Hírlevél feliratkozás
Stubnya Bence Szabó Milán
2023. február 16. 04:34 Közélet, Vállalat

Ekkora zűrzavar mellett az lett volna meglepő, ha nincs botrány a debreceni akkugyárból

„Állami támogatás csak azoknak jár, akik betartják a környezetvédelmi előírásokat” – mondta Gulyás Gergely a legutóbbi kormányinfón, Szijjártó Péter szerint pedig „akik az akkumulátorgyártás ellen küzdenek, azok a környezetvédelem és a nemzetgazdasági érdekek ellen is küzdenek”. Ezzel szemben Jávor Benedek, a Párbeszéd politikusa azt írta, „ami az akkumulátorgyárakkal ma hazánkban történik, az olyan, mintha valaki a Titanicon a mentőcsónakokat aprítaná fel tűzifának”.

Az elmúlt hónapok nagy indulatokat és a fentiekhez hasonló sarkos véleményeket kiváltó témája a Debrecen ipari övezetében tervezett hatalmas akkumulátorgyár, a kínai Contemporary Amperex Technology (CATL) Ltd. beruházása. A gyár február 13-án kapta meg a hatósági engedélyt, de a helyiek tiltakozása, tüntetései mellett több ellenzéki párt is népszavazást kezdeményezett a nagyberuházással kapcsolatban.

És habár a Hajdú-Bihar megyei környezetvédelmi főosztályvezető a beruházás kapcsán januárban azt mondta, hogy „Magyarországon csak olyan gyár épülhet meg, ami nem környezetszennyező”, 2020 óta a magyarországi akkumulátorgyártók több esetben szegtek meg előírásokat, valamint volt rá példa, hogy kifejezetten a hatóságok akadályozták a gyárak környezeti terhelésének nyomon követését. Gödön a vízmonitoringra szánt hatósági kutat 2018-ban betemették, később pedig egy független szakértői vizsgálat állapította meg, hogy a talajvízbe mérgező lítiumos vegyület és oldószer került.

A környékbelieket kiemelten aggasztja az üzem jelentős vízfelhasználása. Az alapján, hogy Magyarország egy főre jutó évi belső megújuló vízkészlete 750 köbméter – így a vízhiányt jelző kategóriába tartozik -, és a debreceni Európa legnagyobb akkumulátorgyára lesz, amely a sivatgosodó Alföld északi részén fekszik, ezek az aggodalmak is érthetőek.

A gyár környezeti hatása és vízigénye kapcsán viszont sok ellentmondásos adat és nyilatkozat jelent meg a sajtóban, ezért ebben a cikkben azt mutatjuk be, hogy a politikai adok-kapok közepette mit is lehet biztosan tudni gyár várható vízfelhasználásáról.

Számháború

A debreceni nagyberuházást körülvevő bizalmatlanságot biztosan nem enyhítik az üzem vízhasználatával kapcsolatban elhangzó, sokszor egymásnak ellentmondó információk. Az ezzel kapcsolatban megjelent nyilatkozatok, dokumentumok és adatok összegyűjtése mellett ezért a stabil helyi vízellátás biztosításáért felelős Debreceni Vízműt is megkérdeztük arról, hogy milyen adatokkal számolnak, amikor a saját, a gyár átadása utáni működésüket tervezik.

Az üzem vízigényével kapcsolatos leggyakrabban idézett dokumentum a tavaly november végén közzétett környezetvédelmi hatásvizsgálat. Eszerint a gyár első üteme átlagosan napi 3378 köbméter, maximálisan pedig napi 6242 köbméter vízigénnyel fog üzemelni. Ezektől a számoktól viszont már a három nappal korábban közzétett biztonsági jelentés adatai is eltérnek, ami szerint ugyanis a telephely ivóvíz igénye napi maximum 15500 köbméter és ~1500 köbméter/óra (napi 36 ezer köbméter) értékek között mozog majd.

