(A szerző mérnök-közgazdász, 2002-2010 között az MVM Felügyelő Bizottságának elnöke, 2015-2019 között az FGSZ igazgatóságának tagja. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Széles körben elterjedt vélekedés, hogy Magyarország ki van szolgáltatva az orosz kőolaj- és földgázszállításoknak, és az egyoldalú energiafüggőségünknek politikai konzekvenciái is vannak. Ez azonban ma már nem így van, mert az elmúlt negyedszázadban, különösen az utóbbi tizenöt évben nagyon jelentős változások történtek az energiapiacon.

Az orosz energiafüggőség nem magyar vagy regionális közép-kelet-európai probléma, hanem az egész EU-t érintő ügy, amelyről korábban azt gondoltuk, hogy menedzselhető, mert a függőség kölcsönös. Európának szüksége van orosz energiahordozókra, Oroszországnak pedig az energiahordozó-exportból származó bevételre, és az energetikai együttműködés nyomán más piaci szegmensekben is kölcsönösen előnyös üzleti kapcsolatok épülnek. 2000-ben egyezményt írtak alá az EU-Oroszország közötti rendszeres energetikai párbeszédről, amelynek fő célja a két fél közötti energetikai együttműködés fejlesztése, és amelynek első tíz éve során intézményesültek a kapcsolatok (pdf). 2013 márciusában 2050-ig kitekintő útitervet (pdf) is készítettek az EU-orosz energetikai együttműködésről (pdf), amelynek célja a globális folyamatok összetettségéből fakadó bizonytalanságnak

egy elviselhető szinten tartása az EU és Oroszországi közötti energiakapcsolatok erőteljes és kölcsönösen előnyös jövőbeli fejlesztésben.

Az Ukrajna ellen indított 2014-es invázió azonban derékba törte a korábbi terveket, és a 2021. júliusi tanácsülésen az EU-orosz kapcsolatoknak már a korábbi szankciókat is tartalmazó szűkített kereteit lehetett megerősíteni. A februári Ukrajna elleni orosz támadás miatt több lépcsőben újabb, a korábbiaknál lényegesen erősebb gazdasági hatású szankciós csomagokat fogadott el az Európai Tanács, amelynek hatodik csomagja az Oroszországból származó kőolaj^*a vezetéken érkező kivételével és a finomított kőolajtermékek behozatalának tilalmát is tartalmazza.

Az orosz olajembargó nem okoz ellátási gondot az EU-ban

2021-ben az EU olajimportjának 27 százaléka származott Oroszországból, de a műszaki adottságok lehetővé teszik az olajbeszerzési portfólió módosítását, az orosz olaj kiváltását. Néhány eddig kizárólag vagy döntően orosz olajat felhasználó országban a teljes leváláshoz szükség van beruházásokra, de ezek két-három év alatt elvégezhetők. Ezért Magyarországon sem okozna ellátási problémát az orosz olajembargó, legfeljebb a Mol profitja csökkenne. A Barátság vezetéken érkező orosz olaj mindig is olcsóbb volt a Brent kőolajnál, de a háború kitörése után egy hónappal a szokásos hordónkénti 1-3 dolláros diszkont 35 dollárra növekedett. Ez azt jelenti, hogy a Mol finomítói árréseinek növekedése egy év alatt a szükséges beruházások költségének többszörösét eredményezné nyereségben, ha a kormány nem vagy nem ilyen mértékben áldozná be a „háború hasznát” az üzemanyag-árstop fenntartása érdekében.

Kőolajat nemcsak a Barátság vezetéken lehet behozni Magyarországra, hanem már több évtizede az Adria vezetéken is. A Mol százhalombattai és pozsonyi finomítójának teljes kapacitáskihasználásához szükséges szlovák és magyar igény kielégítése érdekében a vezeték egy szakaszán bővíteni kell az áteresztő képességet. Ennek költségéről Szijjártó Péter a miniszteri meghallgatásán azt mondta, hogy 200 millió euróba kerülne, de mint a horvát kormányfőtől tudjuk, 10 millió euróból néhány hónap alatt elvégezhető a szűkület feloldása, amely 15,6 millió tonnára növelné a jelenlegi közel 12 millió tonnás éves kapacitást.

