Két, egymással egészen ellentétes módon értékelik a kulturális tao megszüntetése miatt bizonytalan helyzetet a színházi vezetők. Több mint egy tucat intézményvezetővel beszéltünk az elmúlt napokban, akiknek egy része attól tart, hogy akár pár hónap múlva bedőlhet a színházuk, míg a döntéshozók közeléből azzal a jóval homályosabb üzenettel próbálják nyugtatni a színházi világot, hogy csak a csalóknak van oka a félelemre.
Az viszont egyértelmű, hogy a kormány úgy jelentette be a kulturtao megszüntetését, hogy nem vázolta a színházak finanszírozása miatt kulcsfontosságú rendszer megújításának az alapjait. Ez az űr pedig nemcsak a tao-nak leginkább kitett magánszínházakban szült óriási bizonytalanságot, hanem a legismertebb, komoly hagyományokkal rendelkező kőszínházakban is. “Az egész rendszer megszüntetéséből nagyon jó és nagyon rossz dolog is kisülhet” – összegzett egy színházvezető, ami ha mást nem is, a bizonytalanságot és felmerülő alternatívák tág spektrumát jól szemlélteti.
A tao-támogatás évente több tízmilliárd közpénzt emészt fel, és a legtöbb színház finanszírozásában meghatározóvá vált. A 2008-ban felállított rendszer lényege, hogy a vállalatok a nyereségük után fizetett társasági adójuk (tao) egy részét odaadhatják egy általuk kiválasztott előadó-művészeti szervezetnek. A színházak az éves jegybevételük 80 százalékáig gyűjthetnek pénzt a nyereséges vállalatoktól. A rendszer talán soha nem látott anyagi stabilitást hozott el a színházaknak, piaci alapon működő színházaknak alapozta meg a felemelkedését, papíron tíz év alatt duplájára nőtt a nézők száma, ugyanakkor számos egyértelműen bizonyítható visszaélés árnyalja a rendszer működését (részletesebben itt olvashatsz erről).
A májusban kinevezett kulturális államtitkár, Fekete Péter fontos célként határozta meg a kulturális tao átalakítását. Ennek megfelelően egy színházi vezetőkből álló munkacsoport az elmúlt hónapokban több javaslatot is kidolgozott az államtitkárnak. Ezeknek azonban nem lett érdemi következménye, majd egy némileg váratlan fordulat után a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely erősítette meg néhány napja, hogy a jelenlegi formájában megszűnik a rendszer.
Gulyás csak annyit mondott, hogy az eddigi ráfordítások nem csökkennek, de nem egyértelmű, hogy melyik intézményben dolgozzák ki az új finanszírozási rendszer részleteit, vagy hogy kik a felelősök ezért. A kormány annyit közölt erről, hogy “a szakemberek és a politikusok most keresik a legjobb megoldást, és várhatóan a következő hetekben tájékoztatást adnak az eredményről”.
A mostani bizonytalanságot egy november 9-i egyeztetés oldhatja valamennyire. Fekete Péter államtitkár ekkora hívta meg a nemzeti és a kiemelt minősítésű színházak vezetőit, hogy az “átalakuló finanszírozási rendszer nyújtotta lehetőségekről” tartsanak szakmai megbeszélést, de az nem egyértelmű, hogy ez inkább egy egyoldalú tájékoztatás lesz, vagy egy véleményekre nyitott fórum.
A bizonytalanságot jelzi, hogy Tarlós István főpolgármester arról beszélt a Népszavának, hogy nem ért egyet kulturális tao-támogatások teljes megszüntetésével, és ezt levélben is megírja és szóban is elmondja majd Orbán Viktornak.
Vidnyánszkyn sok múlhat
A hozzánk eljutott információk alapján az új rendszer alapjai jelenleg is körvonalazódnak, és a legvalószínűbbnek tartott elképzelés szerint a tao-rendszer teljes megszüntetése helyett a kiosztás módját változtatnák meg. A cégek társasági adója nem közvetlenül a színházakhoz jutna, hanem egy bizottság döntene a pénz szétosztásáról. Megjelenne tehát egy szubjektív szűrő, és ebben a felállásban komoly szerepe lehet a Nemzeti Színházat vezető Vidnyánszky Attilának.
Több, általunk megkeresett színházi vezető is arról beszélt, hogy az új rendszer kidolgozásában a szakmát lényegében az Orbán Viktorral is jó viszonyt ápoló Vidnyánszky képviseli. A tao-t régóta ellenző Vidnyánszkyt a színházi élet “meghatározó embereként” jellemezték, akiknek mérvadó a véleménye “ezen a területen”, és akinek a “szava ilyen esetekben számítani szokott”. Ezekről szerettük volna őt is megkérdezni, de nem reagált megkeresésünkre.
