A nők aránya a doktorit igénylő állásokban, mint például a professzori állás, még mindig nagyon alacsony egy amerikai tanulmány alapján. Eszerint a top egyetemek állandó tanári állományának mindössze 15 százaléka nő, pedig a doktori programokban viszonylag kiegyensúlyozott a nemek aránya.
Az oktatók között mindenhol megfigyelhető a nők hátránya, még akkor is, ha több nő jár az adott szakra, mint férfi. Ez nemcsak önmagában az egyenlőtlenség miatt káros, hanem limitálja az egyetemen kutatott témák sokszínűségét is.
Ebben a közegben az ajánlólevél nagyon sokat számít egy állás megszerzéséhez, különösen a karrier elején. Ezek teljesen szabadon megírt levelek szoktak lenni, minden ajánló maga dönti el a stílust, és hogy miket emel ki egy adott jelentkezőről. Bár eddig kevesen kutatták, Audinga Baltrunaite és szerzőtársai azt vizsgálták, hogy hatással lehet-e a nők hátrányára az, hogy milyen jellemzést írnak róluk az ajánlóleveleikben. Ehhez szövegfelismerő mesterséges intelligenciát használtak, és több mint 25 ezer ajánlólevelet elemeztek, mindet közgazdász hallgatók esetében.
Arra jutottak, hogy az ajánlások túlnyomó részét férfiak írják, ami nem meglepő, hiszen jóval több férfi tanár van. Viszont az ő esetükben megfigyelhető, hogy míg a férfi diákjaikról olyan szavakat használva írnak, amik a kiválóságukat jellemzik, addig a nőknél inkább a kemény munkát emelik ki.
Így férfiakra inkább írják, hogy egyediek, zseniálisak, kimagaslóak, a nőkre pedig, hogy szorgalmasak, lelkiismeretesek és keményen dolgoznak.
Ez a különbség akkor is fennáll, ha kontrollálnak a szerzők a megfigyelhető különbségekre, tehát nem a jelentkezőkből fakad a különbség. Amikor a szerzők megnézték regressziós elemzéssel, hogy vajon hatással lehetnek-e ezek az eltérő jellemzések az ajánlott jelentkezők karrierjére, akkor egyértelműen arra jutottak, hogy azok a jelöltek kevésbé sikeresek, akiket inkább keményen dolgozónak írnak le, nem pedig kimagasló tehetségnek.
Nagyjából 5-8 százalékban határozza meg egy nő kisebb sikerességét a közgazdász karrier során, hogy milyen jelzőkkel illették őt az ajánlólevelében, ami nem elhanyagolható része a sikernek vagy sikertelenségnek. Cserébe nagyon könnyen meg lehetne szüntetni ezt a jelenséget, ha az ajánlólevelek írói felvilágosítást kapnak arról, hogy mennyire nagy a befolyásuk, és mi a megfelelő nyelvezet, amit használva senki sem kerül érdemtelenül előnybe vagy hátrányba.
