Hosszan tartó többletterheket róhat az oktatásra a koronavírus-járvány szerte a világon, többek között ez a megállapítás olvasható ki az OECD nemrégiben megjelent Education at a Glance 2020 kiadványából. Vagyis a kemény tavaszi félév – a szervezet tagállamainak többségében legalább tíz hétig tartott a kivételes oktatási rend – és bizonytalanságok övezte őszi tanévkezdés után sem lélegezhetnek fel várhatóan egy darabig az iskolák.
Az egészségügyi kockázatok mellett a gazdasági visszaesés is kihívásokat támaszt a tanárokkal szemben. Az eddigiekben ez még talán leginkább a leghátrányosabb helyzetben lévő diákok távoktatásba történő bevonásában nyilvánulhatott meg, jócskán próbára téve az iskolák egyenlősítő funkcióját – az ezzel kapcsolatos, már eleve jellemző nehézségekről árulkodik, hogy a járvány kitörése előtt, 2018-ban is a tanköteles diákok 4,4 százaléka nem járt általános iskolába Magyarországon, amihez hasonlóan magas arányt e tekintetben csak Szlovákiában és Törökországban mért a gazdasági szervezet.
Az OECD azonban arra is figyelmeztet, hogy a recesszió és a fertőzés újabb hullámainak bekövetkeztével az állami költségvetések tervezésekor az oktatás háttérbe szorulhat a gazdaságélénkítő csomagok és a fokozódó egészségügyi kiadások miatt. Emellett a rossz gazdasági körülmények közepette a magánfinanszírozás mértéke is mérséklődhet. Az OECD adatai szerint ez a magyar diákokat különösen rosszul érintheti, az egy tanulóra jutó kiadások ugyanis nemzetközi összehasonlításban igencsak alacsonyak.
Igaz, 2012 és 2017 között e tekintetben meglehetősen kedvező tendencia bontakozott ki az országban. A fentebb ábrázolt mutató értéke ugyanis évente átlagosan 6,5 százalékkal növekedett, amihez hasonló mértékű változást sehol sem regisztrált az OECD, vagyis megkezdődött a hatalmas lemaradás ledolgozása. A meredek emelkedés hátterében azonban nem csak az egyre bőkezűbb ráfordítások állnak, hanem a tanulói létszám jelentős csökkenése is – félő, hogy a trend most megfordul, mert az oktatásra költött pénzösszegek nehezen lesznek csak növelhetők, miközben a diákok munkahelyek híján egyre tovább maradhatnak majd az iskolákban.
Az oktatás alulfinanszírozottsága világosan megnyilvánul az alacsony tanári fizetésekben. A gazdasági szervezet adatai szerint egyáltalán nem szokatlan nemzetközi jelenség, hogy a tanárok bérei elmaradnak a felsőfokú végzettségű teljes állású munkavállalói körben mért színvonaltól. E különbség mértéke azonban Magyarországon kifejezetten magas, 30-40 százalék körüli, míg a gazdasági szervezet tagországaiban átlagosan csak 6-20 százalék az iskola típusától függően.
Ha pedig veszélybe kerülnek vagy legalábbis kisebb súlyt kapnak a tanári bérek rendezésére irányuló törekvések, akkor még tovább romolhat a pálya már most is meglehetősen rossz megítélése, a tanárhiány és az elöregedő pedagógusi kar okozta anomáliák pedig fokozódhatnak.
Márpedig a gazdasági visszaesések időszakában különös nyomás és felelősség hárul az iskolákra. Az elmúlt, fellendüléssel jellemezhető években több jelét is lehetett érezni annak, hogy a munkaerőpiac elszívja az iskolák elől a tanulókat, például a felsőoktatásba felvételizők számának visszaesése is utalt erre, Magyarországon és külföldön is.
Most fordulhat a kocka, egyre több tinédzser és fiatal felnőtt dönthet a munkavállalás helyett a tanulmányok folytatása mellett. A munkahelyek iránti fokozódó verseny következtében pedig az iskolák készség- és képességfejlesztő szerepe sokkal inkább előtérbe kerülhet, mint az elmúlt években. Ebből a szempontból a magyarországi szakképzettek egyfelől meglehetősen kedvező helyzetben vannak, mivel 95 százalékuk már a tanulmányaik során munkatapasztalathoz jutott, ami nagyban megkönnyíti az átmenetüket az iskolapadból az első munkahelyükre (ugyanakkor az OECD figyelmeztet, hogy a gyakornoki programok fennmaradására és fejlesztésére is jókora fenyegetést jelent a járványveszély).
Másfelől azonban a 2010-es években leromló tanulói teljesítmény és a szomorú tendencia hátterében álló oktatáspolitikai lépések beárnyékolják a kilátásokat. A pályakezdők sorsát érintő aktuális kulcskérdés, hogy a válságos időszakban milyen mértékben érintik őket az úgynevezett sebzési vagy sebhelyhatások, vagyis a kezdeti munkaerőpiaci sikertelenségekből származó, akár évekig, évtizedekig tartó hátrányok mennyire határozzák majd meg a sorsukat. A pályakezdési nehézségek jellemzően a kognitív képességek hiányával járnak együtt, amelyek pótlásában, fejlesztésében értelemszerűen a jó minőségű és elérhető iskolarendszer segíthet.
Közélet
Fontos