iskolát egy rendszernek tekintve próbálunk változtatni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkElszomorító eredmények mutatják, hogy milyen igazságtalan a magyar oktatási rendszerA friss PISA-adatok szerint nagyok az országon belüli különbségek az eredményekben, nagyrészt a családi háttérből fakadóan.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet általános iskola esélyegyenlőség közoktatás szegregáció Olvasson tovább a kategóriában

Közélet

Jandó Zoltán
2024. május 17. 10:45 Adat, Közélet

Megmutatjuk, hogyan gyűltek a NER-elit ezermilliárdjai

A nyolc leggazdagabb NER-üzletember együttes vagyona tíz évvel ezelőtt még 50 milliárd sem volt, most viszont már a 2000 milliárd forintot is jóval meghaladja.

Stubnya Bence
2024. május 16. 13:47 Adat, Közélet

Újra lesz pénzünk fogyasztani, de még mindig túl nagy a lyuk a költségvetésen

Ugyan több előrejelzés is kicsit borúsabban látja az idei növekedési kilátásokat, mint pár hónapja, de legalább reálbér-növekedésre és több fogyasztásra számítanak.

Jandó Zoltán
2024. május 16. 10:27 Adat, Közélet

Veresége ellenére pénzügyileg más ligában focizik a Fradi, mint a többi magyar csapat

A Fradi annyi pénzből gazdálkodik, hogy még a svájci és a belga bajnokságban is a gazdagabb csapatok közé tartozna, a Paks büdzséje viszont itthon is szerénynek számít.

Fontos

Hajdu Miklós
2024. május 17. 13:32 Élet

Tisztulni kezd az őskáosz az elektromos rollereknél

Két hónap múlva már csak kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással lehet bizonyos elektromos rollerekkel közlekedni.

Jandó Zoltán
2024. május 17. 05:48 Pénz, Vállalat

Hiába szeretnék sokan, nem lehet csak úgy lejönni a földgázról

Bár jelentősen csökkent a magyar vállalatok földgázfelhasználása, az ipari szereplők nagy része, ha akarna, sem tudna szabadulni a földgáztól.

Stubnya Bence
2024. május 16. 16:16 Adat, Vállalat

Nem ért véget a magyar cégek szenvedése a tavalyi csődhullámmal

Korlátozott forgalomnövekedés, csökkenő árrés és az exportáló cégek szenvedése a kereslet hiánya miatt: ezek lesznek a legnagyobb idei céges kihívások.