(Papp József a Corvinus Egyetem nyugdíjas oktatója. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Az idei kötcsei találkozón – feladva a Brüsszel ellen tizenkét éve folytatott háborút – Orbán Viktor hitet tett az európaiság mellett. Vajon minek köszönhető ez a váratlan pálfordulás, főleg azok után, hogy a Fidesz prominensei közül többen is megpendítették, van élet az EU-n kívül is. Talán annak, hogy a miniszterelnök is úgy gondolja, nagy a kockázata annak, ha az ellenzéknek sikerülne a tavaszi szavazást úgy beállítani, hogy a tét az Orbán és Európa közti választás. (Ennek a dilemmának az ijesztő mélységeit világítja meg az Inotai Andrással készített kétrészes interjú.) De talán annak is, hogy Orbán érzi: az EU vezetése most elég eltökélt ahhoz, hogy a jogállamiságot megsértő kormányokat megbüntesse. Nemcsak arról van szó, hogy a pénzcsapok megnyitását feltételekhez kötik, hanem arról is, hogy mintha szorulna a hurok azon politikusok nyaka körül, akik hatalommal való visszaéléssel gyanúsíthatók.

Nem csupán Orbánról van szó: a cseh miniszterelnök sem lehet nyugodt, mivel vagyonkezelői alapok létrehozásával próbálta elrejteni azt, hogy az egyik érdekeltsége kormányzása idején uniós támogatáshoz jutott. Ez az EU szerint hatalommal való visszaélés. Emiatt a magyar kormányfő számára kifejezetten kellemetlen, hogy az Európai Unió Bírósága hozzáférhetővé tette az OLAF titkosított jelentését az Elios-ügyről. Habár arról nem tudunk, hogy Orbán nevén lenne cég, viszont vannak rokonai és van Mészáros Lőrince, akiknek az érdekeltségei kormányzása alatt számolatlanul kapták az uniós pénzeket, így az aggodalom nem egészen alaptalan.

Az Elios-ügy valóban több mint kínos: a miniszterelnök vejéhez köthető cég egy sor magyar településnek a közvilágítás korszerűsítésére kiírt közbeszerzési pályázatain nyert el olyan zsíros megbízásokat, amelyeknek egy részét uniós támogatásokból, más részét hitelből finanszírozták. Arra persze nincs bizonyíték, hogy Orbán utasítására történt volna mindez, de aki elfogulatlanul vizsgálja az ügy aktáit, mint az OLAF, az számos furcsaságot találhat, nem úgy, mint a magyar rendőrség.

Pécs és Bicske városa esetében az összeférhetetlenség ténye tagadhatatlan: a vő cége által elnyert megbízáshoz a városnak hitelt kellett felvenni. Pont akkor, amikor az Orbán-kormány azzal kérkedett, hogy az állam átvállalta a települések adósságait, és az önkormányzatok csak kivételesen, a kormány beleegyezésével adósodhattak el. Pécs hitelének engedélyezésében Orbán nyilvánvalóan közreműködött, az általa vezetett kormány hozta meg azt a döntést, amelynek eredményeként a vejéhez köthető cég komoly üzlethez jutott. Pusztán már a látszat is nagyon kellemetlen Orbán számára. Ebből a szempontból az is lényegtelen, hogy a megbízás túlárazott volt-e vagy sem.

Az Elios-ügynek ráadásul van egy másik tanulsága is. A cég a Simicska Lajos által gründolt cégbirodalomból vált ki. Talán ez volt az első jele annak, hogy az egykori pártpénztárnokból kezdett elege lenni Orbánnak és a családjának. A miniszterelnököt zavarhatta, hogy Simicska kiépített egy külön entitást, és Orbánnak egyeztetni kellett a gazdaságot érintő döntésekben. Lehet, hogy Simicska valóban ellenezte az oroszokhoz történő dörgölődzést is. De az is biztos, Tiborcz beházasodásával felerősödhettek azok az Orbán-családban gerjedő impulzusok, amelyek azt sugallták Orbánnak, hogy Simicska nélkül, mi is képesek vagyunk megcsinálni a NER-t. Az Elios volt a mintaprojekt.

De mivel elég hamar átláttak a szitán Brüsszelben, Tiborcznak hátrébb kellett lépni, így került előtérbe Mészáros Lőrinc. És sorra jöttek létre azok a Mészároshoz köthető cégek és magántőkealapok, amelyek a kormány kegyéből fél Magyarországot felvásárolhatták. Ezek a NER-vállalatok lettek az uniós forrásokból finanszírozott közbeszerzések és pályázatok legsikeresebb szereplői. A Mészáros Lőrinc fémjelezte ügyletek közül különösen visszataszítóak az államnak 42 milliárd forintos kárt, Mészárosnak pedig busás hasznot hozó Mátrai Erőmű visszaállamosításához kapcsolódó tranzakciók.