Az olajellátásban nincs orosz függőség Magyarország esetében sem

Kőolajat sok eladótól lehet venni, még az orosz kőolajhoz nagyon hasonló minőségűt is. Az orosz olaj vásárlásának üzleti oka van, mert az orosz kőolaj-exportálók úgy áraznak, hogy nyereségesebb^*Figyelembe véve azt is, hogy a más minőségű olajok feldolgozásának technológiai beruházásigénye is van. legyen az ő olajukat feldolgozni, mint más forrásból vásárolni. Nem az ellátás biztonsága, hanem a Mol nyereségének mértéke függ az adott körülmények között az orosz olaj feldolgozásától. Ezért nem érte meg korábban a finomítók technológiai rendszerének módosítása. A Krím 2014-es annektálása után azonban a Mol megkezdte a százhalombattai finomítóban a más forrásból származó, más minőségű kőolajok feldolgozásának a technológiai rendszerbe illesztését, és ma már 30 százalék körüli „tengeri” kőolajat is képes finomítani.

Az orosz kőolaj teljes kiváltásához szükséges beruházás nem kidobott pénz^*Különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy az egyévi „háborús nyereség” 30-40 százalékából megvalósítható., mert a finomítók nyereségességének egyik döntő tényezője^*A másik kettő a finomító komplexitása és a fő forgalmazó térségektől, tengerparttól való távolsága. a nyersolaj megválasztásának lehetősége. Az a képesség pedig, hogy a teljes alapanyagigényt alternatív forrásból is be lehet szerezni, még kihasználatlan kapacitások esetén is érdemi árazási mozgásteret jelent. Tehát az orosz olajembargó megszűnését követően, a normális viszonyok helyreállása után a finomítói beruházások révén az orosz olajra nagy valószínűséggel a békeidőben szokásos árengedménynél nagyobb diszkont érhető el. A Regionális Energiakutató Központ elemzése a magyar- szlovák földgáz határkeresztező vezeték kapcsán világosan kimutatta, hogy a versenyt teremtő, alternatív beszerzési lehetőség még akkor is árcsökkenést eredményez, ha az abban rejlő potenciált nem használják ki.

Az Orbán-kormány sokat beszélt, de keveset tett földgázügyekben

Szijjártó Péter a miniszteri meghallgatása során azt állította, hogy a Fidesz-KDNP 2010-es kormányra kerülése óta mindent megtett az energiabeszerzés diverzifikálása érdekében. Ezt azzal támasztotta alá, hogy ma már a hét szomszédos ország közül hattal van összeköttetés a földgázellátásban. Ez számszakilag tény, de a határkeresztező vezetékek közül mindössze egy vezetékhez, a Déli Áramlat helyett megvalósult Török Áramlatnak a hazai szállítórendszerhez kapcsolásához, a magyar-szerb határkeresztező vezetékhez van köze az Orbán-kormánynak.

A magyar-osztrák határkeresztező vezetékről, a HAG-ról még az Antall-kormány döntött, a magyar-román^*Az összeköttetést a HAG mintájára még 1995-ben kezdeményezte a román kormány., magyar-horvát és a magyar-szlovák határkeresztező vezetékről és annak EU-forrásból történő támogatásáról a Bajnai-kormány idején, még 2009 elején döntöttek.^*19. oldal A 2008-as világgazdasági válság utáni Európai Gazdasági Helyreállítási Terv volt az első alkalom, amikor energetikai beruházásokra uniós forrást adtak, 2,4 milliárd euró értékben. Ezt további támogatások követték a közös érdekű projektek (PCI) megvalósításának elősegítése érdekében. Az EU-források jelentős részét az észak-dél korridor létrehozására fordították, amelynek tervét a visegrádi négyek a 2009-es gázkrízis után fogalmazták meg, és 2010 februárjában a V4+ energiabiztonsági találkozón deklarálták. Ez nem egy nagy tranzitvezeték létrehozását célozta, hanem a lengyel Swinoujscie és a horvát Krk szigetre tervezett LNG-terminál összekötését a térség határkeresztező vezetékein keresztül. Ennek utolsó eleme, a lengyel-szlovák vezeték ebben az évben készül el. Ehhez kapcsolódik a délkelet-európai régió országait^*Románia, Bulgária, Görögország összekötő vezetékek építése is.

