Hírlevél feliratkozás
Mészáros R. Tamás
2022. június 7. 04:34 Élet

A költségvetésnek használ, a jólétnek árt a késői nyugdíjba vonulás ösztönzése

A fejlett világ demográfiai folyamatainak fényében régóta téma a sok aktív befizetőre és kevesebb nyugdíjasra optimalizált felosztó-kirovó nyugdíjrendszerek fenntarthatósága: a jelenlegi tendenciák alapján a jövőben fogyatkozó arányú dolgozó befizetéséből kellene eltartani náluk nagyobb számú nyugdíjast, ami nem tűnik reálisnak. 

A problémára számos elméleti és gyakorlati megoldási kísérlet született, amelyek közül az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer a nyugdíjkorhatár kitolása, illetve a nyugdíjba vonulás halasztásának állami ösztönzése. Ez költségvetési szempontból elsőre valóban hatékony megoldásnak tűnik: ha az állam hosszabb ideig jut nyugdíjjárulékhoz egy adott dolgozótól, és ugyanezen dolgozónak csak később (és ebből fakadóan rövidebb ideig) folyósítja a nyugdíjat, az elméletben csökkenti az állami nyugdíjkiadások mértékét.

Ugyanakkor egy friss svéd kutatás rámutat, hogy ez a fiskális szemlélet figyelmen kívül hagyja, hogy a nyugdíjazás időpontjának kitolása további jóléti költségekkel jár. A fő megállapításuk, hogy a későbbi nyugdíjba vonulás ösztönzése jellemzően a jobban rászoruló emberektől a kevésbé rászoruló emberek felé csatornázza az állami forrásokat, és ebből a szempontból az állami újraelosztás egy kifejezetten kedvezőtlen formája. 

Mi a nyugdíjrendszer jóléti célja?

A kutatás konkrétan azt vizsgálta, hogy mennyire érdemes növelni a folyósított nyugdíj összegét azok számára, akik később vonulnak vissza. Az apropót az adta, hogy a nyugdíjkorhatár emelése mellett ez utóbbi módszer a későbbi visszavonulás ösztönzésének fő eszköze a nyugati világban: az adott dolgozó minél előbb vonul nyugdíjba, annál kisebb nyugdíjat kap; és minél később, a keresete annál nagyobb százalékát fogja megkapni nyugdíjként. 

Az elemzés készítői – a London School of Economics és a svéd gazdaságkutató intézet munkatársai – az ilyen rendszerek jóléti hatásait vizsgálták a különböző életkorban nyugdíjba vonulók fogyasztásán keresztül. 

Abból indultak ki, hogy újraelosztási szempontból a rendszer jóléti hatása annál nagyobb, minél inkább kilapítja a különböző szereplő közti fogyasztásbeli eltéréseket, azaz több pénzt folyósít azoknak, akiknek a fogyasztása alacsony. Ezt abból vezették le, hogy akinek eleve magas a fogyasztása, annak valamivel több pénz kevesebbet tesz hozzá az életéhez (más szóval alacsonyabb a fogyasztás határhaszna), míg aki keveset fogyaszt, annak egy kicsivel több pénz sokat javít a jólétén. (A nyugdíjasok esetében a megtakarítás nem játszik fontos szerepet.)  

Hogy felmérjék a nyugdíjba vonulás ideje és a nyugdíj összege közti jóléti összefüggéseket, három szempontból gyűjtöttek és elemeztek adatokat. 

  1. Először azt nézték meg, hogy az azonos összetételű háztartásokban élő, 55 éves korukig azonos jövedelmi helyzetű emberek körében hogyan változik a fogyasztás szintje a nyugdíjba vonulás idejének függvényében.
  2. Másodszor azt vizsgálták, hogy hogyan változik a fogyasztás szintje a nyugdíjba vonulás után a nyugdíjba vonulás előtti helyzethez képest a különböző életkorban visszavonulók között.
  3. Végül egy relatíve bonyolult módszerrel a nyugdíjba vonulók úgynevezett fogyasztási határhajlandóságát mérik. Ez a mutató azt jelenti, hogy jövedelme növekedése esetén az adott csoport mennyivel növeli a fogyasztását. 

