Sok kísérlet megmutatta már, hogy az emberek neve befolyással lehet arra, hogy mennyire könnyen kapnak munkát. Ezek a kísérletek általában arra vonatkoznak, hogy előnyben részesítik azokat a neveket, amik a többségi társadalomhoz tartozást mutatják, azokkal szemben, amelyek egyértelműen valamilyen kisebbséghez tartozásra utalnak.
Egy új tanulmány viszont ennél technikaibb oldalról közelíti meg a nevek hatását az álláslehetőségekre. Azt nézték meg, hogy mennyivel változtat valakinek az esélyén, ha nehezen kiejthető a neve.
Ennek nehézségét több módon is mérték, és ezek az elemzésnél mind hasonló eredményre vezettek. Az egyik megközelítés az volt, hogy kérdőíves módszerrel felmérték, hogy melyik nevet átlagosan mennyi idő volt kimondania a válaszadóknak. Ezen kívül szubjektív skálán értékeltették emberekkel, hogy szerintük mennyire nehéz kimondani a neveket, illetve mesterséges intelligenciát is használtak, amely az alapján állapította meg a nehézségi szintet, hogy mennyire gyakran követik egymást a névben megtalálható betűk és szótagok az adott nyelvben.
A tanulmányuk abban is újítónak számít, hogy nem kísérleti közegben vizsgálták a különböző nevű emberek sikereit, hanem valós adatokat használtak. 2016 és 2018 közötti közgazdaságtani akadémiai állásokat figyeltek meg, több mint 1500 jelentkezővel. Arra voltak kíváncsiak, hogy változtat-e a jelentkezők esélyén, hogy bekerüljenek egy PhD-programba, ha nehéz kiejteni a nevüket, továbbá azt is, hogy más minőségű intézményekbe veszik-e fel őket. Utóbbit a RePeC*Research Papers in Economics – Közgazdaságtani Kutatások objektív mutatóival mérték.
Az eredményeik azt mutatják, hogy azoknak,
akiknek nehezebb kiejteni a nevét, kisebb az esélyük, hogy bejussanak bármelyik programba,
illetve ha mégis bejutnak, akkor alacsonyabb publikációs potenciállal rendelkező helyekre, mint a könnyen kiejthető nevű társaik.
Ez a hatás megmarad akkor is, ha kontrollálnak egyéni változókra, akár nemzetiségre vagy rasszra, tehát azon felül nehezebb a helyzetük, hogy esetleg a nevük alapján nem a többségi társadalomhoz tartoznak. A hatás egyébként család- és utónevekre is vonatkozik, egymástól függetlenül is. Ez azt is jelenti, hogy például egy Amerikába bevándorolt, nehezen kiejthető nevű lengyel család sokadik generációs tagja hiába kap már születéskor amerikai hangzású nevet, a családneve miatt ugyanúgy hátrány érheti.
Ennek több oka is lehet.
- Nehezebben jegyzik meg őket a toborzással megbízott emberek, mivel az emberi agy nehezebben emlékszik olyan szavakra, amik nem hangzanak ismerősen.
- Lehet, hogy rossz érzéseket kelt a döntéshozókban, hogy nehezen tudják kiejteni a nevet, ezért negatívabban ítélik meg a jelentkezőt.
- Ráadásul az emberek kevésbé szívesen csinálnak meg egy feladatot, ha nehezen olvassák el, hogy mit kell csinálni, ami a nehezen kiolvasható nevek esetén is bekapcsolhatja azt az ösztönt, hogy nem akarnak tovább foglalkozni azzal a jelentkezővel.
A pontos folyamat megértéséhez, hogy miért választják ki kisebb eséllyel a nehezen kiejthető nevű jelentkezőket, még további kutatások szükségesek. Az mindenesetre biztos, hogy – miként sok más helyzetben – a neveknél is nagyon tudatosan kell figyelni, hogy ne hagyjuk, hogy az ösztönös kognitív hibáink miatt ne vegyük észre egy ember valódi értékeit.