A nemzeti piacok összekötését szolgáló fejlesztések nemcsak az ellátásbiztonságot szolgálják, hanem a piacegyesítés révén megteremtik a regionális versenypiac egyik legfontosabb feltételét. Az EU rendelete értelmében minden határkeresztező vezetéken lehetővé kell tenni a kétirányú szállítást, és csak kivételesen lehet ez alól felmentést kapni. A nemzeti piacok feletti korlátlan kormányzati kontrollnak az uniós szabályok korlátot szabnak. A piacegyesítést akadályozó tipikus nemzeti szabályozási megoldás a határkeresztező tarifák olyan magas szinten történő meghatározása, amely irreálissá teszi a határon átnyúló kereskedést. Ezt azonban csak ideig-óráig lehetett alkalmazni, mert az Európai Bizottság ennek felszámolása érdekében például a Románia által alkalmazott gyakorlat miatt eljárást indított, aminek eredményeként egy kötelezettségvállalással helyreállt a normális rend.

Új helyzet a hálózatfejlesztés és az uniós szabályok nyomán

Az európai földgázszállító hálózat összekapcsoltságának erőteljes fejlesztése a régióban is teljesen új helyzetet eredményezett az ellátás és a kereskedelem tekintetében. Megszűnt az a korábbi helyzet, amikor az orosz gázt minden országba egy csövön szállította a Gazprom, és ez tényleges egyoldalú függőséget jelentett. A határkeresztező vezetékek eredményeként létrejött hálózategyesítés nyomán már nem egy-egy ország, hanem a régiók, sőt az egész EU minősül egy piactérnek, ahol sok szereplő van jelen, élénk adás-vétel zajlik, és nem csak a tőzsdén. A hazai piacon is jelen lévő MET-csoport 2021-ben a hazai fogyasztás több mint ötszörösét, 55 milliárd köbméter, 2020-ban 72 milliárd köbméter gázt forgalmazott Európában. Ez is azt mutatja, hogy

nem igaz az, hogy csak a Gazpromtól lehet földgázt venni, egyoldalú az energiafüggőségünk, és ki vagyunk szolgáltatva Oroszországnak.

A földgáz esetében – ugyanúgy, mint a legtöbb ásványi nyersanyagnál – néhány ország rendelkezik a források döntő részével, de sok piaci szereplő vesz részt a kereslet kielégítésében, akik nemcsak a nagy termelőkkel, hanem egymás között is bonyolítanak tranzakciókat. Az üzleti kérdés, hogy a közel lévő szállítótól valószínűleg kisebb szállítási költséggel lehet vásárolni, de mint a legtöbb áru esetében, a földgáznál sem a fuvarköltség a meghatározó.

Annak semmilyen jelentősége nincs, hogy a molekula milyen forrásból származik, ráadásul ennek a csővezetékes szállításból adódó fizikai oka is van. A földgázt nem úgy szállítják, mint a darabárut, hogy „háztól házig” teljesítik a kereskedelmi ügyleteket. Úgy kell elképzelni a gázszállítást, mint egy lufit, ahol néhány ponton van betáplálás, és nagyon sok helyen van kiadás a rendszerből. Mindig a kijárathoz legközelebbi molekula távozik a rendszerből, és nem a kereskedelmi ügylet következtében a betáplálási ponton belépő molekula. Ha egy szegedi kereskedő Romániából vesz gázt és eladja egy győri vállalkozásnak, akkor a vevő bizonyosan a HAG vezetéken beérkező – valószínűleg orosz – gázt fog vételezni, és nem román eredetű molekulát. Következésképpen, ha egy hazai vállalkozás norvég gázt vásárol a német piacon, az áramlási viszonyok miatt akkor is orosz molekula fog beérkezni.

Az infrastruktúra és az EU-finanszírozás mellett nagy jelentősége van annak, hogy a 3. energiacsomag után minden lényeges kérdést EU-rendelet szabályoz annak érdekében, hogy az egységes piac azonos szabályok alapján működjön. Létrehozták az EU földgázszállító vállalatainak együttműködési szervezetét, az ENTSOG-ot és az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségét, az ACER-t. Az informatika ma már lehetővé teszi, hogy a gázrendszer mindennapi működése, a határkeresztező vezetékeken keresztüli áramlások az EU szintjén és itthon is áttekinthetőek és bárki számára elérhetők legyenek. A gázpiaci szabályozás mellett az Európai Bizottság alkalmazta a versenyszabályokat is, amelynek keretében a Bizottság kötelező erejű kötelezettségeket írt elő a Gazprom számára, hogy a gáz szabadon és versenyképes árakon jusson el a közép- és kelet-európai gázpiacokra. Ha egy vállalat megszegi bármely ilyen kötelezettségvállalását, a Bizottság a vállalat világméretű forgalmának akár 10 százalékát kitevő bírságot is kiszabhat anélkül, hogy bizonyítania kellene az uniós antitrösztszabályok megsértését.