Uniós pénzt közvetlenül nem érintett ugyan, de ha nálunk is működhetne az európai ügyészség, biztos, hogy ez lenne a zászlóshajó-projektje. Nem véletlen, hogy Orbán nem engedi Magyarország csatlakozását. De a titokzatos magántőkealapok szerepeltetése is, mivel a végső tulajdonosak kilétét nem kell felfedni, biztos, hogy fel fogja kelteni az uniós hatóságok érdeklődését. Babis trükközése a vagyonkezelői alapokkal ehhez képest kispályás mesterkedés.

A mohóság mindig rossz tanácsadó. Orbán esetében is annak bizonyult, és ez akár a vesztét is okozhatja.

Tiborczék étvágya – fittyet hányva a háttérben maradás szabályának – időközben nagyon megjött, sorra veszik át Mészáros érdekeltségeit. Ezeket a tranzakciókat nem független bankok, hanem a jövendő Magyar Bankholding tagjai finanszírozzák. Ezért kell létrehozni a Takarékbankból, az MKB-ból és a Budapest Bankból ezt az állami holdingot olyan nagy hűhóval, kormánydöntések sorozatán keresztül?

Simicska negligálásával – ma már látható – Orbán hibát követett el. Noha a Simicska-féle ügyleteket is erősen belengte a hatalommal való visszaélés gyanúja, de ez kevésbé háramlott vissza Orbánra. A kettős felállás sikeresen elfedte a király meztelenségét. Mészáros Lőrinc, a gyerekkori pajtás és Tiborcz István, a csillapíthatatlan étvágyú vő főszerepbe kerülésével azonban a király ijesztően meztelenné vált. Érzi ezt Orbán is, ezért  próbálkozik azzal, hogy a bulvársajtóban a benne vakon hívőkkel (még mindig elegen vannak ahhoz, hogy hatalomban tartsák) elhitesse: az egykori gázszerelő önerőből lett az ország egyik leggazdagabb embere, aki még arra is képes, hogy elváljon feleségétől és elvegyen egy vérbeli celebet.

Ez valóban egy nehéz helyzet Orbánnak: a NER kiépítésére irányuló döntései – amelyekről eddig úgy gondolta, hogy a kétharmados többségen alapuló hatalmával élve meghozhatott – most hirtelen megkérdőjeleződhetnek.

És bizony a hatalommal való visszaélés vádjával szembesülhet, még a választások előtt.

De hogyan is gondolhatta azt, hogy nem szúr szemet az, ha a barátainak és rokonainak a cégeibe folyatja át az uniós (beleértve a magyar) adófizetők pénzét? Azért, mert volt egy védelmezője Angela Merkel személyében, aki Orbánnak a német nagytőke előtti hajbókolásáért cserébe elnézte a jogállamiságot durván megsértő lépéseit. De ennek vége, Merkel nem jelöltette magát a közelgő német választásokon. Ha a szociáldemokraták vagy a zöldek nyernek – amire egyre nagyobb az esély – Orbán nem sok jóra számíthat, de még egy új kereszténydemokrata kancellár sem engedheti meg magának azt, hogy Orbánnal elnéző legyen.

Orbán és Merkel „sikeres” együttműködését a magyar gazdaság kétszeresen is megszívta. Egyfelől féloldalassága (félgyarmati függése) tovább mélyült, egyre csak csúszunk lefelé. A korábban mögöttünk lévő szomszédok sorra előznek bennünket, ott tartunk, hogy magyar vendégmunkások tömegei járnak át Szlovákiába és Romániába, mert a határ túloldalán magasabbak a fizetések. Másfelől a haveri és rokoni cégekbe öntött ezer milliárdok hiányoznak ahhoz, hogy a gazdaság torz struktúráján változtatni képes, a nemzetközi piacon sikeres vállalkozások kellő számban kifejlődjenek.

Románia ebből a szempontból is megleckéztet bennünket: leggazdagabb embere nem a korrupció és a közpénzek leszívásának bajnoka, hanem egy olyan informatikai cégnek a tulajdonosa, amelyet az általa kifejlesztett innováció egyenesen a New York-i tőzsdére repített. Nyolcmilliárd dolláros vagyonával ma a világ 326. leggazdagabb embere. Érdemes megnézni a 100 leggazdagabb magyar listáját: túl sokan vannak azok, akik Orbán kegyéből kerültek ide (2021-ben már Mészáros Lőrinc az első) és túl kevesen, akik az innovációjuknak köszönhetik a gazdagságukat.

