A cikk eredeti formájában az Mfor.hu-n jelent meg.
Az elmúlt években egyre élesebben megmutatkozott a 2011-től bevezetett, kizárólag inflációhoz kötött nyugdíjemelés kedvezőtlen hatása, mivel ezzel párhuzamosan a bérek lendületesen emelkednek. Ennek eredményeként egyre szélesebbre nyílik az olló a fizetések és az időskori ellátások között. A legutóbbi statisztikák alapján egyre több időskorú magyar ellátása csúszik a szegénységi küszöb alá – magyarán folyamatosan növekszik a nyomorgó nyugdíjasok száma.
Bár a kormány 2010-ben a nyugdíjak értékének megőrzését vállalta, a gyakorlatban az egyáltalán nem garancia a sikerre, mivel a nyugdíjas infláció helyett az általános fogyasztói árindex a mérvadó az emeléskor. Márpedig az általános index esetében figyelembe vett fogyasztói kosár több ponton is eltér a nyugdíjasok fogyasztási szokásaitól és kosarától. Tavaly ráadásul az alapvető élelmiszerek közül több termék ára is brutálisan emelkedett, ami pont a legidősebbek helyzetét nehezítette meg. Ők ugyanis ezekből a termékekből vásárolják a legnagyobb mennyiséget a Központi Statisztikai Hivatal tavaly év végén kiadott háztartások életszínvonala felmérése alapján.
A statisztikából az Mfor legyűjtötte azokat az élelmiszereket, melyekből a legnagyobb mennyiséget fogyasztja el egy nyugdíjas háztartás, így a vizsgálódásba a következő termékcsoportok kerültek:
- sertéshús
- baromfihús
- szalámi, szárazkolbász, sonka,
- tej,
- tojás,
- étolaj,
- banán,
- alma,
- uborka,
- paradicsom,
- vöröshagyma,
- burgonya,
- cukor,
- ásványvíz.
Emellett bevonták még a nyugdíjasok körében meghatározó egészségügyi kiadásokat, és a statisztikai hivatal által is ide sorolt élvezeti cikkeket, mint az égetett szeszes ital, a bor, sör és dohányáruk csoportját.
Ezekhez egy másik adatsorból legyűjtötték, hogy forintosítva mekkora kiadás ezen termékek beszerzése egy nyugdíjas háztartásnak. Ezek 2018-ra vonatkozó kiadások, de változatlan beszerzési mennyiséget feltételezve a legfrissebb, tavalyi évre vonatkozó infláció mértékével ki lehet számolni a 2019-es megfelelőjüket.
Az összesítés alapján a legtöbb kiadást a nyugdíjas háztartásnak az egészségügyi kiadások jelentették, éves szinten több mint 130 ezer forintot költöttek el ilyen célokra 2018-ban, vagyis gyógyszerekre, járóbeteg-ellátásra, kórházi szolgáltatásokra. Ezt követően a legtöbb pénzt a különféle hústermékek emésztették fel:
- sertéshúsra közel 28 ezer,
- baromfihúsra pedig 25 ezer forintot adtak ki a nyugdíjasok 2018-ban.
Végeredményben az alapvető élelmiszerek, plusz az élvezeti cikkek és az egészségügyi kiadások 331 219 forintos éves kiadást jelentettek egy nyugdíjas háztartás számára a statisztika szerint 2018-ban.
A vizsgált termékek és szolgáltatások ára tavaly átlagosan 7,8 százalékkal emelkedett, miközben a nyugdíjak – a novemberi korrekciót is figyelembe véve – csupán 3,4 százalékkal. Vagyis a legjelentősebb kiadási tételeket nézve a nyugdíjak reálszinten 4,1 százalékot veszítettek az értékükből. Éves szinten az áremelkedések hatására a 331 219 forintos összköltség 356 132 forintra emelkedett.
Köznyelvre lefordítva mindez annyit tesz, hogy a nyugdíjemelés ellenére az idősek számára legfontosabb, legalapvetőbb termékek és szolgáltatások ára olyan mértékben emelkedett, hogy végeredményben a korábbinál kevesebbet tudnak beszerezni a rendelkezésre álló ellátásból.