Megkeresésünkre Gorján Ferenc, a Debreceni Vízmű Zrt. vezérigazgatója azt írta, ők a környezetvédelmi hatásvizsgálatban szereplő adatokról tudnak (napi 3378 – 6232 köbméteres fogyasztás). Azt is megjegyezte, hogy mivel a víziközműrendszerek főbb elemeit évtizedekre kell megtervezni, számukra a végleges, tehát második és harmadik ütem megépülése utáni fogyasztási adat az igazán releváns. Ezek esetében pedig az első üteméhez hasonló fogyasztási adatokkal számolnak, tehát a végleges állapot szerint összesen nagyjából legfeljebb napi 20 ezer köbméteres fogyasztással az egész üzemre vonatkozóan.

„Ezek ismerete egyébként azért nagyon fontos, mert nem lehet olyat tenni, hogy megépítek egy vezetéket 300 milliméteres átmérővel, majd később 600 milliméterrel” – írta. Hozzátette, hogy rendszereik tervezésekor azzal számolnak, hogy a teljes déli gazdasági övezet, tehát a CATL és az összes odatelepülő üzem együttesen legfeljebb napi 24 ezer köbméter vizet fogyaszt majd.

Az üzeméhez hasonlóan a teljes déli gazdasági övezet vízigényével kapcsolatban sem egyértelmű a kommunikáció:

a 24 ezres szám mellett ugyanis ebben az esetben is láttak napvilágot más adatok is.

A 24 ezres adat versenytársa a számháborúban egy 40-42,5 ezres, más verzióban 40-60 ezres adat. A 40 ezres szám először abban a műszaki leírásban került elő, amit egy együttműködési megállapodáshoz csatoltak. Ezt október végén írta alá a debreceni önkormányzat és a magyar állam nevében Papp László polgármester és Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter. A leírásban egész konkrétan azt ígérik, hogy az övezet vízkapacitását óránként 1770, azaz naponta 42480 köbméterre növelnék.

A 40 ezres számot az önkormányzat olyan hevesen próbálta cáfolni február elején, hogy még egy Debrecenben széles körben terjesztett szórólapon is hazugságnak nevezték, megjegyezve, hogy egy közgyűlési döntés alapján legfeljebb napi 24 ezer (óránként 1080) köbméterben határozták meg a kapacitást.

Ehhez képest is érdekes fordulat volt, hogy miközben a szórólapokat osztották, a Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal január végén egy olyan szakértői tanulmányt tett közzé, amely átlagosan 42,5, szélsőséges esetben pedig akár 60 ezer köbméterre becsülte a déli gazdasági övezet vízigényét. Ahogy arról a 24.hu beszámolt, a tanulmányt két nap után leszedték a netről, az önkormányzat pedig közölte, hogy a szakértő pontatlanul fogalmazott a szövegben, mert a becslés az ipari és a lakóterületek együttes és évtizedekre előre tervezett ellátására vonatkozott.

Mi lesz, ha megint jön az aszály?

A tavaly nyári aszály Magyarországon rekordot döntött súlyosságában, és mindezt különösen megérezték az alföldiek. A kukoricaállomány szinte teljesen megsemmisült, és a búzatermést is jelentősen csökkentette az extrém hőség. A lakosság a kiszáradt kutakat, patakokat, az elszáradó kukoricát látva első kézből tapasztalhatta meg a klímaváltozás következményeit.

Talán ez az élmény is megalapozhatta az üzem vízigényével kapcsolatos lakossági aggodalmakat, ahogy azokat a találgatásokat is, amik a Civaqua projekt és a megugró ipari vízigények kielégítésének összekapcsolására vonatkoztak. A Civaqua egy ökológiai célú vízpótlásra hivatott vízrendezési projekt Debrecenben, aminek keretében a Tisza vizét a városba hozzák. A 2022-ben beindult beruházás célja éppen az, hogy az utóbbi években kiszáradó területek, például a Nagyerdő vagy a fogyó vizű Tócó patak vízellátása biztosított legyen.

