Hírlevél feliratkozás
Avatar
2021. március 11. 09:56 Élet

Miért nőhet a foglalkoztatottság, ha emelik a minimálbért?

Milyen hatása van a minimálbérnek a foglalkoztatottságra? Miért van szükség egyáltalán minimálbérre, és mi a kapcsolat a minimálbér és a termelékenység közt? Lindner Attila, a londoni UCL egyetem közgazdászoktatója saját minimálbérről szóló kutatásairól beszélt a Rajk Szakkollégium által megrendezett nemzetközi tudományos konferenciasorozaton.

A minimálbérrel kapcsolatos közpolitikai és tudományos viták nem új keletűek, a történet pedig többről szól, mint egy átlagos munkaerőpiaci szabályozás elemzése. A kérdést az 1940-es években zajló tudományos vitáig lehet visszavezetni, ahol két kutató a Franklin D. Roosevelt elnök által az Egyesült Államokban 1938-ban bevezetett szövetségi minimálbér hatásán vitatkozott.

A vita egyik oldalán George Stigler későbbi Nobel-díjas közgazdász, a chicagói árelmélet atyja állt (1946). Az árelmélet szerint az alacsonyan képzett munkaerő homogén, tehát ezek a munkások viszonylag könnyen helyettesíthetőek egymással; sok cég versenyez a dolgozók munkaerejéért, ráadásul a munka, amit el kell végezzenek, szintén nagyon standardizált. Tipikus példa a takarítói munkakör, amihez nem kell magas végzettség, relatíve könnyen elvégezhető, és egyszerűen ellenőrizhető a munka minősége.

Mi történik, ha ilyen feltételek mellett a munkaerőpiacon az állam minimálbért vezet be? A folyamatot az alábbi ábra szemlélteti, ahol a minimálbér nélküli piaci egyensúly mellett kialakuló ár (w*) helyére egy annál magasabb minimálbér (MW) lép. Ennek következtében a foglalkoztatottság csökkenni fog a minimálbér nélküli állapothoz képest. Az elmélet szerint minimálbér mellett hatékonyságvesztés történik, mivel sok olyan ember van, aki alacsonyabb bér mellett még találna munkát, de minimálbér mellett a cégek őket a megnövekedett bérköltségek miatt már nem foglalkoztatják.

A vita másik oldalán Richard Lester, a Princeton egyetem közgazdásza állt. Ő modellezés helyett adatokat gyűjtött, vállalatvezetőket kérdezett meg arról, hogy mi határozza meg a foglalkoztatottak számát az alacsonyan képzett munkaerőt alkalmazó cégeknél. A kutatásban azt találták, hogy a vállalat termelési szintje a legfontosabb, a megkérdezettek mindössze 20 százaléka mondta azt, hogy a munkaerőköltségnek fontos szerepe van. Eszerint a munkaerőköltség kismértékű emeléséből nem következik a foglalkoztatottság csökkenése.

A kérdésben az 1950-es években Milton Friedman is megszólalt. Az 1953-ban megjelent, A pozitív közgazdaságtan módszertana című kötetében amellett érvelt, hogy bár a modellek feltételezései lehetnek életszerűek vagy leegyszerűsítők, mégis akkor jó egy modell, ha képes megmagyarázni, hogy mi történik. Nem az a fontos kérdés, hogy mit mondanak a vállalatvezetők a feltételezésekről, hanem az, hogy a modell mennyire magyarázza a valóságot. Friedmannel párhuzamosan pedig számos empirikus kutatás született, amelyek megmutatták, hogy a minimálbér kapcsolatban van a foglalkoztatottság csökkenésével, tehát a chicagói árelmélet ekkor kiállta a próbát.

A konszenzus végét az 1990-es évek közepe hozta el, amikor David Card és Alan Krueger New Jersey-ben vizsgálta a minimálbér emelésének hatását. A béremelés előtti és utáni foglalkoztatottsági adatokat hasonlították össze, de úgy, hogy közben azt is megnézték, hogy mi történik a szomszédos Pennsylvania államban, ahol nem volt minimálbér-emelés. Tehát Pennsylvaniát kontrollcsoportként használva, a minimálbér-emelés hatása a két állam foglalkoztatottságváltozásának különbsége lesz. Nagy meglepetésre azt találták, hogy a minimálbér emelése növelte a foglalkoztatottak számát New Jersey-ben. Ekkor ezt az eredményt több neves közgazdász is erősen támadta.