A később nyugdíjba vonulók jobban élnek

Az első módszerrel a 65 évesen, azaz a svéd nyugdíjkorhatárnak megfelelő életkorban visszavonulók fogyasztásához viszonyították a később és előbb nyugdíjba vonulók fogyasztását, és azt kapták, hogy a 65 éves koruk után nyugdíjba vonulók fogyasztása sokkal nagyobb, átlagban 16-22 százalékkal magasabb, mint a 65 évesen nyugdíjba vonulóké. Ezzel szemben a 60 éves koruk előtt visszavonulók fogyasztása jellemzően 5-10 százalékkal alacsonyabb, míg a 60-64 év között nyugdíjazottaké egy kicsivel magasabb a 65 évesen nyugdíjazottakéhoz viszonyítva. Bár elsősorban svéd adatokkal dolgoztak, az Egyesült Államokban és más európai országokban is hasonló tendenciákat mutatnak a felmérések. 

Azt is megnézték, hogy hogyan változik a korán és későn nyugdíjba vonuló emberek jövedelmi és egészségügyi helyzete a 65 évesen visszavonulókhoz képest. Ezekből az adatokból szintén az jött ki, hogy a később visszavonulók jellemzően magasabban képzettek, vagyonosabbak és jövedelmezőbb karrier áll mögöttük, mint a fiatalabban visszavonulók esetében. Utóbbi csoport körében emellett jóval alacsonyabb a várható élettartam, valamint rosszabb az egészségügyi állapotuk is. Egy további érdekesség az adatokból, hogy azok a 61-63 év között nyugdíjba vonulók, akik a korai visszavonulás ellenére magasabb fogyasztást mutatnak, mint a 65 évesen nyugdíjazottak, jellemzően az átlagnál magasabb vagyonnal rendelkeznek, és partnerük jövedelme is kiemelkedő. 

A második módszerrel azt nézték meg, hogy a nyugdíjba vonulás előtti második év fogyasztási szintjéhez képest hogyan változik a fogyasztás a nyugdíjba vonulás utáni 2-5 év alatt. Itt is az volt a  jellemző, hogy minél hamarabb vonul nyugdíjba valaki, annál jelentősebb az esés a nyugdíj előtti és utána való fogyasztási szint között. Ezt a hatást jelentős mértékben magyarázzák a korán nyugdíjba vonulók egészségügyi problémái. 

Bár ezen a kérdésen nyíltabban nem spekulál a tanulmány, az adatok azt a benyomást erősítik, hogy a hamar nyugdíjba vonulók nem jó kedvükben tesznek így, hanem jellemzően egészségügyi okokból, esetleg a munkaerő-piaci folyamatok áldozataként mennek hamar nyugdíjba, míg akik sokáig dolgoznak, eleve azért tehetik ezt meg, mert jobb anyagi és egészségi állapotnak örvendenek.  

Szegényektől gazdagoknak allokál

A harmadik módszerrel azt nézték meg egy bonyolult statisztikai elemzés segítségével, hogy a vizsgált háztartások hogyan reagálnak a befektetett vagyonukat érő véletlenszerű sokkokra, például a tőzsdei részvényportfoliójuk árának növekedésére/csökkenésére. Az eredmények itt is a korábbiakhoz hasonlóan voltak: a hamarabb nyugdíjba vonulók esetében magasabb a fogyasztási határhajlandóság, azaz minél előbb vonul vissza valaki, annál inkább jellemző, hogy növeli költését a vagyonának váratlan növekedése esetén, míg a későn visszavonulók számára a többletlikviditás gyakorlatilag semmilyen plusz fogyasztást nem generál.

Ez utóbbi azért is érdekes, mert minél idősebb az ember, annál kevesebb egyéni haszna származik a megtakarításaiból, ebből fakadóan a későn visszavonulók számára kevesebb értelme lenne takarékoskodni. A kutatók szerint a nyugdíjazás életkora és a fogyasztási határhajlandóság közti negatív összefüggés is azt jelzi, hogy a korán visszavonulók között nagyobb azok aránya, akik valamilyen negatív sokk áldozatai lettek korábban, és ezért fontosabb számukra a többletlikviditás. 