Több, vele kapcsolatban álló színházi vezető is arra utalt, hogy a közelebbről meg nem nevezett “döntéshozóktól” az elmúlt napokban több olyan jelzés is érkezett, hogy a nemzeti és kiemelt státuszban lévő színházak, illetve a független színházak “rendben lesznek”. E szerint a gondolatmenet szerint a változtatások jóval kevésbé lesznek mélyrehatóak, mint azt az információhiány miatt jogosan pánikoló független színházak hiszik, ugyanis lényegében csak a visszaélések kiküszöbölését fogják célozni.
Az állítólagos döntéshozóktól származó elképzelés szerint a színházi szférában elismert, üzleti alapú színházakat nem fogják negatívan érinteni a változtatások. Csak az olyan magánszínházak kiszűrése a cél, amelyek visszaélnek a tao-val vagy a haknizásra mennek rá. A színházak művészi értékének megítélése viszont erősen szubjektív, és éppen ez lehet a következő rendszer egyik sarokpontja. “Ez az a képlékeny terep, amihez szakmai egyeztetések kellenek, és itt lesznek a legnagyobb viták” – mondta egy intézményvezető.
A “döntéshozók” szerint az új rendszer kidolgozására néhány hetet mindenképpen várni kell, addig viszont igyekeznek türelemre inteni a színházakat. “Pánikol a szakma, és ugyan ezt okkal teszi, de jelenleg akkora a bizonytalanság, hogy a helyzetre még tervet szőni, reagálni vagy értékelni sem tudunk” – mondta egy forrás.
Az informális egyeztetésekből kimaradó független és kőszínházak vezetői viszont létbizonytalan helyzetben érzik magukat, és azt érzékelik, hogy az ő véleményükre nem kíváncsiak a döntéshozók. Mivel a Gulyás által bejelentett változtatásokról még nem jelent meg semmi hivatalosan a Magyar Közlönyben, így semmilyen részletet nem lehet tudni a mostani rendszer felszámolásáról.
Vidnyánszky Attila a Csíksomlyói passió bemutatója elõtt. Fotó: Veres Nándor/MTI
Hogy ez miért meghatározó probléma, az fejezi ki a legérzékletesebben, hogy a színházak egyáltalán nem tudnak pénzügyileg tervezni. Az általunk megkeresett színházvezetőknek foglamuk sincs, hogy számolhatnak-e azzal a tao-támogatással jövőre, amely az idén eladott jegyeik után járna. “Ha január 1-jei hatállyal megszűnik a tao-rendszer, akkor nem lesz jogszabályi alapja, hogy megkapjuk jövőre a támogatásokat” – mondta egy színházi vezető. Tehát két hónappal a következő év előtt nem tudnak arról semmit a színházi vezetők, hogy számolhatnak-e a korábban tervezett költségvetésükkel, amelynek akár 20-40 százalékát tették ki a tao-támogatások.
Ha pedig valóban egy bizottság fog dönteni arról, hogy melyik színház érdemes a támogatásokra, az jóval kiszolgáltatottabbá tenné a színházakat, mint a most megszűnő rendszer, amelyben a piacról tudták biztosítani a bevételeiket. “Valóban szakmai alapot kell adni a kiosztási rendszernek, de ha megnézed, hogy kik az [EMMI alá tartozó] színházművészeti bizottság tagjai, akkor látod, hogy az nem egy szakmai, hanem szakmainak látszó valami. Egy áldemokratikus díszlet” – mondta egy magánszínház vezetője.
Sokszorosan alulbecsült költségek
A tao-rendszer jelenlegi formájában való megszüntetését Gulyás Gergely a jelentős visszaélésekre és a rendszerszintű problémákra vezette vissza. Azt is hallottuk azonban, hogy az is fontos szempont volt a felszámolás mellett, hogy egyszerűen túl sok közpénz ömlött a rendszerbe. Ráadásul ez az összeg jelentősen nőtt az elmúlt években, és nem lehetett látni a végét.
A tisztánlátást nehezíti, hogy nem egyszerű adatokat szerezni arról, hogy egy évben mennyi tao-pénz megy a színházakhoz. Januárban próbáltunk számokat elkérni az EMMI-től, de nem kaptunk választ. A velünk beszélő színházvezetők adottnak vették azokat az adatokat, amelyeket L. Simon László fideszes parlamenti képviselő használt egy nyári cikkében. Ez alapján tavaly 37 milliárd forint ment tao-támogatásra, telefonon pedig azt mondta nekünk, hogy idén 57 milliárd forint megy.
Azt viszont nem lehet tudni, hogy ezek a számok honnan származnak, L. Simon velünk erről csak annyit közölt, hogy “hivatalos forrásból. Ennyit tudok mondani”. Az, hogy az idei évre becsült 57 milliárd forint milyen óriási összeg, jól szemlélteti, hogy a jogalkotók 2009-ben még azzal számoltak, hogy 2015-ben összesen 6,2 milliárd jut majd a tao-támogatásokra (és már 2015-ben is ennek közel négyszerese volt a végösszeg).