Mégis mi lehet a probléma a sztenderd chicagói elmélettel? Miért nem lehet alkalmazni a munkaerőpiacra? Az biztos, hogy sok versenyző cég van a munkaerőpiacon, tehát verseny az van. De valóban egyformák-e a munkahelyek a munkavállalók számára? Ez már közel sem feltétlen igaz, például nem ugyanolyan dolgozni a McDonald’s-nál vagy a Burger King-nél. Vannak a két munkának hasonló, de különböző aspektusai is. Olyan tényezők játszhatnak szerepet a munkahely megválasztásában, mint például az otthontól való távolság, a munkahelyi környezet, a főnök. Továbbá minden munkavállaló mást gondol arról, hogy mi a fontos számára. Tehát a homogenitás egy kicsit tágabb kontextusban már nem állja meg a helyét.

Ebből az következik, hogy a munkahelyek is különbözőek, ez a differenciálás pedig piaci erőfölényhez vezet. Ha néhány ember pont nála szeretne dolgozni, akkor egy vállalat akkor is fel tudja venni őket, ha a termelékenységük alatt fizeti őket. Emiatt elválik a dolgozó termelékenysége és bére, vagyis a dolgozóknak kevesebb bért fizetnek, mint amennyit a munkájuk ér. Egyensúlyban pedig érdemesebb kevesebb dolgozót alacsony bér és magas haszonkulcs mellett foglalkoztatni. A modell fő előre jelzése, hogy

  • a munkahelyen az emberek azt érzik, hogy alul vannak fizetve a hozzáadott értékükhöz képest;
  • a legtöbb ember azt érzi, hogy lenne olyan hely, ahol jobban megfizetnék, csak az nem ideális hely más szempontból (például messze van a lakóhelytől);
  • ugyanolyan képességű és hatékonyságú dolgozók egyes cégeknél többet keresnek, mint máshol (van vállalati szintű bérprémium);
  • a hatékonyabb, nagyobb cégek magasabb vállalati bérprémiumot fizetnek.

Vajon ebben a modellben mi történik a foglalkoztatottsággal a minimálbér emelésének hatására? A legkevésbé hatékony cégek, amelyek addig éppen csak túléltek, bezárnak a megemelkedett bérköltség miatt. A hatékonyabb cégek emelik a béreket, ami csökkenti a haszonkulcsukat. Mivel a megemelt bérek sok cégnél még mindig a termelékenység alatt vannak, a béremelés nem vezet a foglalkoztatottság csökkenéséhez, sőt, az alacsonyabb haszonkulcs mellett a vállalat több dolgozót kíván foglalkoztatni, hogy behozza a veszteségét. Tehát a munkaerő a kevésbé hatékony cégektől a hatékonyabbakhoz vándorol, ami növeli a termelékenységet. A megmaradt cégek pedig, noha többet fizetnek, más szempontokból kevésbé kedvező munkahelyek.

Ennek a reallokációnak a szerepét vizsgálja Lindner és szerzőtársai (2020) legújabb tanulmánya. A 2015-ös német minimálbér bevezetését vizsgálták, ami egy meglehetősen nagy munkaerőpiaci sokk egy béremeléshez képest. Egy kapcsolt vállalati-dolgozói szintű adminisztratív adatbázist használtak, amely az összes német dolgozó munkatörténetét tartalmazza. Ennek az adatbázisnak a segítségével vizsgálták, hogy hogyan változtak a bérek, a foglalkoztatottság és a vállalatok minősége a minimálbér bevezetése után. „Kontrollcsoportként” a minimálbér bevezetése előtti időszakban megfigyelt trendeket és a jobban fizetett dolgozók bérét használták.