A tanulmány konklúziója tehát az, hogy a későbbi visszavonulást ösztönző nyugdíjrendszerek ugyan pusztán a fiskális fenntarthatóság szempontjából lehetnek kívánatosak, de a társadalmi jólét szempontjából nem azok, hiszen a vagyonosabb háztartások felé allokálják az állami forrásokat, és jellemzően eleve rosszabb anyagi és egészségügyi helyzetű embereket “büntetnek”. Más szóval az effajta újraelosztás társadalmi költségei jelentősek.

A svéd kutatók szerint a jóléti szempontból optimális megoldás az lenne, ha elsősorban a 61 és 65 év közöttiek számára ösztönözné az állam a későbbi nyugdíjba vonulást, mert itt relatíve kis társadalmi költséggel megoldható a források igazságosabb elosztása. Ezzel szemben a nagyon korai nyugdíjba vonulás erős pénzügyi büntetése és a nagyon késői visszavonulás erős pénzügyi ösztönzése negatív hatással van az össztársadalmi jólétre, így ezen életkorokban csökkenteni kellene a pénzügyi ösztönzők mértékét. 

Arra a visszatérő konzervatív érvre a kutatás nem tér ki, amely szerint a korai nyugdíjba vonulás “büntetésének” csökkentése a munkájuk idejekorán való feladására ösztökélné (esetleg ellustítaná) az embereket, bár azt többször kiemelik, hogy a jelenlegi rendszerben a korai nyugdíjba vonulók jellemzően kényszer hatására hagynak fel a munkával. Mindenesetre azt megjegyzik, hogy az általuk javasolt nyugdíjrendszer fiskális hatása nem világos, valamint hogy a nyugdíjba vonuláshoz vezető faktorok mélyebb vizsgálatára is szükség van a helyzet jobb megértéséhez.

Élet állami nyugdíj jólét nyugdíj nyugdíjkorhatár nyugdíjrendszer Olvasson tovább a kategóriában

Élet

Katona Hajnalka
2022. november 27. 14:51 Élet

Férfiakat hoz hátrányba, ha átgondolatlanul lépnek fel az esélyegyenlőtlenség ellen

Ha csak egy szempont mentén határozzák meg, hogy kiknek segítenek, az könnyen visszafelé is elsülhet.

Halácsy Péter
2022. november 25. 16:37 Élet, Közélet

Miért nem tudja az iskola a vállalkozói gondolkodásmódot fejleszteni?

A gyerekeknek olyan szemléletet érdemes átadni, hogy merjenek hibázni, és a sikertelenségre ne végérvényes kudarcként, hanem kihívásként tekintsenek - írja a Prezi társalapítója.

Katona Hajnalka
2022. november 24. 10:24 Élet, Világ

Nem reménytelen a születések számának növelése, ha javul a dolgozó nők helyzete

A szülési turizmus megszűnt, de a biztonság és rugalmasság jót tett a gyermekvállalási kedvnek az Egyesült Államokban a járvány alatt.

Fontos

Avatar
2022. november 30. 14:48 Pénz

A hidegháború óta nem pörgött annyira Kelet-Európa fegyveripara, mint most

Magyarországgal szemben a cseh, lengyel és szlovák fegyvergyártók jelentős szállítmányokat adnak el Ukrajnának.

Stubnya Bence
2022. november 30. 06:51 Pénz

Az osztrákok megmutatták, mire képes egy jól szervezett vasutassztrájk, amit a magyar vasutasok több próbálkozásra sem tudtak összehozni

A vasutasokat képviselő szakszervezet szeretné elérni, hogy a rosszabbul keresőknek ne csökkenjen a reálbére, az állami vállalat vezetője szerint viszont más iparágban nem adnak ilyen jó bérajánlatot.

Bőgel György
2022. november 29. 16:29 Tech

Úgy tűnik, nem egy újabb dotkomlufi durran a techszektorban, de attól még fájni fog

Két évtizeddel ezelőtt alapjaiban remegett meg a tech-szektor. A mostani válság újult erővel esik neki, de a visszaesés okai korántsem azok, mint a dotkomlufi idején.