Magyarországon 14,9 százalékos profitrátával dolgozott 2020-ban a Duna Aszfalt, külföldi leányai ezzel szemben 0,1 százalékos mínuszt értek el árbevétel-arányosan. Bár rengeteg a különbség a csoport hazai és külföldi tevékenysége között, ez arra is utal, hogy miben különbözik a hazai építőipari közbeszerzési piac a szomszédos országokétól.
Mára megszokhattuk, hogy a hazai építőiparban évről évre újabb rekordárbevételt és versenypiaci körülmények között az ágazatban szokatlanul magas profitot érnek el a NER-cégek. A Duna Aszfalt Zrt. például az elmúlt öt évben 5,4-szeresére növelte az árbevételét, és ezt a megugrást nem néhány milliárd forintos szintről hajtotta végre: a 2016-os 32,5 milliárdos árbevétel nőtt 2020-ra 175,4 milliárdra. Az évi 52 százalékos növekedési rátát bármely technológiai startup is megirigyelhetné.
A bevételek szinte teljes egészében a magyar államtól érkeztek: 2015 és 2020 között 458 milliárd forintnyi közbeszerzést nyert el önállóan a Duna Aszfalt Zrt.*az adatok tartalmazzák az átalakulás előtti vállalat, a Duna Aszfalt Kft. adatait., másokkal közösen pedig 987 milliárdot. Az árbevétel 570 milliárd volt ebben az időszakban. A közbeszerzések teljesítése a kihirdetéstől számítva jellemzően két-három évet is igénybe vesz, így lehetséges, hogy az árbevétel elmarad az elnyert szerződések összegétől. Másokkal közös tendereknél pedig a teljesítés jellemzően 20-80 százaléka kötődhet egy-egy nyertes céghez.
A legtöbb vállalatnál a bővülés jelentős beruházással jár, ezért ilyen mértékű növekedésnél nem igazán jellemző a vastag profitráta. Nem így a Szíjj László tulajdonában álló, szinte kizárólag állami közbeszerzéseken felhizlalt vállalatnál: a cég öt év alatt 98,8 milliárd forintnyi adózott eredményt termelt.
A Duna Aszfalt az elmúlt öt évben egészen döbbenetes, 17 százalékos profitrátával működött.
A Fidesz-kormányzat rendszeresen él az extraprofit vádjával számára nem szimpatikus gazdasági szereplőkkel, legutóbb például a Nitrogénművekkel szemben. Ám míg Bige László cége az utóbbi öt évben csak egyszer, 2017-ben termelt 10 százalékot némileg meghaladó adózott eredményt az árbevétel arányában – a következő évben pedig 16 százalékos veszteséget hozott össze -, a Duna Aszfalt ezt ebben az időszakban minden évben lazán túlteljesítette. Ahogy korábban írtuk, ez a nyereségráta nyolcszor-tízszer nagyobb, mint a nagy nemzetközi építőipari konszerneké Európában, azaz valójában az extraprofitra keresve sem lehetne jobb példát találni a Duna Aszfaltnál.
A vállalatnál kérdésünkre, hogy a hazai profitráta miért magasabb, mint külföldön, kiemelték, hogy a Duna cégcsoport Magyarországon 30 éve van jelen, míg külföldi befektetései vagy akvizícióval kerültek a cégcsoportba, vagy induló vállalkozások. Véleményük szerint „a magyarországi projektek nemzetközi benchmark összehasonlításban is kiállják a próbát, erre már eddig is több forrásból megerősítést kaphatott a szakmai nyilvánosság. A Duna csoportnál egyszerre van jelen a helyismeret, magas szintű szakembergárda, kiváló referenciák, saját alapanyaggyártó kapacitás, saját géppark, saját fizikaimunka-kapacitás és nagy értékű gépláncok, amelyek kiegészülnek egy hatékonyan működő szakmai irányító gárdával.”
Az adózott eredmény jelentős része nem a cég további fejlődését szolgálta, hanem a tulajdonos Szíjj László magánvagyonát gyarapította, ugyanis az adózott eredményből 40,5 milliárdot osztalékként felvett az elmúlt öt évben. Tehát nem visszaforgatta a nyereség felét a cégbe, hanem saját magára fordította. A NER-elitet rendszeresen utaztató, még most is 5-6 milliárd forintos értéket képviselő Lady MRD nevű máltai bejegyzésű jacht „utódja”, a Seagull MRD megvásárlása az Átlátszó információi szerint nagyságrendileg 10 milliárd forint lehetett. Ahogy Szíjj László a Portfolio.hu-nak adott interjúban elmondta, ezek mellett egy kisebb jachttal is rendelkezik, ez jó eséllyel az Artemy lehet, amelyről korábban a Magyar Narancs írt elsőként.