A kutatás során megmutatták, hogy a bérek csak ott emelkedtek, ahol eleve alacsonyan voltak – ez érthető, hiszen a minimálbérnek pont ez a célja –, ugyanakkor az intézkedésnek nem volt hatása a magasabb bérekre. A foglalkoztatottság – a stigleri árelmélettel ellentétben – pedig nemhogy csökkent, hanem minimálisan emelkedett is az alacsony bérű munkások között. Ez az emelkedés pedig nemcsak a foglalkoztatottságra, hanem a vállalati bérprémiumra is elmondható. Ez amiatt lehet, mert azok a dolgozók, akik a béreloszlás alján voltak, olyan típusú vállalatokhoz mentek el dolgozni, amelyek már a minimálbér bevezetése előtt is magasabb bérprémiumot fizettek. Tehát van egyfajta reallokáció, ahol

a munkaerő a kevésbé hatékonytól a hatékonyabb cégekhez vándorol.

Azt is megmutatták, hogy az átlagos ingázási idő is nőtt ezeknél munkáknál, ami szintén a reallokáció szerepét támasztja alá. Az alacsonyabb keresetű térségekben, ahol a minimálbér bevezetése nagyobb alkalmazkodást kívánt, jobban emelkedtek a bérek, nem csökkent a foglalkoztatottság, viszont visszaesett a cégek száma, és emelkedett az átlagos cégméret, továbbá az átlagos termelékenység is.

Összességében elmondhatjuk, hogy a sztenderd versenyző modell nem tudja jól megfogni, pontosan mi történik a munkaerőpiacon, a minimálbér pedig bizonyos esetekben – mint Németországban – növelheti a foglalkoztatottak számát és a gazdaság termelékenységét. Ahogy más esetekben, itt is működik az úgynevezett második legjobb megoldás elmélete: ha van egy meglévő piaci tökéletlenség (mint a piaci erőfölény), akkor egy másik tökéletlenség (mint itt a minimálbér) segíthet.

Lindner Attila teljes előadása megtekinthető a Facebookon 1 óra 22 perctől.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNő a magyar minimálbér, de a tisztességes szint még arrébb van az EU szerintAz Európai Bizottság célul tűzte ki, hogy a minimálbérből minden tagországban meg lehessen élni, ám ennek elérése nem tűnik egyszerűnek.

Élet minimálbér minimálbér-emelés munkaerőpiac rajk szakkollégium Olvasson tovább a kategóriában

Élet

Avatar
2021. október 22. 14:49 Élet

A Kádár-kockák tengerében hogyan zöldülhetne a magyar épületállomány?

Évente több mint 100 ezer épületet kellene felújítani Magyarországon, hogy elérjük a karbonsemlegességi céljainkat, de mit is takar pontosan az, hogy zöld épület? - teszi fel a kérdést szakértő szerzőnk.

Pálos Máté
2021. október 19. 12:59 Élet

Az önfenntartó katamaránon tényleg semmi sem megy kárba

A megoldások nem újak, és megvannak a történelmi előzményei, csak mostanában hajlamosak vagyunk ezeket elfelejteni.

Pálos Máté
2021. október 5. 13:24 Élet

A szokásosnál súlyosabb influenzaszezon jöhet

A koronavírus-járvány miatt tavaly nem volt influenza, ezért idén erősebb lehet.

Fontos

Pálos Máté
2021. október 23. 18:28 Közélet

Hátrasorolják a romának tűnő feladótól jött leveleket a magyar önkormányzatok 

A figyelmeztetése után átmenetileg javul a helyzet, de gyorsan visszatérnek a diszkriminatív eljárásrendhez.

Stubnya Bence
2021. október 23. 07:32 Podcast

A kistelepülési adatok elárulják, hogyan lehet közmunkával szavazatokat szerezni

A 2014-es parlamenti választásokon legalább 5-6 mandátumot hozott a Fidesznek a közmunka, de hogyan? A tanulmány szerzői ezt magyarázták el az e heti G7 Podcastban.

Bucsky Péter
2021. október 22. 06:08 Közélet

Az óvónők bére egyre siralmasabb, a szegényebb családok egyházi, a tehetősek magánovit választanak

Nyolc évvel a diploma után havi bruttó 234 ezer forint az óvópedagógusi életpálya mai valósága.