A Civaqua program első ütemének kivitelezése. Fotó: Kandert Szabolcs / https://www.d2030.hu/

Habár a beruházás kapcsán a hivatalos szervek és minden érintett leszögezte, hogy a Civaqua projektnek és az üzem vízellátásának nem lesz köze egymáshoz, Timár Gábor, az ELTE Geofizikai Tanszék professzora szerint félő, hogy szélsőséges esetekben mégis felmerülhet ennek a lehetősége.

Bár víz átlagban valószínűleg van elég a környéken, és ezt el is lehetne juttatni az üzembe, de komoly gondok lehetnek június-augusztusban. Ha a következő komolyabb aszály elkapja az Alföldet, és közben konkurálunk a Civaqua projekttel úgy, hogy ugyanerre a vízbázisra rátervezünk egy nagy vízfelhasználású ipari üzemet, akkor felmerül, hogy amikor igazán kelleni fog a víz, akkor az kié lesz

– mondta.

Gorján Ferenc kérdésünkre azt írta, a Debreceni Vízmű sem tud olyan tervekről, hogy a Civaqua projekt valamilyen módon összefonódjon a gyár vízellátásával, de szerinte a helyi vízellátási kapacitások ismeretében erre nem is lenne szükség. „A Tócó pataknak és a déli gazdasági övezetnek nincs és nem is lesz műszakilag köze egymáshoz” – írta.

Novemberben az épülő gyár szomszédjában, Mikepércsen tartottak közmeghallgatást, ahol Erdei Ferenc vegyész kiemelte, hogy az 1980-as években is volt, hogy problémát okozott Debrecen ivóvizének biztosítása. Egy mikepércsi biológus szintén az 1980-as évekre hivatkozott a meghallgatáson, és kritizálta az önkormányzatot, hogy továbbra is azt feltételezi, hogy a 100 ezer köbméteres víztermelést ma is tudja teljesíteni a vízmű, ugyanis elmondása szerint a talaj- és rétegvizek azóta jelentősen csökkentek.

Arra a kérdésünkre, hogy elképzelhető-e, hogy aszályos időszakban a Hajdú-Bihar megyei vízbázis ne tudja egyszerre kielégíteni az ipari és lakossági igényeket, Gorján megjegyezte, hogy a vízjogi üzemeltetési engedélyben szigorúan meg van határozva, hogy különféle felhasználási módok, például öntözés vagy vízellátás szerint mennyi a maximálisan igénybe vehető napi vízmennyiség. 

Itt egy kiemelkedően fontos alapelv, hogy semmilyen szerv nem vehet ki több vizet a napi utánpótlódás mértékénél, tehát annál a mennyiségnél, amennyi víz naponta a felszíni és felszín alatti vízkészletekben újra tud termelődni.

Debrecen esetében a vízmű üzemeltetési engedélye szerint a felszín alatti vízbázisainkból, vagyis a rétegvizekből maximum 75 ezer köbméter vehető ki naponta, a felszíniből pedig 30 ezer köbméter. Ez azt jelenti, hogy a vízkészlet csökkenése nélkül 105 ezer köbméter áll rendelkezésre naponta. Ennyi a napi utánpótlodás. Ehhez képest a város átlagos napi vízigénye mindössze 40 ezer köbméter, csúcsidőszakban (néhány nyári nap) 60 ezer köbméter. Ha a nyári csúcshoz hozzáadjuk a teljes déli gazdasági övezet 24 ezer köbméteres csúcsigényét, az összesen akkor is 84 ezer köbméter/nap, ami kevesebb, mint a vízkészletek csökkenése nélkül elérhető 105 ezer köbméter

– írta.