Emellett a Gellérthegyen épített Szíjj-villa is legalább 1-2 milliárdba kerülhetett. Az Ausztriába bejegyzett, OE-LEM lajstromjelű magánrepülő – amivel Szíjj László mellett Orbán Viktor is többször utazott – az Átlátszó becslése szerint 17 milliárd forintot érhet, de erről nem tudni, hogy kinek a tulajdona, mindenesetre nem ritkán keresztezte tavaly nyáron a Seagull MRD útját.
De ha a repülővel nem is számolunk, akkor is látszik, hogy a fentiek együttesen kiteszik a kifizetett osztalék egy elég jelentős részét. Piaci viszonyok között egy vállalkozó magánügye lenne, hogy mire költi a megkeresett pénzét, ez az eset azonban két szempontból is különösen figyelemre méltó. Egyrészt a szinte kizárólag közpénzből finanszírozott beruházásokon dolgozó Duna Aszfalt hazai profitrátája sokkal nagyobb, mint amit nagy konszernek külföldön el tudnak érni. Tartósan ez csak úgy lehetséges, ha a munkákat megrendelő államot nem zavarja, hogy a közbeszerzéseken visszatérően győztes cégek kiemelkedően gazdagodjanak végső soron az adófizetők kárára. Ha ez nem így lenne, akkor ugyanis úgy alakítaná a viszonyokat kormányzat, hogy élesebb legyen a verseny, ami lenyomná az árakat, és ugyanazt a minőségű és mennyiségű munkát kevesebbért is elvégeznék az állam számára.
Másrészt a Fidesz-kormányzat fontos célja a nemzeti tőkésosztály megteremtése, olyan magyar tulajdonú vállalkozások létrejöttének segítése, amelyek nemzetközileg is versenyképesek, és külföldön terjeszkedve idővel hazahozzák a külföldön megtermelt profit egy részét, növelve ezzel a Magyarországon élők jólétét. Ebből azonban a Duna Aszfalt esetében egyelőre leginkább a NER-elit jóléte látszik. Igaz, a vállalat legalább próbálkozik a külföldi terjeszkedéssel.
A Duna Aszfaltnak összesen nyolc külföldi leányvállalata van, hat országban:
A cégek közül azonban kevés végez látványos tevékenységet: az összes vállalatnak 2020-ban ugyan 23 milliárd forint volt az árbevétele, de ennek 99 százalékát a lengyel Banimex adta. Bár nem minden országban sikerült a cégnyilvántartásban alkalmazotti létszámot fellelni, csak ez a lengyel cég volt, ahol érdemi tevékenység nyomai láthatók: ennél 209 fő dolgozott 2020-ban. A többi vállalatnak vagy nem volt alkalmazottja, vagy csak egy, vagy nem lelhető fel információ.
Míg a magyar Duna Aszfalt eddigi működése során egyedül vagy konzorciumban 2644 milliárd forintnyi közbeszerzési eljárásban győzedelmeskedett, külföldi közbeszerzéseken ennek fél százalékát sikerült megnyerni.*Az építőipari beruházások jellemzően elérik az uniós értékhatárt, de ennek szabályai tagállamonként és kiírónként is eltérhetnek.
Az Európai Unió hivatalos közbeszerzési értesítőjében, a TED-en két elnyert közbeszerzés tűnt fel:
Ahogy arról a magyar sajtóban a G7 először beszámolt, a Duna Aszfalt legjelentősebb lengyelországi cége, a Banimex acélszerkezetekkel, hídfelújítással és útépítéssel foglalkozik. Ez azon kevés Duna Aszfalt-leányvállalat egyike, amelynek honlapja is van.
A cég 2020-as 23 milliárd forintos árbevétele nemcsak méretében, de dinamikájában sem követi a magyar anyavállalatét, 2019-hez viszonyítva ugyanis egy százalékot csökkent. A főtevékenysége ráadásul masszívan veszteséges volt a cégnek: a pénzügyi beszámoló szerint 947 millió forintnyi veszteséget szenvedtek el az alaptevékenységükön, a pénzügyi műveletek miatt fordult csak az eredménykimutatás pozitívba. 2019-ben a forintra számítva 20 milliárdos árbevétel mellett 357 millió volt az alaptevékenység profitja, ami alig 1,8 százalék.