Jól rávilágít a nyugdíjasok romló helyzetére az a tény, hogy az összesítés alapján ugyanerre a termékkosárra egy aktív háztartás 38 százalékkal kevesebbet költött: 202 936 forintot. Érdekesség, hogy egyetlen olyan tétel volt a termékek között, amelyre az aktívak több pénzt fordítottak. Míg egy nyugdíjas háztartás egy év alatt 19 868 forintot költött dohányárura, addig egy aktívnál ez 26 662 forintos kiadás. Említésre méltó még az egészségügyi kiadások nagysága, amely egy aktív háztartás esetében kevesebb mint a fele a nyugdíjasokénak. Az ő 130 ezer forintos éves költésükkel szemben az aktív háztartás 48 ezer forintot fordított éves szinten gyógyszerekre, egészségügyi szolgáltatásokra.*Az összesítés külön nem tartalmazza, de az egészségügyön belül a statisztika azonosítja a hálapénzre fordított kiadásokat is. A nyugdíjasokra éves szinten átlagosan 4413 forint jut, ezzel szemben az aktív háztartás esetében csupán 1214 forint.
Az aktívak alacsonyabb költése mögött több tényező húzódhat meg. Egyrészt például a gyümölcsöket, zöldségeket nézve egy nyugdíjas a legkönnyebben elérhető almából és banánból veszi a legtöbbet, egy aktív esetében sokkal változatosabb és kevésbé koncentrált a zöldség- és gyümölcsfogyasztás. Másrészt az aktívak esetében jó eséllyel feltételezhető, hogy a munkavállalói státuszuk miatt kevesebbet főznek otthon, többször étkeznek a munkahelyükön, esetleg kimarad egy-egy étkezés, ebből kifolyólag a háztartás számára ritkábban és kevesebb mennyiséget szerezhetnek be. Baromfihúsból például 2018-ban egy nyugdíjas háztartás mintegy 29 kilónyit fogyasztott, egy aktív háztartás ezzel szemben 18 kilót.
Az aktívak körében nominálisan így az infláció is kisebb költségnövekedést eredményezett: tavaly a korábbi 202 936 forint helyett a termékcsoportra 208 129 forintot kellett költeniük. Ráadásul esetükben – a nyugdíjasokkal ellentétben – ez nem járt élet-színvonalbeli romlással. A bérek átlagosan ugyanis 10 százalékot meghaladó mértékben emelkedhettek tavaly (a végleges adatot majd csak február végén ismerhetjük meg), ami bőven fedezte a termékkör átlagos 7,8 százalékos tavalyi drágulását. Ők így papíron több pénzből többet is tudtak vásárolni, míg ugye a nyugdíjasoknál a nagyobb összegből is kevesebbre futotta.
Összefoglalva tehát a nyugdíjak értékőrző emelése a gyakorlatban egyáltalán nem képes fedezni a legalapvetőbb szükségletek kielégítésével kapcsolatban felmerülő kiadások emelkedését. Élethelyzetükből fakadóan az idősek fogyasztási szokása merőben eltérő az aktívakétól, amit az átlagos fogyasztói árindex nem képes lefedni. (A KSH a napokban 3,5 százalékos nyugdíjas inflációról adott számot 2019-re, amely egytized százalékponttal magasabb, mint a teljes lakosságra vonatkozó adat.) Mindezt pontosan megmutatja, hogy egy aktív háztartás a nyugdíjasok által leginkább vásárolt termékekre és szolgáltatásokra jóval kevesebbet költ, ráadásul az átlagos bérek emelkedése bőven meghaladja az infláció mértékét, aminek eredményeként a dolgozók életszínvonala még javulni is tud.
Az sem elhanyagolható tény, hogy ahogy a bérekben, úgy a nyugdíjakban is területileg jelentősebb különbségek mutatkoznak. A fővárosi átlagos ellátás magasabb, mint például egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, miközben az árak a keleti megyében egyáltalán nem nevezhetők alacsonyabbnak. Ebből pedig az következik, hogy az itt élő nyugdíjasok még az átlagosnál is rosszabbul élhetnek, és anyagilag jobban megterhelheti őket az alapvető, számukra fontosabb élelmiszerek drágulása.
