Az utóbbi időben sok lengyel boltban kifogyott a cukor, és az új szállítmányokat úgy is elkapkodják, hogy egyre drágább lesz a termék. A dolog azért is különös, mert az ország Európa harmadik legnagyobb cukortermelője, és nem fenyeget az a veszély, hogy a cukor elérhetetlenné válik a lengyelek számára.
Felvásárlási lázból láthattunk már néhányat az utóbbi években, elég csak a koronavírus-járvány kitörése utáni élesztőhiányra gondolni idehaza, míg más országokban a WC-papír vált emblematikus hiánycikké. A mostani lengyel eset azért különös, mert látszólag nincs különösebb kiváltó oka. Az ukrajnai háború már több mint öt hónapja tart – vagyis a kezdeti ijedtség már rég elmúlt -, és előbb lehet gond a fűtőanyagok elérhetőségével (ott most is sokan használnak szenet, és a háború előtt jelentős volt az oroszországi import), mint a cukoréval. Egy átlagos évben ebből ugyanis több százezer tonna exportra is jut.
A lengyel sajtóban megszólaltatott szakemberek szerint tipikus vásárlói pszichózisról van szó, amikor az üres polcok látványa sokakból kiváltja a felhalmozási ösztönt – különösen Lengyelországban, hiszen a 80-as évekre visszaemlékezni képes generációk biztosan nem felejtik el a súlyos áruhiányt. (Jellemző módon a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete még egy sorban állós társasjátékot is kiadott, amely magyarul is megjelent.)
A kezdő lökést talán az áremelkedés adta meg a felhalmozáshoz, onnantól pedig már ment magától. Egy ma megjelent cikk már arról számolt be, hogy német és belga üzletekben is sokkal olcsóbban lehet cukrot kapni, mint Lengyelországban, de a jelek szerint egyelőre ez sem tántorítja el a kamrát feltölteni akarókat. Ennek nyomán több üzletlánc is 5 vagy 10 kilós limitet vezetett be az egyszerre megvásárolható mennyiségre.
Pedig egyébként jól tennék, ha visszafognák a cukorfogyasztást. Egy 2019-es hír szerint – a feldolgozott termékekben lévőt is beleértve – a lengyel gyerekek eszik a legtöbb cukrot Európában, napi 19 kávéskanálnyit. A felnőttek pedig még őket is felülmúlják öttel.