Az AZI-BUD esetében sem látni a növekedési potenciált: az egyfős cégnek 2019-ben még 572 millió forintnyi zloty volt az árbevétele, ez 2020-ra 16,2 millió forintnyira csökkent. A sikertelenség sem töri le a lelkesedést: 2020. június 3-án új Duna Aszfalt-leányt jegyeztek be a lengyel cégregiszterbe, a WKS Duna Polska Sp.z.o.o.-t (ez a cégforma a kft. helyi megfelelője), aminek ügyvezetője Csikós Gábor, aki a Banimex technikai igazgatója.
A lengyel cégek eredményességét több szempont is befolyásolja: ahogy a Duna csoportnál elmondták, a profitot a saját kapacitások hiánya korlátozza, ezt látták a lengyelországi leányvállalatuk példáján keresztül. „Nálunk a szükséges kapacitások a gyártási lánc minden pontján rendelkezésre állnak, csökkentve a kitettségünket is, így tudunk nyereségesen termelni és építeni. Az eredményességet elsősorban cégcsoportszinten vizsgáljuk. A lengyelországi Banimex például magyarországi projektjeinkhez gyártja a hídépítéseknél beépítésre kerülő acélszerkezeteket, ezeknek a projekteknek a profitrátájával elégedettek vagyunk.”
Az Osijek Asfalt egy nagyon érdekes NER-es entitás. Ebben a korábbi SZDSZ-Strabag-világ lobbiügyeiben feltűnő, Bécsben élő, az osztrák liberális párt második legnagyobb támogatójának számító Aczél Zoltánnal dolgozik együtt Szíjj László Duna Aszfaltja. A két cégcsoport felesben tulajdonosa az eszéki vállalatnak.
A cég sok tevékenységet a jelek szerint nem végez, de lelkes támogatója az eszéki focicsapatnak – aminek bár már hivatalosan nem Mészáros Lőrinc a tulajdonosa, még mindig hozzá kapcsolható leginkább. A cég 2019-ben még 399 millió forintos árbevétel mellett 15 millió forintos adózott eredményt ért el. 2020-ban azonban teljesen bezuhant: 6 millió forint árbevétel mellett alig 1 millió volt a profit.
A szintén Szíjj László-tulajdonú Hódút romániai leányvállalata, a Hodut Rom Srl. már két évtizede működik, de nem egy sikertörténet: 2001 és 2020 között összesen 186 millió forintnyi forgalom mellett 102 millió forintnyi veszteséget ért el. A cégnek éveken át egy alkalmazottja volt, de 2020-ra már egy sem a nyilvántartás szerint.
Bulgáriában a Rail-Via International AD-t*Рейл-Виа Интернешънъл bolgárul 2017 novemberében hozta létre a Duna Aszfalt. A bolgár cégregiszterben a 2018-as évre vonatkozó az utolsó cégbeszámoló, így elméletileg lehetséges, hogy azóta már növekedési pályára állt a vállalat. Mindenesetre az összes bolgár megkötött közbeszerzés között egyszer sem kerül elő a cég neve, de bolgárul a vasút szóval rákeresve sem kapunk találatokat.
Talán a legmeglepőbb, hogy 2020 óta már svéd alagutas tagja is van a Duna Aszfalt-családnak. A Duna Tunneling Sverige AB-ről azonban semmi információt nem lehetett találni, bár nem is úgy tűnik, hogy érdemi működése lenne. A cég igazgatóságának vezetője az a Szőke Gábor, aki a bolgár Rail-Via ügyvezetője is. A bolgár és svéd leánycégek kapcsán a Duna csoportnál azt emelték ki, hogy a koronavírus okozta, országonként változó korlátozások, gazdasági fennakadások miatt a külföldi piacok nem mindegyikén tudtak eredeti terveik szerint haladni.
A Mauritiuson bejegyzett GED Africa Ltd. a Kongói Demokratikus Köztársaságot és Zambiát összekötő 182 kilométeres, ppp-konstrukcióban (az állami és a magánszféra együttműködésében) megvalósuló úttal foglalkozik. A már körülbelül egy évtizede előkészítési fázisban lévő projektben a Duna csoport koncesszorként, befektetőként van jelen, mint írták, saját műszaki kivitelezés soha nem volt tervben. Emellett a fejlesztést magyar mérnökök tervezik. A leendő beruházás ott tart, hogy az SNA nevű dél-afrikai vállalat kapott megbízást a fővállalkozási tender lebonyolítására, a teljes műszaki tervdokumentáció véleményezésére és a finanszírozáshoz szükséges műszaki szakmai támogatás nyújtására. A projekt értékét 550 millió dollárra, azaz 165 milliárd forintra becsülte az SNA.
Közélet
Fontos