Felmerül, hogy Orbánnak a hatalommal való visszaélés gyanújával terhelt lépései nem szimpla büntetőjogi kérdések, hanem történelmi léptékben mérhető gaztettek.

Eltékozolták azokat a forrásokat és azokat az éveket, amelyeket egy versenyképes, a hazai innovatív vállalatok tevékenységén alapuló gazdaság kiépítésére lehetett volna fordítani.

Az uniós légkör az ellenzék számára kezd kedvezően alakulni, ezért, ha sikerülne a választások fókuszába azt a kérdést állítani, hogy Európát akarjátok vagy a hatalommal való visszaéléssel gyanúsítható Orbánt, az valóban nagyon rosszul érintené a miniszterelnököt. De sajnos egyből felmerül egy súlyos morális dilemma is, egy veszélyes csapdahelyzet. Hiába mondja ki a lényeget Jakab Péter, az egyik ellenzéki miniszterelnök-jelölt – hogy Orbánnak legfeljebb a börtönválogatott csapatkapitányaként lehetne szerepe -, mindaddig, amíg az ellenzék bizonyos szereplőire is elmondható ez, addig a választás még nem lefutott. A sarokba szorított Orbán – mi mást tehetne – visszatámad, és újra előkerülnek majd azok a hatalmi visszaélés gyanújával terhelt ügyek, amelyek a Gyurcsány-érát fémjelezték. Amelyekről tudunk (például Dataplex, Sukoró, Kopaszi-gát) és amiről nem, mert a dossziék még a széfben vannak.

Az ellenzéknek ezt az erkölcsi sebezhetőségét a Fidesz ki fogja aknázni. Nem véletlen, hogy a Sukoró-perben, amely már az Orbán-kormány hivatali ideje alatt zajlott le, csak a parancsot teljesítő hivatalnokokat ítéltek el, az igazi bűnösök megúszták. Azok, akik megszegték a rájuk vonatkozó szabályokat és állami földeket versenyeztetés nélkül akartak eladni. Ezzel sakkban lehetett és lehet tartani őket, és hitelteleníteni lehet az ellenzéknek azt a narratíváját is, hogy az Európai Unióban nem szabad a hatalommal visszaélni. Ebben – mint tudjuk – a Fidesz nagyon jó.

Az ellenzéknek most kell pótolni a rendszerváltás legfőbb mulasztását: a hatalommal visszaélő politikusokat végre meg lehessen megbüntetni. Ha ezt a saját soraikban kezdik el, akkor egy morálisan megtisztult, kikezdhetetlen ellenerőt tudnak majd képezni Orbánnal szemben. Csak így lesznek képesek a legyőzésére, amíg ez nem történik meg, addig az EU-barát álarcot felöltő Orbán a számára veszélyessé váló légkör ellenére még mindig esélyesebb. Hacsak közben az EU vezetése meg nem embereli magát – amit egyre többen követelnek -, és talál annyi bizonyítékot a hatalommal való visszaélésre, hogy elküldi Orbánnak végre a selyemzsinórt. Mert nemcsak az elkövető, Orbán, nemcsak a magyar nép – amelynek sajnálatos módon igen jelentős hányada még tapsolt is hozzá – bűnös, hanem az EU vezetése is, amely tétlenül szemlélte mindezt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA magyar gazdaságtörténet legnagyobb csodája: a Mészáros és Mészáros kft., első részGanz öntöde, Láng gépgyár, Weiss konzervgyár, Richter gyógyszergyár? Külföldön sikeresek voltak, mégis elbújhatnak Mészáros Lőrinc cégének exponenciális, gazdaságtörténeti jelentőségű növekedése mellett.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA magyar gazdaságtörténet legnagyobb csodája: a Mészáros és Mészáros kft., második részVajon mi magyarázza, hogy választások előtt mindig készpénzben úszik a Mészáros és Mészáros, és hogy legnagyobb vevőik - közöttük a magyar állam - előre utalják a tízmilliárdokat?

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMi lett volna, ha az összes uniós támogatást az államadósság törlesztésére fordítjuk?A számok azt mutatják, jobban jártunk volna, mert amennyi uniós pénzt szétosztottunk, annyit ki is folyattunk a költségvetésből, mint egy lyukas zsákból - állítja szakértő szerzőnk.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet 2022-es választások Andrej Babis angela merkel Elios Európai Unió kormány Orbán Viktor tiborcz istván Olvasson tovább a kategóriában