Minden másképpen van, mint régen – akár öt éve – volt, és ezen változások eredőjeként Magyarország nincs kiszolgáltatva Oroszországnak a gázellátás tekintetében sem, nincs egyoldalú energiafüggőség. Lehet érveket mondani arra, hogy érdemes a Gazprommal hosszú távú szerződést kötni, de ez nem jelent egyoldalú függőséget és kiszolgáltatottságot. Nincs olyan, hogy olcsó gáz, különösen a gázpiaci fundamentális változásokat figyelembe véve. Sőt, a statisztikai adatok azt mutatják, hogy nem is olyan jó az új Gazprom-szerződés, ahogy azt Szijjártó Péter állítja, aki szerint

megteremtettük annak lehetőségét, hogy a világpiaci ármozgásoktól függetlenül a magyar fogyasztók számára a gáz ára ne növekedjen. Továbbra is meg tudjuk tartani a rezsicsökkentés vívmányait.

Nyilvánvaló, hogy az eddigi hatósági árak egy kivételesen szerencsés világpiaci helyzet miatt voltak tarthatók, sőt időnként még magasnak is minősültek. Már 2021 őszén tudható volt, hogy a gázpiaci változások miatt a kormánynak ugyanazzal a kihívással kell szembenéznie, mint a 2002 utáni kormányoknak, és nem is nagyon talál más eszközt, mint amit korábban alkalmaztak.

Északi és Török Áramlat: növeli a Gazprom zsarolási potenciálját 

Az uniós olajembargó miatt a jelek szerint Oroszország gázembargót akar alkalmazni az EU-val szemben. A Gazprom vezérigazgatójának nyilatkozata – mely szerint a földgáz „a mi termékünk, a mi szabályaink. Nem játszunk olyan szabályok szerint, amelyeket nem mi alkottunk” – új helyzetet teremt. 2007-ben még a magyarországi orosz nagykövet is azt mondta, hogy „Európában csak piaci alapon lehet energiapolitikáról beszélni”. Eddig a Gazprom az EU szabályait tudomásul vette, és azokat betartva volt jelen az EU piacán. A kereskedelmi szerződések nem teljesítésével egyrészt meg akarja torolni az olajembargót, másrészt ki akarja kényszeríteni az Északi Áramlat 2 vezeték működésének engedélyezését, amely lehetővé tenné az ukrán tranzit teljes megszüntetését. Bár az Északi Áramlatot eredetileg még 1998-ban a Jamal-félszigeten kitermelt földgáznak a növekvő EU-kereslet kielégítése érdekében Európa közepére történő eljuttatására tervezték, később az ukrajnai tranzit kiváltásának eszközévé vált. De ehhez a „mesterterv” értelmében szükség van a Déli (Török) Áramlatra is.

Sárga kör: az ausztriai gázelosztó központ, kék kör: nyugat-ukrajnai gáztárolók. Forrás: a Kelet-finnországi Egyetem energiaátmenet-konferenciája, 2016. március 3-4.

Az nehezen érthető, hogy miért mutatott különös aktivitást az Orbán-kormány a Déli Áramlat megvalósítása érdekében, amit a miniszterelnök 2007-ben a magyar-orosz kormányközi megállapodás megkötése idején még a magyar nép elleni puccsnak minősített. A kormány az ügy szószólójaként folyamatosan azt a hamis érvelést hangoztatta, hogy ha az Északi Áramlatot meg lehet építeni, akkor a Déli Áramlatot sem ellenezheti Brüsszel. Holott a kormány pontosan tudta, hogy az Északi Áramlat az EU szabályai szerint épül, a Déli Áramlatot pedig a Gazprom „szabályai” szerint (többségi Gazprom-tulajdon és az ezzel járó hatáskörök a tranzitvállalatban, így különösen a kapacitások feletti rendelkezési jog) építették volna meg. Ráadásul a délről jövő gáz Magyarországon nem az FGSZ rendszerén, hanem egy elkülönült tranzitvezetéken keresztül haladt volna. A Török Áramlat útvonala csak annyiban különbözik a Déli Áramlattól, hogy Törökországban ér partot, de a kapcsolódó vezetékrendszer az EU-tagállamokban már az uniós szabályok szerint épült meg. A Krk szigeti terminált is on-shore technológiával és 5 milliárd köbméterre tervezték, de „sikerült lealkudni” a kapacitást, és elérni az offshore megvalósítását. A Shell-lel kötött megállapodás is csak propagandacélokat szolgál.

