Egy friss felmérés szerint a fehérgalléros magyar munkavállalók átlagosan 300-400 ezer forint közötti nettó fizetési igénnyel lépnek fel, amikor állást keresnek. A pályakezdők jellemzően nettó 220-280 ezer forintot jelölnek meg a jelentkezésükben, húsznál több munkában töltött év után azonban a nettó igények a 487-730 ezer forintos sávban szórnak, természetesen ágazattól és tudásszinttől függően.
Az alsó hangon is nettó 500 ezer forintos szint, illetve a felmérésnek az a megállapítása, hogy az álláskeresők 90 százaléka ma már bátran ad meg elvárt fizetési igényt, arra utal, hogy ebben a körben az utóbbi pár évben alaposan megváltozhatott a munkát keresők és kínálók közötti viszony. Megkerestem ezért a felmérést készítő DreamJo.bs állásportált, és megkértem, hogy magyarázzák el, szerintük milyen folyamatok állnak a háttérben.
Úgy tűnik, hogy a fehérgallérosok körében „alapállás” lett, hogy ők már európai mércével mérik a saját piaci értéküket, főleg akkor, ha diplomájuk van és beszélnek idegen nyelv(ek)en. Az ő fizetési elképzelésük egyértelműen a nettó 1000-1500 euró közötti sáv. Ezt fogalmazzák meg alapelvárásként, aztán – ahogy a DreamJo.bs-nál mondják – az már más kérdés, hogy többségük belemegy a fizetési alkuba, ha rákényszerül.
Mindez azonban azt feltételezi, hogy ebben a körben az álláskeresők meglehetősen mobilnak tartják magukat, vagyis adott esetben hajlandóak külföldre menni.
A kutatásban résztvevők háromnegyede 25 és 55 év közötti, legalább egy diplomával és egy nyelvvizsgával rendelkező munkakereső, többségüknek határozott álláspontja lehet az itthoni és külföldi lehetőségekről, és komoly ambíciói is vannak. Ennek kibontakozását jelenleg csak a járványhelyzet akadályozza
– mondja Balogh-Mázi Mária, a DreamJo.bs vezérigazgatója.
Végső soron azonban a felmérés szerint az álláskeresők hajlandóak némi engedményre, vagyis mintha a „bepróbálkozás” szokása alakult volna ki a piacon. Az ügyvezető azt mondja, hogy a taktikázás természetesen a munkakeresés szerves része, ugyanakkor a fizetési igény sokszor inkább vágyvezérelt viselkedésre utal.
A munkáltatók szemében sokszor irreálisan magasnak tűnő fizetési elvárások valójában az önértékelés kifejeződései, az ambiciózus, iskolázott, képzett és valamiben tehetséges álláskeresők úgy gondolják, ők már sok mindent letettek az asztalra.
A kulcsszó a „megérdemlem” lehet. Bármilyen jól cseng ugyanis a nettó 1000-1500 eurós fizetés egy magyarországi munkahelyen, abszolút értékben ez azért még mindig erősen csak az alja a Nyugat-Európában elérhető fehérgalléros kereseteknek. Végső soron tehát a tapasztalt diplomások nem képzelik azt, hogy reálisan elérhetik a nyugati bérszintet, amit aztán itthon költhetnek el, ám azt kifejezetten gondolják, hogy a nyugatihoz hasonló életszínvonalat megérdemlik.
Ha a vásárlóerő-paritásban lévő különbségeket figyelembe vesszük, akkor összeáll a kép: a hazai tapasztalt diplomások úgy gondolják, hogy a nettó 500 ezer forint itthon elköltve közel viszi őket ahhoz az életszínvonalhoz, amit pályatársaik Nyugat-Európában elérhetnek.
A vizsgált álláskeresők ilyen és hasonló fizetési igénnyel lényegében itthon szeretnének nyugati színvonalon élni
– mondja Balogh-Mázi Mária.