Az aszállyal kapcsolatban Gorján azt írta, a vízellátást nem az időjárásra érzékeny talajvízből oldják meg (ez a felszín alatt lévő első összefüggő víztömeg), erre a célra a jóval mélyebben, egy vagy több vízzáró réteg alatt elhelyezkedő rétegvizeket használják. „Debrecen esetén 98 darab, átlagosan 200 méter mély kútról beszélünk, melyek utánpótlódása stabil. Ez nem összekeverendő a háztartásokban létesített talajvizes kutakkal. Tehát a fentiek miatt Debrecen vonatkozásában az aszály nem okozhat gondot, mint ahogy vízellátás vonatkozásában 2022-ben sem okozott” – írta.

Abban a szélsőséges esetben, ha valamiért mégis a vízellátás korlátozására lenne szükség, a vízgazdálkodásról szóló törvény alapján az akkumulátorgyár más gazdasági szereplőkkel együtt az elsők között lenne azon a listán, amiben a vízkorlátozás vagy elzárás sorrendjét határozzák meg.

Mivel a rétegvíz a vízzáró rétegek szűrő hatásának köszönhetően magas minőségű víznek számít, így jelentős szerepe van a lakossági vízigény kiszolgálásában is. Gorjánt ezért arról is kérdeztük, hogy megnövekedett vízfelhasználást követően milyen módon kerül sor a rétegvizek utánpótlásának nyomon követésére és szabályozására. Úgy fogalmazott, hogy ez elsősorban a vízügyi hatóság feladata, de „a vízmű oldaláról a termelő kutak környezetében elhelyezkedő monitoring kutak vízszintjéből, a termelő kutak szint- és hozamméréséből látjuk a változásokat, amiket egyébként le kell jelentenünk a kitermelt mennyiségekkel együtt. Hiszen bár nem köztudott, de minden vízmű minden egyes kitermelt köbméter víz után vízkészlet-használati járulékot fizet.”

Mindezeket összegezve úgy tűnik, hogy amennyiben a CATL üzem és a déli gazdasági övezet vízfogyasztása a jövőben a különféle dokumentumokban szereplők értékek közül az alacsonyabbak szerint valósulna meg, az tényleg nem jelentene túlzott terhelést a rendelkezésre álló kapacitásokhoz képest.

A probléma az, hogy a napvilágot látott magasabb értékek mellett már nem ennyire egyértelműen jönne ki az a matek, amivel a vízmű is számol.

Ezeket a kétségeket eloszlathatná a gyárnak hétfőn kiadott végleges környezethasználati engedély konkrét szövege. Ez viszont csak február 18-án válik majd elérhetővé a Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal szerint.

Zavaros szürkevíz

Az ipari vízhasználat mennyiségi kérdései mellett a minőségre, vízösszetételre vonatkozó kommunikáció is eléggé zavaros. Gorján Ferenc megkeresésünkre megemlítette például, hogy az ipari vízigények jelentős részét úgynevezett szürkevízzel tervezik kielégíteni, ezért a rétegvizekre vonatkozó ipari kereslet kisebb lesz. Ahhoz képest viszont, hogy a szürkevízfogyasztás végleges mértékének nagy jelentősége van abban, hogy az üzem milyen mértékben használja majd fel a helyi értékesebb rétegvizeket,

a szürkevízfogyasztás mértékével és a szürkevíz pontos fogalmával kapcsolatban is ellentmondásos nyilatkozatok hangzottak el az elmúlt hónapokban.

Fábián István vegyész professzor, a Debreceni Egyetem volt rektora kérdésünkre elmondta, a szürkevíz eredeti definíciója szerint az a szennyvíz, ami úgy képződik, hogy széklet, vizelet nincs benne, azaz korábban mosáshoz, mosogatáshoz és tisztálkodáshoz használták.