Az EU gázfüggőségén Szijjártó gyakori tárgyalásai nem változtatnak

A külügyminiszternek az orosz gázbeszerzési ügyben mutatott elmúlt évekbeli aktivitása is több mint szokatlan és indokolatlan. Különösen, ha összevetjük korábbi nyilatkozatokkal. Nemcsak feleslegesen teszi ki magát és országát a szoros orosz kapcsolatok következményeinek, hanem akadályozza az MVM-et is a normális üzletszerű működésben. Nem a kormányok, hanem vállalkozások kereskednek. Ahogy a járműiparhoz vagy akkumulátorgyártáshoz szükséges fémek és más alapanyagok beszerzését sem a kormány intézi, úgy a földgázüzletekben sincs a klasszikus diplomáciai teendőkön túlmutató különleges szerepe.

Amíg az orosz kőolaj teljes mértékben nélkülözhető az EU tagállamaiban, addig ez a földgáz esetében nem így van. A kölcsönös függőség elvére építő és az utóbbi 15 évben nem eléggé óvatos politika következtében az EU földgázimportjának 40 százaléka orosz, és a 150-160 milliárd köbméter gázt rövid távon nem lehet kiváltani sem a fogyasztás csökkentésével, sem más forrásból származó gázzal. Nem az orosz gáz importja jelent függőséget, hanem annak mértéke olyan, hogy az egyoldalú függőséget eredményez az EU-nak.

Az EU orosz gáztól való függősége azonban nem jelenti azt, hogy ez Magyarországra is igaz.

A szállítóhálózat megfelelő fejlettsége esetén Magyarország, de a többi tagállam vállalatai is az egységes piacon üzletelnek egy commodity (árupiaci) termékkel. A magyar gázfelhasználás az EU gázfogyasztásának 2 százaléka, ezért a hazai kereslet kielégítése a közös piac oldaláról marginális jelentőségű. Ha az EU-ban van elég gáz, akkor nekünk sincs problémánk. Ha felborul a kereslet-kínálat egyensúlya, akkor annak minden tagállam viseli a következményeit függetlenül attól, hogy van-e és milyen mennyiségre szóló szerződése a Gazprommal.

A Gazprom magatartása miatt kialakult válságos helyzetben minden tagállamban megnő a kormányzati beavatkozások szerepe, de nem mindegy, hogy mit tesznek. Az együttműködés és szolidaritás szellemében közös megoldásokat keresnek, amelynek tartalmáról, eszközrendszeréről és módszertanáról uniós rendelet is van, vagy a szabályokat figyelmen kívül hagyva „szuverén” megoldásokat választanak. Azt nem tudjuk, hogy a magyar kormány megkötötte-e a szomszédos tagállamokkal a rendelet szerinti válsághelyzeti megállapodásokat, amelynek egyik fontos eleme, hogy a lakossági energiát mindenképpen biztosítani kell akár annak árán is, hogy a nem lakossági fogyasztókat korlátozzák annak érdekében, hogy a szomszédos tagállamban a lakosság ne szenvedjen az elkerülhetetlennél nagyobb hátrányt. Azt viszont tudjuk, hogy az energia vészhelyzetre hivatkozva a kormány kiviteli tilalmat rendelt el az energiahordozókra. Ez lényegében betarthatatlan, és nincs is semmi értelme. Hacsak az nem, hogy megakadályozza az Ukrajnába irányuló földgázszállítást.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAlig küldenek gázt az oroszok, már készül a terv a teljes leállításra isOroszországból a szokásos földgázmennyiség kevesebb mint 30 százaléka érkezik az EU-ba, és már készülnek a vészhelyzeti forgatókönyvek egy teljes leállásra is.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNem okoz ellátási problémát az orosz olajembargó Magyarországon, legfeljebb a Mol profitja csökkenAz orosz olajembargó egyetlen gazdaságot, így a magyart sem tenne tönkre, mert a világpiacon van elég kőolaj, és az a Mol finomítóiba is eljuttatható.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz olcsó orosz olaj menti meg Orbánék benzinárstopjátA nagykereskedelmi piacon az árstop miatt tízmilliárdokat bukó Mol az orosz olajra épülő finomítói tevékenység megugró hasznából fedezheti ezt a veszteséget.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Vállalat földgáz gazprom gázvezeték kőolaj Mol orosz-ukrán háború Oroszország Olvasson tovább a kategóriában