Ebből az következik, hogy külön kell gyűjteni. Nem tudok olyanról, hogy ez megtörténne, Debrecen városában egy deci szürkevíz nem képződik. De lehet, hogy a szürkevíz alatt a tisztított szennyvizet értik: ezzel viszont az a probléma, hogy magas a sótartalma. Ez korrodál, tehát kell egy utótisztítás, ha ipari célra akarják felhasználni. Ezzel az a baj, hogy az általam ismert technológia (reverz ozmózis) nagyon drága és nagy energiaigénye van. Nem tudom értelmezni a szürkevizet emiatt

– mondta.

Gorján Ferenc kérdésünkre elmondta, az üzemmel kapcsolatos kommunikációban a szürkevíz alatt nem a klasszikus értelemben vett szürkevizet kell érteni. „Itt olyan, már egyszer használt vizet értünk, mely további tisztítást követően ismét használható meghatározott célokra. A tisztított szennyvíz (napi 30 ezer köbméter) mechanikailag ülepített, biológiailag pedig olyan tiszta, hogy a befogadó víztestben élő életközösségekre semmilyen káros hatást nem gyakorol” – írta a vízművek vezérigazgatója. 

Kotrógépek a CATL akkumulátorgyárának helyet adó a Debrecen melletti gazdasági övezetben 2023. február 4-én. Fotó: Kisbenedek Attila/AFP

„A gyár elmondása szerint ez hűtésre alapvetően megfelelő. Egy só, a klorit tekintetében kell csökkentés, mely minimális hígítással megoldható, egyébként pedig a gyár fejleszti úgy a technológiáját, hogy megfelelő legyen. Jelenleg ezen műszaki részletek egyeztetése zajlik, melynek üzemeltető oldali fő célja a szürkevíz-felhasználás maximalizálása” – tette hozzá.

A fogalom zavarossága mellett a helyiek bizalmatlanságát növelhette az is, hogy a szürkevíznek a leendő üzem vízgazdálkodásban betöltött szerepéről is folyamatosan változott a kommunikáció az elmúlt hónapokban. Papp László, Debrecen polgármestere már szeptember azt nyilatkozta, hogy a gyár „ivóvíz helyett szürkevizet használna ipari célokra”, egy decemberi sajtótájékoztatón pedig hangsúlyozta, hogy nem fogja veszélyeztetni a debreceni vizeket a CATL, mivel „együttműködést alakítottak ki a gyárral arra vonatkozóan, hogy a felhasznált víz többségét tisztított, azaz szürkevízből oldják meg.”

A november végén megjelenő biztonsági jelentésben ennek ellenére nem szerepelt a szürkevíz felhasználása a gyár vízellátása kapcsán. A januárban tartott környezetvédelmi közmeghallgatáson viszont újra hivatkoztak arra, hogy a gyár „jelentős részben” szürkevizet fog használni, mire a felszólalók megkérdezték, hogy a korábbi anyagban ez miért nem szerepelt. Tóth Roland környezetvédelmi szakértő erre úgy reagált, hogy a szürkevíz felhasználása egy új innováció lenne, amiről még nem határoztak a jelentés készítésekor, ám később egy fejlesztést támogató kormányhatározatnak köszönhetően bekerült a jelentésbe.

Arra a kérdésünkre, hogy a vízművek szerint a gyár vízigényének mekkora részét lehet szürkevízzel kielégíteni, Gorján Ferenc azt írta, hogy az ipari célú vízfelhasználás minimum 70 százaléka lehet információik szerint. Hozzátette, hogy erről pontos adatokkal a gyártó tud szolgálni. Szilágyi Balázs, a CATL magyarországi képviselője januárban szintén ilyen arányt említett egy közmeghallgatáson, és a legutóbbi kormányinfón is a 70 százalékos arányt említette Gulyás Gergely.

Ezeket a kijelentéseket mindenképp árnyalja, hogy február elején a CATL az Indexnek úgy fogalmazott, hogy

jelenleg a hűtőtornyoknál a szürkevíz felhasználását mérlegelik, amely a teljes vízfogyasztás mintegy 70 százalékát adná.

Tehát amíg a cég képviselője, a polgármester és Gulyás is kijelentő módban beszélt az arányról, a cég nyilatkozatában itt már feltételes módban fogalmazott, „mérlegelést” említve. (Azért a hűtőtornyokról volt szó, mert szürkevizet főként az üzem hűtéséhez használnának, ami a teljes tervezett vízfogyasztás 85 százalékát tenné egyébként ki.)

Az üzem, illetve a teljes ipari övezet vízigényével és ennek összetételével kapcsolatos nyilvános információk alapján összegezve az látszik, hogy teljesen reális az a forgatókönyv, hogy a gyár más magyarországi üzemekhez hasonló módon, a törvényi előírásoknak megfelelően üzemeljen, és ne jelentsen kockázatot a helyi vízellátás biztonsága szempontjából.

Csakhogy ennek az ellenkezője is elképzelhető.

Az ezzel kapcsolatos aggodalmakat az engedélyeztetési folyamatban részt vevő szereplők, a hatóság, a cégvezetés és végeredményben a politika is csillapíthatná átlátható, konzekvens kommunikációval. Ennek híján ugyanakkor pont ennek az ellenkezője történt és történik.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikk„Parasztfelkelésre van szükség a gyár ellen” – tettlegességig fajult a közmeghallgatás a debreceni akkuüzemrőlFeszült hangulat, nőt leütő férfi és telt ház volt a valaha volt legnagyobb magyarországi beruházás környezetvédelmi közmeghallgatásán.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA szigorodó szabályok miatt zöldebb energiát akarnak az akkugyárak MagyarországonAz EU alakuló szabályozása korlátozná az akkumulátorgyártás karbonlábnyomát, emiatt a Magyarországra települő akkuüzemek is több zöldenergiát kérnek a kormánytól.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Vállalat akkumulátor akkumulátorgyártás catl debrecen déli gazdasági övezet gyár üzem víz vízfelhasználás Olvasson tovább a kategóriában

Közélet

Stubnya Bence
2024. június 13. 14:07 Közélet

Pár éve még 68 órás munkahéttel került be a hírekbe az üzem, ahonnan most 500 embert eresztenek szélnek

Változnak a fogyasztói igények, ezért bezár a Henkel körösladányi üzeme, ahol 1990 óta gyártottak mosóport.

Jandó Zoltán Hajdu Miklós
2024. június 12. 05:39 Közélet

Hatalmasat bukott Vitézyn a Fidesz, Karácsony üthette ki a Momentumot

Nagy különbségek voltak a pártok fővárosi és EP-listákon szerzett szavazatszámában. A szavazóköri adatokból látszik, honnan hova szavazhattak át a választók.

Torontáli Zoltán
2024. június 11. 15:03 Közélet, Világ

Nehéz lavírozás vár Ursula von der Leyenre, hogy elnök maradhasson

Bonyolult lett a választások utáni matematika, és bár nem lehetetlen, hogy a kereszténydemokrata politikus az Európai Bizottság elnöke marad, az út nehéz lesz.

Fontos

Trippon Mariann
2024. június 13. 16:09 Pénz

Lassan mozdulnak a nagy jegybankok, és ez az MNB mozgásterét is szűkíti

A szolgáltatások továbbra is gyors drágulása miatt csak nagyon lassan csökkentik a kamatokat a fejlett országok jegybankjai.

Mészáros R. Tamás
2024. június 13. 05:19 Világ

Elkezdődött a harc a kínai elektromos autók ellen, kétélű fegyverekkel

Az Európai Bizottság védővámokat vetett ki, noha korábban ezek más szektorokban nem jártak sikerrel. Alternatív eszközök viszont nem nagyon vannak az EU kezében.

Hajdu Miklós
2024. június 12. 19:09 Vállalat, Világ

Milliókkal drágulhatnak a kínai autók Magyarországon az új vámok miatt

Csorbulhat a kínai elektromos autók árelőnye az európai modellekhez képest, de teljesen nem fog eltűnni.